Tetőterünkkel 2013-ban találkozhattatok itt a blog felületén, azóta nem nagyon mutattam róla képeket, csak a frissen kialakított gardróbról, 2016-ban.
Az elmúlt két évben alig-alig mutattam képeket az otthonunkról, de most elkezdem bepótolni ezt a hiányosságot.
A tetőtérrel kezdeném, mert itt is elég sok minden változott, annak ellenére, hogy az alapok megmaradtak.
A földszinti tér átalakulásával egyidőben éreztem a késztetést, hogy itt is változtassunk egy kicsit, tegyük rendbe a dolgokat.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a pár éve még olyan nagyon kihasznált otthoni irodánk kezdett veszíteni a funkciójából. Annyira sok időt töltünk a belvárosi irodánkban, hogy mostanában már eszünk ágában sincs itthon is dolgozni!
Régóta tervben van, hogy a tetőteret teljes egészében átadjuk a gyerekeknek, két külön szobát kialakítva nekik itt és egy közös kis nappalit, de egyelőre ők köszönik szépen, jól elvannak a kis szobájukban a mi hálószobánk mellett.
Mivel tudom, hogy a szeparációt hirtelen kell majd megoldani és egy, maximum két éven belül nem lesz fontosabb a külön fiúszobánál, így komolyabb átalakításokon nem is gondolkodtunk a tetőtérben, csak az volt a cél, hogy szépen, rendezetten várja amikor majd szétbombázzuk és új tereket alakítunk ki benne a fiúknak.
A változás alaphangját a nappaliból kikerült antik (TV) -szekrény jelentette, amit szépen felhoztunk ide, hogy itt várjon jobb sorsára.
De addig is, amíg a terveink szerint elnyeri új, méltó helyét, addig se érezzük azt, hogy ez a bútordarab nem direkt van itt. Így tettem köré egy csomó képet, ezzel integrálva ezt a bútordarabot a térbe.
Felkerült még a nappaliból az egyik zsámoly, (a másik az előtérben van) a DIY napsugaras lámpám, (elkészítése ITT), valamint a pink bárányszőrök az étkezőből és a régi török szőnyeg a konyhából.
Úgy terveztem, hogy a fehér IKEA kanapét szépen eladjuk, és ide kerül az általam készített régi kanapé is. Végül erről fájó szívvel le kellett mondanom, mert a kanapé egyszerűen nem fért fel a lépcsőfordulóban.
Az így összegyűlt régi-új tárgyaknak kellett egy szép, egységes hátteret és stílust adnom, és nagyon boldog voltam, mert ezeknek a bútoroknak hála, végre a tetőtér is felnőtt a lakás többi részéhez, jócskán maga mögött hagyva a kezdeti “skandináv minimált”.
A hirtelen összeverbuválódott bútorokat a nagy méretű rózsaszín marokkói gyapjúszőnyeg hozta ösze véglegesen, melyet a Vaterán lőttem 37 000 forintért.
A szürke HAY fotelem és a férjem nagymamai öröksége is megfiatalodott a pink bárányszőrtől.
A textilkábeles lámpás megoldást már utáltam, de új csillárt ide nem akartam venni, tekintve hogy kb egy éven belül itt fiúszoba lesz. Így csak szépen leszedtük és összefogtuk egy kupacba az izzókat.
A kanapén lévő párnák is régi darabok, melyeket a lenti részben már meguntam használni, de itt még kaptak egy esélyt. A kanapé feletti képet pedig magam pingálgattam.
Szokatlan, tudom hogy egy bicikli is van a tetőtérben de ennek egyszerű a magyarázata: a férjem, aki bicikli ÉS design bolond, vette pár éve ezt a limitált kiadású, sorszámozott biciklit, majd felhozta ide, hogy ne essen baja a többi, napi használatban lévő között. Így ez a bicikli, valójában inkább dekoráció lett, semmint használati tárgy. Sokáig nem szerettem hogy itt van, nem tudtam mit kezdeni vele, de ebben az új felállásban szerintem éppen ideillik
Ezekkel a színekkel, a sok, puha szőnyeggel és a pár antik bútorral már sokkal de sokkal közelebb áll hozzám a tetőtér, mint a 2013-as változatában . Végre itt is van egy kis eklektika, egy kis furcsaság, egy kis szín. Ti mit gondoltok?
Ha szeretnétek most azonnal még több képet a megújult otthonunkról, lapozzatok bele a most megjelet, szeptemberi Otthon Magazinba!
Fotók: Kövesdi Réka
Hozzászólások: