Ez az egész úgy kezdődött, hogy volt egy nyűgös kisbabám, akivel sokat kellett sétálni. Sétáltam is vele derekasan a környéken és közben egyfolytában álmodoztam. Álmodoztam arról, hogy egyszer nekem is lesz egy kis házikóm, szép kerttel, egy kicsi menedék, amit fel kell újítani, amivel törődni kell, amit a saját képemre alakíthatok.
Így láttam meg az álomházat, aminek csak a teteje látszott az utcáról, de valahogy éreztem, hogy a bokrok mögött, rejtve a kíváncsi szemek elől, az van amire én vágyom.
Ez volt a Kicsi Ház.
Úgy alakult, hogy teljesen véletlenül, pár évvel később, nagyon nagy szerencsével és a szüleim segítségével sikerült megszerezni ezt a házat. Pénz a felújításra viszont alig maradt, így szűkös keretekből kellett gazdálkodnom. Nem tudtam sikerül-e, nem tudtam mi lesz a vége, de gondoltam, mások is okulhatnak tapasztalataimból, hát lejegyzem őket.
Így kezdődött.
És lejegyeztem az első posztot (ITT)

Ahogy az lenni szokott, a felújításra szánt pénz hamar elfogyott. Mondhatni túl hamar. Semmi nem maradt a berendezésre, semmi nem maradt a lakberendezésre, a csinosítgatásra, az otthonteremtésre.

Mivel már korábbi otthonomban is sok mindent magam csináltam, tudtam hogy oldom meg a problémát. Tudtam, hogy a különleges stílus és otthonos hangulat kialakítása nem lesz pénzkérdés. Van két ügyes kezem és tengernyi kreatív energiám.

Elkezdtem hát a munkát.

Első “alkotásom” a kisfiaim számára készült, akiket imádok és akiknek a jóléte számomra mindennél fontosabb. Nekik készült ez a kis játékkonyha, és titokban kissé reménykedem, hogy egyszer majd örömmel emlékeznek vissza rá:

Játékkonyha “szemétből”

A munkáról részletesen ITT olvashattok.

Természetesen az ő szobájukkal is folytatódott a sor, és a sok kis apró ötlet, egyszerű átalakítás meghozta nekem és a blogomnak az ismertséget. Már nem csak a barátok olvastak.

Szélesebb körben a nagymama konyhai kredencének átalakítása hozta meg az áttörést. (ITT) És sokan erről a bútorról már megismertetek engem:

Sok-sok átalakítás, még több tanulás következett. Elkezdtem szabadidőmben kárpitozást tanulni. Felnőtt fejjel, nőként.

Imádtam! Első munkám ez a kis sámli volt:

Ronda kis ülőke

Még több munka és alkotás után felfigyelt rám az Éva Magazin szerkesztősége. Megkerestek, hogy volna-e kedvem nekik dolgozni. Persze hogy volt! Úgy döntöttem, a Gyed lejárta után nem megyek vissza a munkahelyemre dolgozni, hanem megteremtem álmaim munkahelyét magamnak. Akkor még nem tudtam, hogy milyen hosszú ez az út, de kezembe akartam venni a sorsom és belevágtam egy nagy kalandba.

Az Éva Magazinnak számtalan anyagot készítettem, nem csak printet, de videókat is. Később saját rovatom is lett. Közben a Polgári Otthon Magazinnak is készültek a DIY-anyagok. Egyre többször jelentek meg munkáim külföldi magazinblogokon is.

Az első nyomtatásban megjelent anyagom

Dekoratőrként is kipróbáltam magam és nem kisebb falattal kezdtem, mint a Gerbeaud cukrászda karácsonyi pompájának előállításával:

Erről több kép ITT

Nem sokkal ezután olyan irányt vett az életem, amire nem is számítottam. Férjezett asszonyként, két kicsi gyerek mellett szerelmes lettem.

2012. nem a szakmai szárnyalásomról szólt. Elváltam, elköltöztem a Kicsi Házból. Két kisfiammal új életet kezdtem. Hamarosan összeköltöztem a szerelmemmel a Nagy Házba. Ez egy régi, öreg sváb parasztház volt, amit a kedvesem újított fel a két kezével sok-sok évvel ezelőtt. Évek óta nem élt már benne, de miután megismerkedtünk, egyértelművé vált hogy a közös életünk színtere lesz ez a régi-új ház:

Izgalmas kaland vette kezdetét, melynek első lépéseit ITT és ITT olvashattátok. Életet kellett lehelni a szomorú házba és új otthon kellett négyünknek. Megint lendületet vett a blogom és új lendületet  a kreativitásom és az alkotókedvem is. Rengeteg izgalmasan élmény ért amiből sokat tanultam és ennek ti is hasznát láttátok.

Épült, szépült, alakult a házunk. Megerősödve és kiteljesedve végre elindítottam a workshopjaimat is, melynek azóta is nagy sikere van nálatok.

Igyekszem folyton tanulni, fejlődni és a tanulás során szerzett tapasztalataimat megosztani veletek. Kárpitos képzésemet tovább fejlesztve összehoztam életem egyik legnehezebb DIY-munkáját is. (ITT)

Ez a kanapé bejárta az internetet és bebizonyítottam vele, hogy ha egy nő valamit akar, akkor lehetetlen nem létezik:

Emellett új feladatokban is kipróbáltam magam, életem első standját hoztam össze a férjem és egy nagyszerű kivitelező gárda segítségével. (ITT)

Merthogy közben a szerelmem a férjem lett és erről itt a blogon is “élőben” tudósítottam. (részletek ITT)

2013-ban pedig egy új szerzővel bővült a Kicsiház csapata. Szigeti Zsófit látatlanban ismertem munkáiról. Szerettem amit csinál. Tehetséges, stílusos, kiemelkedően jó ízlésű szakembernek tartottam. Egyszer találkoztam vele személyesen, akkor mesélt nekem a lakásáról és arról, hogy hamarosan felújítják. Nem volt kérdés, hogy milyen felületen osztja meg kalandjait….

Az ő otthonának történetét megtaláljátok a “Zsófi Lakása” címszó alatt ITT

A csapat pedig azóta tovább erősödött Biankával, aki szintén ezen a felületen mutatja meg nektek lakása szépítgetésének lépéseit. Az ő munkáit ITT találjátok majd.

Én pedig blogommal továbbra is szeretném újra és újra megmutatni, hogy az igazi otthonhoz kell a kétkezi munka. Hiszem, sőt mostanra már tudom, hogy a stílusos berendezés nem pénz kérdés, és állítom, hogy mindig van tovább. Csak merjünk tenni az álmainkért!

Mert az otthonunk velünk fejlődik.

Olvassátok továbbra is a blogot, ami az én mesém Nektek. Remélem hogy élvezitek!

Itt is találkozhattatok velem:

Szentgyörgyi Kata vagyok, a blog írója, létrehozója, szerkesztője. Azzal kellene kezdenem, hogy elmondom ki vagyok, de nem igazán találom a definíciókat. Az vagyok, ami éppen kell, hogy legyek. Mikor, mire van szükség.

Balogh Orsi vagyok. Okleveles építőmérnökként végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az egyetem után évekig a kivitelezésben dolgoztam, majd egy kis londoni kitérő után, itthon folytattam újra.

Szigeti Zsófi vagyok, enteriőrstylist. Az Iparművészeti Egyetemen (ma már MOME) végeztem bőrtárgy tervező szakon. Az egyetem után stylist asszisztenskét kezdtem dolgozni majd fokozatosan önnállósodtam, míg végül egy magazinnál kötöttem ki szerkesztőként.

Varga Bianka vagyok, egy a magam formájára alkotott kertvárosi ház lakója, illetve most már a Kicsiház kreatív csapatának legújabb lelkes tagja. Évek során összegyűjtött képeimet, lakberendezési munkáimat mindig is szerettem volna megmutatni, de nem volt rá lehetőségem, ezért nagy örömömre szolgált a felkérés Kata részéről, hiszen amióta csak figyelemmel követem a blogot, filozófiája, munkái, nagy hatással vannak rám.

Mindketten kreatív emberek vagyunk, ebből élünk. Barátságunkban pedig egyesítettük kreatív vénáinkat is.
Leginkább azzal a képpel írhatjuk le azt ami velünk történt, amikor egy üres üvegbe beletöltesz mindenféle hozzávalót, összerázod, majd valami feljön belőle a felszínre.