Hiszem azt, hogy míg a lakásból valódi, hívogató otthon lesz, az egy hosszú utazás. Mert kell idő, hogy megtaláljanak a tárgyak bennünket, vagy hogy mi találjuk meg a hozzánk és az otthonunkhoz leginkább illő tárgyakat. Kell idő a gyűjtögetéshez, kell idő hogy minden a helyére kerüljön.
Kell az idő ahhoz, hogy minden részlet a helyére kerüljön és olyan dolgokkal vegyük körbe magunkat melyeknek jelentése van számunkra. Nem tudom pontosan ezt egy szóban megfogalmazni, az angolok “well collected home”-nak mondják olyan enteriőrökre, ahol jól látszik hogy a tulajdonos sokat utazik, csodás emlékei vannak, jó szeme a szép tárgyakhoz és ezek meg is jelennek az otthonában.
Az elmúlt hat évben mi is rengeteget gyűjtögettünk: először csak ötleteket, aztán közös utazások emlékeit, és különleges tárgyakat melyeket nem direkt kerestünk, de észrevettük amikor szembejöttek és elvarázsoltak bennünket ezért tudtuk hogy idővel meglesz a helyük.
Otthonunk nappalija sok-sok változáson ment át, mindvégig szem előtt tartva hogy nem szeretnénk divatos, trendi nappalit. Időtálló, klasszikus, semmilyen trendhez nem illeszthető, a mi ízlésünket leginkább kifejező nappalira vágytunk.
Nem tudom, hányan emlékeztek rá, de anno, 2012 nyarán innen indultunk:
Innen indultunk 2012 nyarán
Üres vászon, mondhatjátok, és igazatok is van! Ha már vászon, rögtön neki is álltunk a festésnek: törtfehérre festettük a padlót és a ház eredeti fa mennyezetét, illetve minden fa elemet. (a padlófestés mikéntjéről ITT olvashattok)
Aztán jó sokáig üres maradt, hónapokig tervezgettünk meg gyűjtögettünk és néha azzal viccelődtünk vacsoránál, hogy tenyészthetnénk lógó hasú malacokat ebben a szobában.
Aztán, azon az őszön a nagyobbik fiam eltörte a kezét és azonnal kellett egy kényelmes hely, ahol napközben pihenhet. Így lett egy nap alatt berendezve a nappalink:
Gyorsan kellett cselekedni
Abból dolgoztunk, amit otthon találtunk
Innen már nem volt megállás, folyamatosan cserélgettük a dolgokat és ápgrédeltük a berendezést ahogy lehetett. Lett könyvespolcunk, ami azóta is nagy kedvencem (IKEA FJALKINGE), szép antik szekrény ahová a tévét dugtuk, és függöny is (erről bővebben ITT).
2014 januárjában :-)
Az antik szekrényre is a Vaterán csaptam le. Ebben tartottuk a tévét.
Apránként gyűltek a tárgyak egymás köré. Tuningoltam IKEA fotelt, (ITT) dekoráltam a polcot (ITT). A “koronaékszer” végül az általam kárpitozott kanapé lett. (a munkáról ITT olvashattatok).
Az általam kárpitozott kanapé lett a nappali dísze
Felkutattam az ide illő szőnyeget, addig keresgéltem, amíg nem találtam egy csodás zsúrkocsit és készíttettünk egy hatalmas tükröt is. Az utolsó tárgy ami a helyére került, az antik sputnik lámpa lett 2016-ban pedig a terasz átépítésével és egy teraszajtó kialakításával egy füst alatt új, elegáns radiátor takarót is készíttettünk. (ITT)
A nappalink a Nők Lapja Enteriőrben 2014-ben
A nappalink az InStyle magazinban 2016-ban. fotó: Batár Zsolt
A nappalink 2017-ben
A csodás radiátor takaró, igazán megváltoztatta a teret.
Ezután sokáig változatlan volt minden, élveztük a munkánk gyümölcsét.
Egészen idén tavaszig, amikor a konyhacsere kapcsán úgy döntöttünk, a napplit is átalakítjuk egy olyan változatra, ami jobban tükrözi hogy jelenleg milyen a stílusunk.
Valójában a tervezgetés már 2017 novemberében elkezdődött és körvonalazódott hogy mit szeretnénk. Ekkor történt ugyanis, hogy a férjem hirtelen felindulásból vett egy hatalmas és méregdrága szőnyeget a nappaliba. Örömöt akart nekem okozni, de én totál kikészültem hogy egy ilyen döntést ennyire hamar meghozott és így nem tudtuk a témát alaposan körüljárni. Már ott tartottunk, hogy visszaviszi a szőnyeget mert tényleg azt éreztem hogy nem való ide.
De persze kibékültünk és megbeszéltük, hogy tavasszal, amikor átfestjük a nappalit, a berendezést is a szőnyeghez igazítjuk. Á, igen, gombhoz a kabátot : -)
Nekiláttam felkutatni a hiányzó láncszemeket. Például egy mid century stílusú komódot (sideboard) ami nem a szocialista retro vonalat képviseli, mert azt az én férjem nem bírja elviselni, hanem a “romlott nyugati” hatvanas éveket idézi.
Így lett nekünk ez a Nathan’s Circle angol komódunk, amit az Endrédi Antikvitásból rendeltünk meg.
És lett egy nagyobb tévénk is, ami szükségszerűen a falra került és amit gyakorlatilag egy galériafalban rejtettem el. (ITT)
A galériafal kialakításáról bővebben ITT olvashattatok.
Egy hétvégén átrendeztem a könyvespolcunkat is. Hogy visszafogott színvilágú maradjon a sok könyv ellenére is, színek szerint csoportosítottam a könyveket és ahol nagyon harsány színű volt a könyvre húzott extra borító, azt leszedtem és kidobtam, vaklamint pár könyvet, aminek csúnya borítója volt, gerinccel befelé fordítva tettem a polcra.
Könyvek színek szerint. Őrület? (saját fotó)
Már nem tettem képeket a polc fölé mint régen, most jobban kívánta a szemem az ürességet a polc felett és így igazán hangsúlyossá válik a férjem kis kedvence: a retro Riva makett.
Riva Makett
Bevallom, az általam készített kanapéval voltam a legnagyobb gondban. Egyáltalán nem érzetem az új dizájnba illőnek. Valahogy túl komorrá, nagymamássá tette a teret. Oké, nincs róla képem, de így volt :- )
Akkor találtam ki, hogy a kanapé felkerül a tetőtérbe, ide pedig készíttetünk egy kicsit hetvenes éveket idéző, modernebb stílusú kanapét és lábtartót.
A kanapét a Kalmár Design készítette el nekem. A háttérben a falikar az Aliexpressről van, a festmény pedig a férjem nagymamai öröksége. (saját fotó)
a lábtartó elengedhetetlen bútordarab. A cicánk itt szret legjobban heverészni. Érthető, nem? (saját fotó)
Az asztalka Tom Dixon Flash Table, egy bécsi kirándulásunkon szerettünk bele és azonnal megvettük. A tálka pedig HAY.
Nem csak szép, nagyon kényelmes is ez az egyedileg készíttetett kanapé. Függöny még nagyon kell, de még keresem azt is, meg a töklletes karnist is.
Sok tárgyunk kapott amúgy is új helyet: a sputnik lámpa átkerült az étkezőasztal fölé, a régi szőnyeg pedig az előtérben kapott helyet a hatalmas tükörrel együtt.
A tévé-szekrény a tetőtérben landolt (nézdd meg ITT) és az volt a terv hogy a kanapé is szuperül fog ott mutatni. De sajnos egy lépcsőforduló keresztülhúzta a számításainkat, így végül a kanapémat az irodában raktároztuk el, amíg nem jut újra szerephez az életünkben. Mert vannak tárgyak amikre lehet hogy most nincs szükségünk, de elengedni nem tudjuk. Ilyen a régi kanapénk is. Remélem, a fiaim örömmel öröklik majd meg egyszer.
Az új kanapé viszont feltette az I-re a pontot és igazán megadta azt a hangulatot, amit ide elképzeltem. Az eklektikus stílus kialakításánál mindig van egy nagyon jól körülhatárolható gondolat, amit szigorúan követünk, írtam erről egyszer régen ITT. Korábban egy modern kúriát képzeltünk el és ahhoz keresgéltük a tárgyakat, a mostani elképzelést pedig így fogalmaztuk meg: igazi dolce vita az olasz hatvanas-hetvenes évek nagyvonalú stílusában.
A csillár az Aliexpressről van. Azért választottam, mert ehhez az elrendezéshez nem illik egy belógó csillár. A búra színét különösen szeretem.
A zsúrkocsi a sarokba került, a régi tévé-szekrény helyére.
A fa oroszlán az én nagyapai örökségem, nagy becsben tartom.
Tükrök a H&M Home-ból
saját fotó
Ez egy Anastassiades lámpa, amit a Flos számára tervezett. Két éve vettem karácsonyra a férjemnek.
A meg nem épült autópálya hídpillér fotók Surányi Miki barátunk képei és a kezdetek óta a nappalink falát díszíti. Most csak másik falra tettem őket.
szeretem a nippeket…..szeretem a giccset… :-)
Szerintem összehoztuk! Szerintetek?
Időutazásunk előző állomásait megnézhetitek ITT (konyha) ITT (étkező) és ITT (tetőtér).
Az új nappaliról a máshogy nem jelölt fotókat Kövesdi Réka készítette.
Hozzászólások: