Selyemszalaggal hímzett bútor

Egy ideje foglalkoztatnak az alternatív bútordekorálási módok. Mint például a hímzés. Pár éve már “hímeztem” bútort, igaz nem a szó klasszikus értelmében, de azóta azon törtem a fejem, hogy egyszer meg kellene próbálni igaziból is.

Elméletben többször is lejátszottam, hogy nem lehet az olyan bonyolult, kellenek lyukak a mintához, és kell valamilyen hímzőfonál, megfelelő vastagságban.
Azzal is eljátszottam gondolatban, hogy mennyiféle lehetőséget ad a minta, a lyuk és a fonal vastagsága.
Sőt, láttam is már ilyen munkát, egyszóval teljesen valószínű volt, hogy az elmélet a gyakorlatban is működik.
A múltkor bemutatott Ikea komód sorsa nálam egyértelmű volt : az egyszerű, sima felület, ugyanakkor modern forma nagyon is adta magát a hímzéshez.
Az is előny volt, hogy laminált bútor lévén, a gyenge anyagot könnyű megfúrni.
És amikor megláttam az új-zélandi művész, Jane Denton textilmunkáit, már tudtam hogy lemásolom az én bútoromra.
Jó volt a közös ötletelés, sok érdekes elképzelést olvashattunk melyek közül nekem Román Kataliné tetszett a legjobban, főként azért, mert ehhez a modern és egyáltalán nem kecses bútorhoz az ő tervét éreztem a leginkább illőnek. Kati, jelentkezz a Living etc-ért!

És most nézzétek, én mi volt az én tervem ezzel a bútorral.

A komódot elég rossz állapotban hoztam el az Ikea Fynd részlegéről, (máskor is tettem már ilyet, erről bővebben ITT) ezért először javítottam a hibákat.
Ezután kivételesen Trinát Unitop alapozót használtam a laminált felületre. (ITT olvashattok részletesen a laminált bútor festésről)
Ez a festék is egy tapadó alapozó, olyan, mint az általam sokat használt Tikkurila Otex, de vizes bázisú. Mivel hideg is van, haladni is akartam, így most az Unitop mellett döntöttem.
Ezután kifestettem a belsejét egy gyönyörű, meleg sárgával mert mindig belülről kezdjük a festést!
Külső színnek a fehér mellett döntöttem, mert úgy gondoltam, hogy a színes hímzéshez kell egy natúr, visszafogott alap. Fedőfestéknek a Trinát vizes bázisú, selyemfényű zománcát használtam.

Miután mindent lefestettem, nekiláttam a minta kimérésének és felrajzolásának. A minta mentén pedig, egy 3mm-es fafúró szállal elkezdtem kifúrni a hímzéshez szükséges lyukakat.
Az első fúrás után rájöttem, hogy nagy hiba volt, hogy az elméletet nem próbáltam ki a gyakorlatban legalább egy darab fán, mielőtt élesben kipróbálom.
Mert a furatnyom elcsúfítja a festést és ezért tök egyértelmű volt, hogy ha elkészül az összes furat, le kell csiszolnom az egészet és újra kell festenem.

Miután újrafestettem az ajtókat, nekiláttam a “hímzésnek”. Most ehhez a munkához színes, vékony selyemszalagokat választottam.

Kárpitostűvel hímeztem, mert annak elég vastag volt a lyuka, hogy beleférjen a szalag. Jó kis pepecs munka volt ez! Egy ajtó hímzése kb négy óra hossza! Még szerencse, hogy volt segítségem, Zokni az új családtag személyében
Tehát egy darabig fűztem és döftem, húztam és döftem és húztam, cicát simogattam, míg végül ide jutottam:

Érdemes a szálakat hosszúra hagyni, hogy a végén legyen elég hosszú ahhoz, hogy könnyedén elcsomózzuk a szálakat, hogy ne lehessen kihúzni őket, no meg hogy jó feszesre húzzuk a szalagokat a végén.
Legvégül, hogy a mű teljes legyen, sárgára festett bútorgombokat és fehérre festett, modern vonalú bútorlábakat szereltem fel rá, így megemelve pont úgy változtatva meg az arányait, hogy az előnyére váljon.

Az Ikea komód így lefestve, lábakra emelve és kihímezve már egészen máshogy néz ki, mint ahogy hozzám került.(de nem magamnak készítettem. hogy kinek, hamarosan kiderül….!)

Mit szóltok hozzá? Love or hate?