Hat éve költöztünk be a “nagy” házba amiről azóta is rendszeresen blogolok. Hat év alatt nagyon sok minden változott, alakult. A változások egy részéhez idő kellett, egy részét pedig az életünk, ízlésünk változásai hozták magukkal.
Az időutazást, a honnan indultunk, hová jutottunk történetet a konyha-étkezővel kezdem, mert nem olyan régen annak átalakításának nehézségeiről posztoltam már ITT, ráadásul azt hiszem, itt történtek a legnagyobb változások.
Először is, le kell szögeznem, hogy rengeteg tapasztalatot szereztünk az előző konyha használata során. Sokkal jobban kitisztult, hogy mi az amire szükségünk van, hogyan használjuk a konyhát és mik a hiányosságok. Az új konyha tervezésénél már pontosan tisztában voltunk azzal, hogy milyen hibákat követtünk el az előző konyhánk esetében.
2012-ben nem volt semmink, csak egy mosogató blokk és egy sütő. Szép kezdet. A sütő legalább nagyon menő volt, egy szabadon álló, monstrum Smeg. kb ez volt az első “bútordarab” amit megvettünk a beköltözésünkkor.
Több, mint egy évvel a beköltözés után lett csak konyhám végül, addig kissé kupis és nehézkes volt a dolog de megoldottam.
Az első konyhánál rengeteg kompromisszumot kötöttünk egymással, mert pont azt a hibát követtük el, amit a legtöbb házaspár elkövet és ami szerintem a legnagyobb hiba a lakberendezés során: senki sem tud engedni a saját hülyeségéből.
Mi a saját hülyeségeink miatt ezeket a kompromisszumokat kötöttük meg:
Kompromisszum nr.1.
A férjem ragaszkodott hozzá, hogy nem lehet U alakban beépített konyhánk, mert utálja a beépített dolgokat és különben is, agyonnyomja a teret. Plusz ő már gyerekként is itt élt, és körbe volt építve a konyha és nem szerette. Bár hülyeségnek találtam, elfogadtam az álláspontját és kimondottan NEM beépített konyhában gondolkodtam a tervezésnél.
Kompromisszum nr.2.
Én ragaszkodtam hozzá, hogy legyen régi szekreter, bútor a konyhában mert mindig is imádtam a régi tálalókat. És épp fel is újítottam egyet (ITT) hatalmas munkával, úgyhogy…….
Bár a férjem jobb szeretett volna valami könnyebben kezelhetőt és tisztíthatót, elfogadta a véleményemet és így bekerült a régi bútor az amúgy is kicsi konyhába, ami funkcióban nem tudott annyit, mint amekkora helyet foglalt.
Kompromisszum nr.3
Beköltözésünkkor hoztunk egy nem végig gondolt, nem racionális de nagyonis impulzus vásárlásba hajló, érzelmi alapú döntést, amikor megvettük a csodás Smeg sütőt. Igen, ez egy klasszikus hiba: hirtelen felindulásból venni valamit ami alapjaiban határozza majd meg hosszú évekre a berendezést. De megvettük és imádtuk és az a sütő valami csoda volt!
De nagyon nagy kompromisszumot kellett miatta kötni, mert ugye ez nem beépíthető, elég konkrét színe van és HATALMAS. ( a konyha meg nagggyon kicsi)
Na, hát így lett egy konyhánk 2013. decemberére, amit mindketten szerettünk, mindkettőnknek tetszett és nem éreztük igazán kompromisszumoknak a kompromisszumokat, boldogok voltunk vele. A teljes poszt róla ITT olvasható.
Valószínűleg nem is cseréltük volna le alig öt évvel később, de a bútor sajnos nem volt a legjobb minőség, és csúnyán elhasználódott, nehezen tudtuk függőlegesbe állítani az ajtókat mert folyton lefittyedtek és még sorolhatnám. A lényeg, hogy egy ponton azt mondta az én maximalista hajlamú uram, hogy nem bírja tovább nézni ezt a szart és akar egy újat, egy brutális minőségű profi konyhát.
Amiben nem lesznek félmegoldások és nem lesznek kompromisszumok és a konyha minősége a kapható legjobb lesz.
Persze már sokkal okosabbak voltunk, tudtuk mit ne hagyjunk rá a másikra és tudtuk hogy mi az amit szerettünk a régi konyhában és mi az amit nem.
Például szerettem a konyha elrendezését, mert így a nappaliban ülve is szép volt a rálátás a konyhára (nem láttam mosatlan edényt, hehehe) és a konyha felöl is szépen kapcsolódott a nappali. Ezen most sem változtattunk hát.
De utáltam a sarokelemet a mosogató mellett. Állandóan beragadt, nehezen tudtam kihúzni és macerás volt hozzáférni a beljebb tárolt edényekhez. Így az új konyhánál tudtam hogy átugrom ezt a részt és simán csak bepolcozzuk a sarkot, majd ott tárolom a szelektív hulladékot, amihez az előző konyhában meg nem volt hely és ez problémát okozott.
Szerencsére nem is volt szükségem arra a sarokra, mert még így is sokkal több tárolóhelyhez jutottunk azzal hogy fájó szívvel, de megváltunk a hatalmas, különálló sütőtől és a masszív tálalószekrénytől.
Mivel a férjem a saját bőrén tapasztalta meg, hogy mennyivel nehezebb egy nem beépített konyhát tisztán tartani és milyen sok a rejtett kis zug ahol megül a kosz, végre el tudta engedni a fóbiáját az U-alakban beépített konyhával kapcsolatban. A bútor tervezésekor, a frontok, gépek kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy ne legyen semmi olyan rajtuk, amiben megül a kosz, amit nem lehet egy törléssel eltakarítani. (a régi szekreter faragott mintáit lehetett takarítani bőven!)
Így lett minden felület sima, és fogantyú nélküli. Még a sütőmön sincsen gomb : -)
A munkapult és falburkolat a legspécibb, összességében ez került a legtöbbe az egész konyhában. Óriási neolit lapokból van a pult és a konyha is, itt a helyszinen vágták ki és csiszolták össze. Ez egy nagy keménységű, zsugorított, tömör kerámia felület. Kopás, hő , ütés és saválló. Nagyon könnyen tisztítható, a Neolith lapokat az alacsony súly, a nagy keménység, a hő- és vegyszerállóság és a lehető legkisebb nedvszívó képességkombinációja jellemzi. Ráadásul gyönyörű és mindössze 1 cm vastagságú. Úgy van összecsiszolva, hogy sehová sem kell vízzáró.
Nagyon sok helyet nyertem azzal is, hogy a teraszon kialakítottunk egy kamrát, ahol a száraz, spájzolható élelmiszereken túl, azokat az edényeket tartom, amiket évente kb két-háromszor használok.
Az egyetlen kérdőjeles rész a bal sarok volt, ahol plusz pultfelületet nyertem azáltal, hogy a hűtőt a konyha szélére raktuk, de nem igazán tudtam volna komforotsan hozzáférni a sütő miatt, amit meg nem nagyon tudtam máshova tenni. (illetve de, de akkor elbukok pár szuper fiókos elemet)
Így lett végül az üvegrolós pultra tehető kisszekrény, ami talán mégiscsak kompromisszum a számomra, kellett pár nap hogy megszeressem. De most már ezzel is elégedett vagyok, mert így nem kell a pulton nézegetnem a turmixgépet meg a vízforralót. Így lehet a konyhánk pultja igazán szép, üres, nem túlzsúfolt és túlpakolt.
Ami még nagy változás az előző konyhához képest, hogy lett páraelszívónk és mikrónk is. Mindkettőt a bútorzatba rejtettük el. A páraelszívó mellett azért döntöttünk, mert a hideg téli estéken lassan fövő húsleves miatt gyakran bepárásodott az ablakunk, a mikrót meg azért vettük meg végül, mert nőnek a gyerekek, és hamarosan itt lesz az idő, hogy a suliból hazaérve maguknak melegítsék az ételüket.
Mondjuk a mikrót május óta kétszer használtam, de sebaj, szerencsére elfért és talán majd lesz idő amikor ki fogjuk használni.
A bőségesen kialakított tárolóhelyeknek köszönhetően ez a konyha mindig pontosan úgy néz ki mint ahogyan ezeken a fotókon láthatjátok. Nincs rumli, nincs egy csomó cucc a pulton, minden rendezett és szép. Pedig nem kirakat-konhya, naponta minimum egyszer meleg étel készül itt, én magam sokat és szívesen főzök.
A konyha stílusa is sokat változott, mint az bizonyára feltünt. :- ) A profi konyha minimalizmust kíván és high tech felületeket, burkolatokat, gépeket. Ezt a high tech minimalizmust igyekeztem ellensúlyozni néhány olyan kiegészítővel, ami eklektikusabbá teszi a teret, pont ahogy én szeretem.
Ezért került ide egy festmény és ezért ragaszkodtam továbbra is a perszaszőnyeghez.
A konyhai szőnyeggel kapcsolatban az én tippem az, hogy úgy kell beállítani a szőnyeget, hogy legalább 20 cm-re legyen a széle a pulttól, így ha bármi leesik, az nem a szőnyegre esik, hanem a csupasz padlóra. Így sokáig tiszta marad, de a talpam alatt finom puhaság van, amikor reggel teát főzök.
A konyha minimalizmusát az étkező eklektikája is oldja, de az majd egy következő történet lesz, amivel az időutazást folytatom.
Hozzászólások: