Vannak dolgok, amelyek tökéletesen ki tudnak kapcsolni. Régen ilyen volt nekem a futás: csak én voltam, a kihívás és tiszta agy.
Ilyenkor szinte mindig hihetetlen nyugalom szállt meg és sokszor találtam futás közben megoldást a problémáimra.
Kitisztult a fejem és erőt nyertem.
Most a tisztulást egy régi bútor kipofozása hozza meg nekem.
Csak én vagyok, meg a bútor, ami már senkinek sem kell, amin rengeteg a seb és én gyógyítom. Fatapasszal, festékkel és most éppen tapétával.
Van abban egyfajta alázat, hogy órákig térdepelek egy bútor előtt és megpróbálom kitalálni, hogy mit szeretne.
Például felöltözni? Mondjuk ebbe:
A stylist munka óriási előnye, hogy néha szert teszek ilyen csodákra. Ezt a Designers Guild tapétát a Hephaistosból hoztam el, azt mondták, a fotózás után, meg is tarthatom. Én pedig úgy döntöttem, hogy végre tapétázni fogok, méghozzá bútort!
Bútort tapétázni nagyjából olyan, mint megoldani egy sokismeretlenes egyenletet.
Csak számolni nem lehet. Ebben a feladatban ugyanis az a nehéz, hogy nem lehet tudni, mikor, hogyan viselkedik a fa, a bútorlap, a tapéta. Főleg, együtt. Jól át kell gondolni, hogy melyik anyaggal, melyik ragasztóval érem el adott esetben a legjobb eredményt.
Nálam az alap ez a lakkozott-fényezett retró komód volt:
Első lépésben, alaposan lecsiszoltam, a jó kis Bosch 300 PE csiszolómmal. A csiszolástól felgyűrődött a régi fényezés-lakkozás, amit denaturált szesz és szalmiákszesz elegyével átdörzsöltem. Biztosra akartam menni a festék tapadását illetően, ezért egy nagyon jól tapadó alapozót választottam, a Tikkurila Otex alapozót. Ezt az alapozót akár bútorlapra is felvihetitek, hogy festhető legyen!
amivel dolgozom: Boisch Pex 300 és Ixo |
kéne már egy műhely….. |
Pár óra száradás után, vonalzó mentén, sniccerrel levágtam a felesleget. Tovább fokozva az átalakítást, még dekorléceket is ragasztottam körben az ajtók és a fiókok mentén. Alakult a kicsike.
Már csak azt kellett megoldanom, hogy a tapéta valahogy védve legyen, hogy kapjon valamilyen vízálló felületet. Nagy dilemma volt ez, mert halvány lila gőzöm sem volt, hogyan fog a tapéta viselkedni, ha rámegyek lakkal. Lehet, hogy az egész eddigi munkám kárba vész!
És azért mégiscsak Designers Guild tapétával dolgozom, igaz ez már az én bajom, miért nem gyakorlatozom valami olcsó szaron, nem?
Végül, vizes bázisú parkettalakkot kentem rá két rétegben, és remegve vártam a fejleményeket.
Legnagyobb megkönnyebbülésemre, a lakk tökéletes felületet képezett a tapétán, és azon nem oldódott fel a festék, nem puhult fel és nem akart leolvadni a fáról.
Ha nem délelőtt lett volna, tuti megiszom egy felest a nagy izgalomra.
A komód felöltözött, kapott ékszert is, üvegfogantyúk formájában és talán most boldog.
Szerintetek?
ui: további fotókat láthattok az átalakulásról, valamint a szarvasos kép készítéséről a jövő héten megjelenő Polgári Otthon Magazinban
Hozzászólások: