Tudom, tudom, egy építkezés mindig rögös. Jöhetnek váratlan meglepetések, extra kiadások, satöbbi. A vicc az, hogy a felújítás lényegi részét még el sem kezdtük, és én máris úgy érzem, az egész világ összefogott ellenünk.
Kezdem azzal, hogy múlt héten, kissé türelmemet vesztve, összevesztem az építéshatóságon az előadóval. Ne kérdezzétek, miért, egyszerűen mert hülye vagyok, sőt szőke is, szóval, pláne. Hogy mentsem, ami menthető, alkalmaztam a régi ócska trükköt, amire nem vagyok büszke: a gyerekeimet cipeltem be a Hivatalba, hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát. No és bocsánatot is kértem. Az ügyintéző pedig megbocsátott, és visszahívott most hétfőre.Örültünk,nagyon.
De ma sem távoztam  engedéllyel a kezemben, kiderült ugyanis, hogy az egyik telekszomszédunknak haszonélvezeti jog van a lakásán, és a haszonélvezőnek is bele kell egyeznie a tetőtér beépítésbe.
Így aztán elkullogtam, az aláírást beszerzendő, amit majd szerdán vihetek vissza. Ezt az aláírást nem nagy kunszt megszerezni, de a házban a valódi tulaj szeptemberig a Balatonnál dolgozik, így nem tudom hogy fogom az összes telekszomszéddal aláíratni, hogy nem kívánnak fellebbezni az építési engedélyünkkel kapcsolatban. Amíg ez nem történik meg ugyanis, addig nem lesz jogerős építési engedély a kezünkben.
Az Axa bank, akitől pedig hitelt szeretnénk felvenni, volt kedves olyannyira alulértékelni a házunkat, hogy hitelt csak akkor kaphatunk, ha a banknak be tudjuk adni a jogerős építési engedélyt. Fincsi,mi?
Az út tehát rögös. Ami nem zavarna, ha nem az indulás előtt lépnénk kátyúba.

Engem a villanyszerelővel való egyeztetés arra a régi játékra emlékeztet, amikor egy szerencsétlen alany szemét bekötik, megpörgetik, majd kezébe nyomnak egy kurta papír malacfarkat, melyet egy előzőleg megrajzolt malacra kell feltűznie, remegő lábbal, totálisan megtévesztett érzékekkel. Vicces játék, ugye?
Ilyen remegő lábbal és teljes érzéki vakságban tapogatózva próbáltam választ adni arra, hogy PONTOSAN hová tegye a jóember a kapcsolókat, dugaljakat és helyi világítóforrásokat. Naná,hogy a malac farka nem a helyére kerül, ha be van kötve a szemed! A gyakorlatilag szétvert lakásban, próbáltam meghatározni az étkezőasztal, a kanapé, a tv PONTOS helyét, hogy a csillár pontosan az asztal közepébe lógjon be, a falikar a kanapé két oldalát szegélyezze, a többi megvilágítás pontos helyének meghatározásáról már nem is beszélve. Ja, mindezt úgy, hogy nagyjából nulla bútort viszünk magunkkal, tehát még az sem tiszta, hogy mekkora lesz az asztal.

Az előzetes egyeztetés után, körbenéztem villanykapcsoló fronton. Nagy dolgok történtek ezen a piacon, mióta legutóbb lakást felújítottunk! Hihetetlen a választék. Na meg az árak. Viszont tudom, hogy a kapcsolók ugyanolyan részei a lakás hangulatának, mint  mondjuk, a festés. Szóval, nem mindegy.  Elsőre,rögtön egykristály, teljesen átlátszó kapcsolót szúrtam ki magamnak, aztán az árakat meghallva, úgy döntöttem, kapcsoló téren igényesre, de ugyanakkor jóval szerényebbre vesszük a figurát…..

forrás:biticino, legrand

Kiegészítés 2010. nov.15-én:
Ha még nem vagy tökéletesen biztos a dolgodban, például, hogy pontosan hol lesz az asztal közepe és egyéb apróságok, akkor kérd meg a villanyszerelőt, hogy mindenképpen hagyja hosszúra a kábeleket. Így utólag még lehet kicsit variálni.

Kellett nekem lustálkodásról posztolnom! Most jól megkaptam. Nem haladunk,ez van. Tegnap a konyhabútorra kértem ajánlatot, és amikor a srác megkérdezte, hogy mikor költöznénk, én pedig azt válaszoltam, hogy augusztus közepén, Józsi, a villanyos, hangosan elröhögte magát. Tudjátok, olyan “te még hiszel a mesékben, te kis naiv” stílusban, mint aki igazán jó viccet hallott.
Jól belegondolva, van némi igazság abban a nevetésben. Azt hittem, a hétvégére megkapjuk az építési engedélyt. Nem kaptuk meg. Még mindig nem. Azt hittem, a jövő hét végén már tutira lesz engedély és jöhetnek az ácsok, de az ácsok nyaralni mennek a jövő hét végén. Aztán itt az időjárás kérdése is. Folyton esik. Így nem lehet lebontani a tetőt. Persze,vannak azért jó dolgok is, a földszint belső munkálataival például, kábé készen vagyunk, bár burkolni kéne a fürdőszobát, de egyszerűen képtelen vagyok kitalálni, milyen legyen a burkolat. Így hát, ez is csúszik.
Csipkerózsika álmot alszunk tehát, pedig minden nap úgy ébredek, hogy de jó lenne már költözni!

fotó

Ebben az esős, legszívesebben ki sem dugnám az orrom az ágyból. Nem segít az sem,hogy a kisebbik gyerekem ezerrel fogzik. Szóval, ha már egyfolytában az alváson jár az eszem, gyűjtöttem pár hálószoba fotót, melyekben szívesen pihengetnék.

                                                                                                                         via: elle decor, this is glamouros, la maison boheme, from the right bank, living etc

Időközben, a víz-gázszerelők lefektették a víz és gázcsöveket, a csatornát. Alaposan körbefotóztam az összeset, hogy később,ha gond van, tudjuk, mi hol megy a beton alatt. A csövekre a férjem és az apósom polisztirol lapokat tett, a szélekre speciális vízzáró anyag került, majd erre jött a beton. Két napig zümmögött a keverőgép a kertben. Alakulunk. A beton pedig szárad.
Csövek a földön:

És a föld alatt. A konyha és a fürdő kész.

Régóta fejemben van már ez a poszt, most pedig olyan szakaszba érkezett a felújításunk, hogy igencsak aktuálissá vált. Mármint az ablak. Mi legyen az ablakainkkal? Századfordulós, kapcsolt gerébtokos, 43mm-es szárnyprofillal.

Kerti parti és esküvő á la IKEA. Imádnivaló fotók:

forrás

Ebben az óriási hőségben nem vágyom semmi másra,csak egy kis hűs limonádéra, amit az árnyas kertemben ücsörögve kortyolgatok el. Belelóg a bilibe a kezem. A kertünk jelenleg egy szemétdomb, sitthalmok és gaz lepik el. Hétfőre állítólag a sitt eltűnik, bár a munka most nagyon lassan halad Szóval, már csak napok kérdése és eltűnik a szemétdombunk. A gazzal meg majd kezdek valamit.
De a limonádéról nem mondok le!

fotó:martha stewart

fotó: delight by design

foto: skonahem

Van, hogy az ember beleszeret egy fotó hangulatába és nem tudja elengedni. Mi több, a kép inspirálóan hat. A napokban átnyálaztam a régi Elle Dekor magazinjaimat és az újság 2008. júniusi számában megakadt a szemem egy gyönyörű lakáson, azon belül pedig a fürdőszobán: