Az otthon stílusa

Már régóta érik bennem ez a bejegyzés, nagyjából azóta, hogy beköltöztünk a Nagy Házba. El akartam ugyanis mesélni nektek, hogy miért lett ez a ház teljesen más stílusú mint a régi, amin keresztül sokan megismertetek.

Mondhatnátok, hogy mert megváltozott a stílusom, más lettem az évek alatt de ez nem lenne teljesen igaz.

A workshopjaimon mindig elmondom, hogy ha van időd, és odafigyelsz a bútorra, megsúgja neked hogy mit szeretne.

Valahogy így van ez a lakásokkal, otthonokkal is. Ha nem kell kapkodnod, ha van lehetőséget az üres terekben sétálgatni, figyelni, a falak megsúgják hogy mire vágynak.

Mert szerintem egy lakás stílusa nagyban függ magától a lakástól!

Fontos hogy hol van, milyen építészeti elemei vannak (gondolok itt főként az ajtókra, ablakokra, átjárókra, belmagasságra), mi a története, milyen az atmoszférája.

Ezen túl pedig hozzá lehet tenni az egyéniséget, de valójában az nem a tiéd, hanem az otthonod egyénisége lesz.

Az hogy mi tetszik és mit tartok szépnek, bevallom nálam változó, mert szeretem a trendeket, és nagyon szeretem a változatosságot. Ráadásul mindig tanulok valami újat, amit kamatoztatni akarok.

De ha végignézek az otthonaimon, van bennük valami közös, attól függetlenül, hogy mennyire másak, mennyire eltérőek egymástól. A közös nevező pedig én vagyok magam. Illetve a Nagy Ház esetében már MI.

Mert a falak súgnak, megmutatják mit szeretnének, a sugallt atmoszféra tehát a fő irányvonal. Mi pedig tesszük a dolgunkat de nem tudjuk kihagyni a saját egyéniségünket és praktikus igényeinket sem. Az összes eddigi otthonomat egyedül rendeztem be, a magam elképzelése szerint, a mostani házunk pedig közös játszótérré vált, egy olyan platformmá, ahol gátlások nélkül élhetjük ki a színek, a formák a dizájn iránti szenvedélyünket.

De kissé elkanyarodtam, szóval térjünk vissza a kezdetekhez!

Első saját otthonomba tizenkilenc évesen költöztem be. Az egy negyedik emeleti panel albérlet volt. Nem akartam rá sokat költeni, így már akkor DIY-módon rendeztem be, csak akkor még nem tudtam hogy létezik ez a szó Sajnos fotóim nincsenek, de elmesélem, hogy a negyedik emeleti napsütötte panel nyírfa bútorokat kívánt, és brutális, narancs és meggypiros színkombinációkat és virágos textileket. Nagyon vidám kis otthon volt!

Aztán egy kicsit öregedtem már, huszonnégy évesen Budapestre költöztem és elkezdtem valami “felnőttesebb” valami tradicionálisabb felé húzni. A polgári hangulatú, sokszögletű tágas otthon iszonyatos állapotban került hozzám, de én már az első megtekintéskor éreztem, hogy mi kell ennek az otthonnak: klasszikusan bohém stílus, (ha úgy tetszik, eklektika) régi bútorokkal, glamour-os kiegészítőkkel, finom, de határozott színekkel.

Hát így lett az első budapesti otthonom ilyen. Lomtalanításból megmentett bútorok, sk kivitelezett cuccok, szép kárpitokkal, meleg de harsány színekkel, csajos kiegészítőkkel, glamour -os tapétával.

Aztán férjhez mentem, született két gyerekem és elementárisan kezdtem vágyni egy kicsi házikóra, titkos kerttel, kedves de apró szobácskákkal, kertkapcsolatos konyhával.

És így lett a Kicsi Ház.

Apró kis falusi ház, Európa első lakóparkjában.

Ebben a házban a kicsi tereket akartam légiessé tenni rengeteg fehér és szürke színnel. Fontos volt, hogy minden rendezett és letisztult legyen, de a kis takaros ház nagyon is ezt kívánta. A kertkapcsolat, a természetközeliség, a kisvárosias vagy majdnem falusias környezet, no meg a meglévő nyílászárók, építészeti elemek mutatták a fő stílusvonalakat és ehhez tettem hozzá magam. A fürdő és a konyha cementlapja, a népies tálaló adja a falusias hangulatot, vagyis inkább a modern country érzést. Ehhez akartam társítani egy angol vidéki ház és egy francia bohém otthon egyvelegét, idővel.

A képeken látható alapvető puritánság éppen ezért csalóka, mert ezt a házat végül nem fejeztem be, a válás és a költözés miatt az apró részletekre, melyek végül végérvényesen meghatározzák az otthon stílusát, hangulatát, nem maradt időm.

Ha maradt volna, a cikk-cakk minta helyére és a nappaliban végig az étkező részen látott falburkolat kapott volna helyet. (erről bővebben ITT) Ha maradt volna időm, lett volna tapéta a nappali falán, a falburkolat fölött. (mondjuk EZ)

Ha maradt volna időm, kékes-bordós perzsaszőnyeg enyhítette volna a sok fehéret és szürkét. És még sorolhatnám…. Na az lett volna Katás így “csak” Kicsiházas maradt

És végül, itt vagyunk a Nagy Házban. A MI házunkban. Ez a ház a századelőn épült, a falu egyik gazdag embere, egy kőműves építette. Szóval, jómódú ház volt ez. Látszik is rajta: a méretein, az ablakain, a felhasznált anyagokon. Hangulatában inkább kúria mint parasztház. Itt tehát ez volt a fő csapásvonal. Legyen előkelő, uras, legyen tradicionális és kicsit szerettük volna belevinni a füredi villák hangulatát is, amennyire lehetséges. Ezért a zöld zsalugáter, ezért az orgonás tapéta, ezért a régi bútorok. De akartunk valami kis extravaganciát és városi modernséget is. Hát így alakítgatjuk a látványt, engedve az atmoszférának is a magunk kedvteléseinek is.