Nem úgy van az, hogy mindig, minden elsőre összejön. Valójában, elég sokszor kísérletezem úgy, hogy fogalmam sincs, hová fogok kilyukadni, mi lesz a végeredmény.
Aki mer, az nyer, ez az én mottóm, de időnként tapasztalom, hogy a bátorság sok kellemetlenséggel is járhat.
Mint most.

Néztem, néztem a falat az étkezőasztal fölött. Csodaszép ez a metszett üveg tükör, de valahogy olyan szedett-vedett és árva ott a falon.
Kellene neki valami, ami kiemeli, kihangsúlyozza a szépségét, mint  nőt a finom smink. Gondoltam, kell neki egy keret, ez tiszta sor. A keretbe pedig, csipke mintát fogok tenni, mert éppen ennél a gondolatmenetnél bukkantam rá egy régen félretett (jó lesz ez valamire) kicsit szakadt csipkefüggönyre.
Tehát, festettem egy keretet.

Száradása után, lehúztam a tesa tapaszt és felerősítettem a csipkét a falra.

Szivaccsal, az anyagra nyomkodtam a festéket.

Én nem húztam kesztyűt, pedig kellene!

Az elején kissé bátortalanul, majd egyre intenzívebben. Közben, a torkomban dobogott a szívem, mert tudtam, ha nem lesz jó, igen macerás lesz a helyreállítás. Ahogy készen lettem, már húztam is le a textilt a falról, hogy lássam, széna-e vagy szalma.

készülőben a mű

ilyen lett

nem olyan, ahogy elképzeltem. kissé kusza

Hááát. Aki mer az nyer, ugye.
De a bátrak néha kapnak egy bal horgot a pofájukba. Szó ami szó, nem lett az igazi. De az ötletet elmentettem, a technikát kissé tökéletesítve, majd egy bútor ajtajait fogom így dekorálni.
A falat meg visszafestem, és gondolkodom tovább….mert a tükörnek kell valami plusz!

Hasonló bejegyzések:

DIY húsvéti tojások műgyantából “Márványozott” komód Ikea Nornas Hack – második felvonás Helló Billy! Hagyjál lógva!