Már az utcáról láttam, hogy valami nem stimmel. Szembe fordultam a házzal, és éreztem,hogy valami gáz van. Bementem és már láttam, tudtam.. Vinnyogva röhögni kezdtem. Hiába járkálok naponta többször a házhoz és igyekszem ott eltölteni valamennyi időt, mindez nem elég. Tulajdonképpen árnyékként kéne követnem a munkásokat. Micsoda fiaskó! Az ácsok egy teljes méterrel arrébb tették az ablakunkat, mint ahogyan az a tervben szerepel. Most a budinkban van az ablak. Lehet panorámázni szarás közben. Szuper!
Szóval mínusz egy nap, szívatós kártyát húztam, lépjen vissza tízet és hatszor kimarad a dobásból. Holnap bontjuk vissza az egészet. Jeeeee. Hol is lesz a vége, Kisapám?