Nem ősi dakota mondás, de találó: Ha árajánlatot kérsz, a legolcsóbb és a legdrágább ajánlatot dobd a kukába! Mi ezt nem fogadtuk meg, de ti tartsátok magatokat e bölcsességhez és nem jártok úgy,mint mi. Költségvetésünk javára, a legolcsóbb árajánlat mellett döntöttünk, amikor alkalmaztuk a brigádot az ács és gipszkartonos munkákra. A dakoták haragja és átka kísérti azóta építkezésünket. Mert bár végzetes hibát nem követtek el, ácsaink azért amit el lehetett, azt elrontották. Duplán. szerencsére, épp eleget jártam a nyakukra, hogy még idejében orvosoljuk a bajt.
Viszont nem haladt a munka, de nagyon nem. Közben a fiúk zúgolódni kezdtek a pénz miatt. később,taktikát váltva, gyerekekre és befizetetlen számlákra, kikapcsolt telefonokra utalgattak, így végül kifizettük őket úgy, hogy egy napi munka a tetőből még hátravolt. Mi mégis fizettünk. Azóta nem láttuk őket, a telefonjukat nem veszik fel. És augusztus elején elég nehéz megbízható gipszkartonos brigádot keríteni.
Így aztán megint csúszik a beköltözési határidő. Magamban kötögetem a kompromisszumokat: oké, csak nyár végére legyen kész, na jó, ovikezdésre elég beköltöznünk. Néha már azon poénkodunk,hogy reméljük, a karácsonyt már az új házban töltjük.
Amíg az új csapat megérkezik, mi azért csináltuk, amit lehetett. Férj és após nagyszerű munkával betette a vadiúj teraszajtót és az a tetőtéri oromfali ablakokat, melyeket én festettem le. Holnap a fürdő és a konyha vakolása következik. Mi legalább jó csapat vagyunk!

íme a teraszajtó és az ablak. Idővel, spaletta is készül majd hozzájuk:

De mi annál inkább örülünk annak, hogy a helyszíni felmérés alapján, a műszaki vezető néhány, számunkra komoly fejtörést okozó gerenda kivételét/kiváltását engedélyezte. Ezekben a régi tetőterekben mindent túlbiztosítottak, és lássuk be, nem spóroltak a faanyaggal. Jelenlegi lakásunkban is sok-sok gerenda és oszlop van szabadon, de ebben az igen kicsiny térben már zavaró lett volna kerülgetni őket. Örültünk tehát, hogy bonthatunk. Így rögvest nyertünk pár négyzetmétert a fiúk szobájában és a tetőtéri Wc-ben. A tetőt is átvettük, kifizettük. Ácsaink hátra sem nézve tűntek el, úgy tűnik, a tető szigetelését és a gipszkartonozást már nem akarják megcsinálni. Hétfőig adunk nekik haladékot, hogy meggondolják magukat, azután új brigád után nézünk. Közben azért nem tétlenkedünk, én maximális erőbevetéssel türelmetlenkedem, a férjem megadóan festi az ablakokat, az apósom pedig elkészült a teraszajtó helyének kibontásával.
Drukkoljatok, hogy hétfőn elkezdjék a fiúk a szigetelést, nem szívesen keresgélnék most új csapatot.

Hosszasan mondogathatnám, hogy ez már mindennek a teteje! Hogy az ácsokat két napja nem is láttuk, hogy a hitelkérelmünk március 24-e óta húzódik és még mindig újabb papírokat kér a bank, szigorúan kéthetente,és egyébként is, dög meleg van. A tető, a házunk teteje állítólag készen lesz a hét végére.

Folyton tapéta-helyettesítő, festett dekoráción töröm a fejem. Valami különlegeset a hálóba, csíkosat a gyerekszobába. A férjem szerint, jobb lenne, ha bele sem fognék, ne akarjon csíkos falat festeni az, aki még a körmét sem tudja kilakkozni egyedül. Amióta megláttam ezeket a fotókat, egyre jobban érik bennem az elhatározás, hogy ki fogom próbálni magam ezen a téren. Nézzétek, mennyire  bájos és különleges lett ez a hálószoba a falra festett mintától:
Előtte semmi extra:

Ezt az ötletes munkát itt találtam, nagyon ügyes a csaj, érdemes megnézni a többi alkotását is itt.
Ti mit csináltok meg saját kezűleg a lakásban?

Már az utcáról láttam, hogy valami nem stimmel. Szembe fordultam a házzal, és éreztem,hogy valami gáz van. Bementem és már láttam, tudtam.. Vinnyogva röhögni kezdtem. Hiába járkálok naponta többször a házhoz és igyekszem ott eltölteni valamennyi időt, mindez nem elég. Tulajdonképpen árnyékként kéne követnem a munkásokat. Micsoda fiaskó! Az ácsok egy teljes méterrel arrébb tették az ablakunkat, mint ahogyan az a tervben szerepel. Most a budinkban van az ablak. Lehet panorámázni szarás közben. Szuper!
Szóval mínusz egy nap, szívatós kártyát húztam, lépjen vissza tízet és hatszor kimarad a dobásból. Holnap bontjuk vissza az egészet. Jeeeee. Hol is lesz a vége, Kisapám?

1,8 km. Ennyi a távolság a lakásunk és a jövőbeni házunk között. Ezt a távolságot teszem meg naponta többször, 50 fokban, egy másfél éves kisördöggel és egy éppen neobaby korát élő (értsd, lábait használni nem hajlandó) négyévessel. Gyalog, babakocsival.

Egy szép, napsütéses reggelen, gyermekeimet hátrahagyva, leléptem otthonról, tapétakeresés felkiáltással. Ja, tudom, hülyeség, mert még a tető sem áll. Én azért már rendíthetetlenül tervezgetek, színeket, bútorokat, hangulatot. Elképzeléseim, majdhogynem napról napra változnak, vagy talán, napról-napra tisztulnak.

Read More

Döntöttem! Végre elhatároztam magam, a földszinti fürdőszoba burkolatait illetően. Egy régebbi posztban már mutattam egy fotót az elképzeléseimről. A széles szegélyű lambéria tehát adott volt, később, a megszerzett, századelőt idéző, talpas  mosdó lépett a képbe, és ezekhez kellett burkolatot találnom.

Icuka már az első pillanattól kezdve utált. Nem tudom, hogy utálata kizárólag nekem szólt, vagy csak úgy általánosságban, mindenkinek, aki betér az irodába. Icuka nevét természetesen megváltoztattam, hogy ne lehessen azonnal rájönni, kit anyázok.

Read More