A turkálás jó, a turkálás hasznos, a turkálás vicces. Sőt, manapság már egyáltalán nem ciki, hiszen sokszor izgalmasabb, egyedibb cuccokhoz lehet így hozzájutni, mint a boltban. Nem mellesleg, fillérekért.
Gyakran járunk a csajokkal csoportosan,a közeli, eszméletlen jó turkába, aminek a címét, naná, hogy nem mondom meg. Mert a jó lelőhelyek titokban tartása is a turkálós sport része.
Éppen elég, hogy RHM mindig kitúrja előlem a legjobb cuccokat, de ezúttal én emeltem diadalittasan a kezemet, erősen szorítva ezt a cuki kis tütü szoknyát:
Az aznapi turka-versenyt tehát fölényesen nyertem, és mivel egy szőrmés mellényre is szert tettem ugyanott, össze is állt egy őrületes áutfit, á la Carrie Bradshaw:
A turkálásban az a legszebb, hogy egyáltalán nem fáj a szíve az ember lányának, ha egy alkalom után, már meg is unta a kitúrt cuccot, hiszen a filléres darabok könnyen és gyorsan átlényegülhetnek. Ahogyan az én tütü szoknyám is, ami végül ment a plafonra.
Hogyan?
Hát így:
Vettem egy Asele lámpaernyőt az Ikeában
lefújtam aranyfestékkel a belsejét
Kellet még egy Hemma vezeték is
A vezetéket is lefújtam aranyfestékkel, majd a szoknyát ragasztópisztoly és biztos-ami biztos, tűzőgép segítségével, rögzítettem a lámpaernyőhöz. És tadadaaaaam, kész is lett a csajos tütü-lámpa:
A tütü lámpa pedig tökéletesen megtalálta a helyét az egyre durvábban elnőiesedő hálószobánkban. egyszerűen, nem tudok megálljt parancsolni magamnak 
Van tehát egy majdnem design lámpám, fillérekért.
Egyesek szerint, a szőrmés mellényem is tök ciki. Csináljak belőle párnát?
Hozzászólások: