2011.06.08.

Újságcikket írtam

There are no tags

Holnap jelenik meg  A Mi Otthonunk magazin júniusi száma!
A lap ebben a hónapban több blogot ajánl, többek között, az enyémet is. A magazin e havi vezércikke pedig az én tollam szüleménye :-)

Olvashattok még benne egy otthonról, melyet a Kedvenc Otthon blog szerzője, B. Tier Noémi stylingolt, és írt hozzá kedves szöveget “Tejeskávé mézzel és fahéjjal” címen. Noémi rendszeresen ír lakásbemutató cikkeket, és több lapban is megtalálhatjátok styling munkáit. Nekem az ő blogja volt az első lakber blog, aminek lelkes követője lettem.

Egy vérbeli DIY bloggerhez fűződik az újság legjava. Varga Judit  saját rovatában, hónapról-hónapra nagyon izgalmas DIY ötleteket mutat be.
Ebben a hónapban Judit a kertben alkotott, mindenképpen nézzétek meg, hogy mit! A blogját se hagyjátok ki, jó ötletei vannak a csajszinak, legutóbbi kedvencem tőle EZ.

 A magazint pedig keressétek holnaptól az újságárusoknál!

2011.06.06.

Nyári hangulatban

Reggel kitárom a teraszajtót, kinyitom az ablakokat és beengedem a napfényt. Kimegyünk a kertbe, még harmatos a fű és balzsamos a levegő. Szedek egy kis mentát, vagy levendulát a limonádéhoz, mikor mihez van kedvem.

2011.06.03.

A nagyi kredence

Foszöld, vagy piros, esetleg barna. Vidéken élő nagyik konyhájában tutira megtalálható, mi az?
Persze, hogy a kredenc! Az ötvenes évek környékén, olyan tömeggyártás volt ebből, hogy én nem tudok úgy elmenni vidéki rokonokhoz, hogy ne botoljak bele egybe. Legalább egybe.

Sosem gondoltam volna, hogy valaha hálás leszek egy bútordarabnak.
Aztán, megszületett az első gyermekem, aki születése pillanatában felsírt, és abba sem hagyta négy hónapon keresztül.

Szeretném, ha a káosz a nappalinkból végleg eltűnne. Szeretnék végre egy helyet, ahol le lehet pihenni, ahol minden a helyén van, és ahol vendégeket lehet fogadni. A cél eléréséhez az első lépés a beépített szekrény megrendelés volt, ami pár napja teljes pompájában van jelen a nappalinkban.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer öt jó barát. Lovacska, Tehenecske, Barika, Röfike és Kakaska. Jó kis csapat volt, el is határozták, hogy együtt indulnak vándorútra.
Mentek, mentek, mendegéltek, míg el nem értek egy Kicsi Házhoz.

Nem úgy van az, hogy mindig, minden elsőre összejön. Valójában, elég sokszor kísérletezem úgy, hogy fogalmam sincs, hová fogok kilyukadni, mi lesz a végeredmény.
Aki mer, az nyer, ez az én mottóm, de időnként tapasztalom, hogy a bátorság sok kellemetlenséggel is járhat.
Mint most.

Öt hónappal a beköltözésünk után, tegnap végre elkezdtem felszámolni a dobozokat. Igaz,még mindig van sok, de a holmink nagy része eltűnt a pár napja érkezett beépített szekrényben.
A könyvespolcok a széléről,  a dísz a tetejéről még készülőben, a fogantyúk még úton felénk, de már így is látszik, hogy igen impozáns darab lett ez a szekrény.

Péntek 13-án kezdődött ez az egész. Pedig nem is vagyok babonás, de tényleg! Szóval, pénteken, 13-án, megadta magát a fényképezőgépem. Harcedzett kis darab volt, festék és glettfoltos, ütött-kopott, karcos, de működött. Egészen péntek tizenharmadikáig.



51. oldal
Új vagy? Kezdd ITT
Keresés

Social média

Archív

Google fordító

Keresés

© Kicsiház. All Rights Reserved
Translate »
Facebook
Pinterest
Pinterest
RSS
INSTAGRAM