A türelem nagyon fontos a lakberendezésben (is.) Egyszerűen túl nagy luxus nem kivárni a tökéleteset, az Igazit. Nem csak a nagyobb, komolyabb darabok beszerzésénél van így, hanem a kisebb tárgyak, kiegészítők terén is az a legjobb, ha nem akarunk mindent azonnal és nem elégszünk meg a középszerűvel.
De valójában marha nehéz türelemmel lenni és várni, amíg nem jön a szerelem első látásra! Meg amúgy is, sokszor nem is vagyunk biztosak abban, mi számunkra a tökéletes választás.
Ennek ellenére az idő mindig sikerrel oldja meg a problémát, mert ha nem türelmetlenkedünk, hanem nyitott szemmel járunk, nagy eséllyel szembe jön velünk amit keresünk. Otthonunk pont ilyen sok-sok éves gyűjtögetések tárháza.
Májusban amikor készen lett a nappalink, tudtam hogy újabb feladatom van, rá kell lelni a tökéletes függönyre és a tökéletes karnisra. Hiszen már csak ez hiányzott hogy teljes legyen a kép.
EBBEN a pár évvel ezelőtti posztban írtam már arról, hogyan találtam szép függönynek valót és milyen furfangokkal lehet megfizethető árú, szép függönyünk.
Nyáron tehát nekiálltam keresgélni: függönyt és karnist egyaránt.
Akár függöny nélkül is meglehettünk volna, hiszen így is nagyon szépen mutatott, minden, benne volt a lakás az Otthon magazinban és a képek alapján sem hiányzott, de két okból kellett a függöny. Egyik, hogy szerintem a textilek kuckósabbá teszik az enteriőrt és bár nem húzzuk el csak nyári melegben, otthonosabb lesz tőle a nappali. Másrészt, amikor a korábbi ablakunkat teraszajtóra cseréltük (ITT), akkor ki kellett szednünk egy radiátort és a kiszedett radiátort pótlandó, feltettünk a sarokba a falra egy lapradiátort, amit a fal színére festettünk le, így nem volt feltűnő, de engem zavart a látványa.
Függöny anyagra viszonylag könnyen bukkantam, hiszen nagyjából ismertem már a lelőhelyeket és csak azokat látogattam végig. Szerencsém volt: pont lecsaptam egy vízkék bélésanyagra és pont annyi volt belőle ami nekem kicentizve kellett.
Anyukám a nyár folyamán meg is varrta a függönyt ami aztán élre vasalva várta hogy majd egyszer felakasztom, ha lesz mire.
A karnis nehéz téma volt. Vágytam valami míves dologra és egyre jobban elszomorodtam a kínálattól. A sok gagyi, műanyag, jellegtelen, sőt legtöbbször ronda karnis teljesen elvette a kedvem attól, hogy egyáltalán függönyünk legyen.
Már épp azon gondolkodtunk, hogy elmegyünk Bécsbe szétnézni a témában, amikor az irodánk mellett tök véletlenül észrevettem hogy van egy rézműves. Ritkán van nyitva vagy ritkán megyek pont arra de a lényeg, hogy sosem láttam eddig és nagyon megörültem.
Nagyon szép karnis minták voltak az üzletben, meg fogasok, meg polcok, meg akasztók, minden sárgarézből. Gyönyörű, míves darabok. Tudtam hogy jó helyen vagyok!
Három héttel később már boldogan cipeltem haza a tökéletes karnisokat.
Már csak fel kellett tenni.
“Csak”, hehe.
Egy régi ház falát megfúrni kb orosz rulett. A házunk nagy része hatalmas kövekből épült, melyek között akár 3 cm habarcs is lehet. Egy másik része pedig sima téglából de a festett falakon nem látunk át, így a fúrás nyomán bármire bukkanhatunk és hogy nehezítsük, pont a plafon alatt futnak a vezetékek is.
Nagyjából hat óra szenvedés, habarcsba fúrt lyukak eltüntetése, romok eltakarítása után kerültek fel a függönyök. Meg is beszéltük, hogy karnist már soha többé nem cserélünk, max függönyt :- )
Maga a függöny kicsit talán átmeneti jellegű, mert valójában nem voltam biztos abban hogy mit is keresek. Gondolkodtam egy klaszikus, mélyvörös színű, amolyan színpadi függönyön is, és hát lehet hogy majd idővel cserélek, de mivel a 43 méternyi anyagért 12 ezer forintot fizettem, végül is megérte és egyelőre nekünk tetszik amit most látunk. Aztán lehet hogy szembejön velem majd egy olyan, aminek nem lehet ellenállni. De a karnis marad, az örök darab és tulajdonképpen bármilyen stílushoz, bármilyen függönnyel gyönyörűen fog mutatni évek múlva is.
És a konklúzió a végére: költs arra ami örök darab és spórolj azon amit egyszerűen és szívesen cserélgetsz 😉
Hozzászólások: