A nagy napra való tekintettel, összefoglalom nektek, mit is szerettetek a blogomban az elmúlt évben.
Lássuk tehát az öt legolvasottabb posztot!

“Adott45 négyzetméter, egy beépítésre váró tetőtér, hétmillió forint, sok dolgos kéz és egy csomó ötlet. Indulhat a kaland! Velünk tartasz?”   Hát így kezdődött. Egy éve, egy lepukkant házikó várta, hogy új életre keltsük, és talán elmondhatom, hogy ez a vállalkozás sikerrel végződött. Na jó, csak végződni fog…majd…egyszer…

Vettem az Ikeában kaspókat. Bár virágtartót akartam venni,  ezeket a csipkés gyönyörűségeket már az első perctől másra szántam. Pontosan ilyen csipkés, visszafogott, kissé romantikus-népies stílusú lámpát képzeltem el a konyhánkba.

Amerikában és szerte Európában egy valamire való DIY blogger, festett már életében szőnyeget. Ez megfellebbezhetetlen tény, tekintve, hogy lépten-nyomon szőnyegfestős leírásokba botlok és ez nem lehet véletlen.
A gondolat tehát befészkelte magát az agyamba: nekem is ki kell próbálnom ezt a módszert.

Az én férjem, ha azt kérdezem tőle, hogy meg tudna-e ezt vagy azt csinálni a házban, mondjuk,feltenni a kerítést, vagy felfúrni egy polcot, esetleg végre leburkolni a munkapultot, akkor azonnal rávágja, hogy “hátperszedrágám”.
Ilyenkor tudom, hogy az ügy messze nincs lejátszva.

Szóval, már tudjátok, gyűjtögető életmódot folytatok. A szép, vagy éppenséggel nagyon is csúnya tárgyak gyűjtögetése lassan kezd életformává válni nálam. Ebben a posztban szeretném megosztani veletek a kincsgyűjtő tapasztalataimat, azt, hogy hogyan lehet, olykor bagóért, elképesztően jó dolgokra szert tenni.

Vettem a vaterán egy régi,törött, fa ónémet tükröt. Nemtom minek, csak úgy. Aztán, az I Love Textile-ben, potom 390 Ft-os áron, vettem egy szép mintájú anyagot, hát majdcsak jó lesz valamire! A tükör és a textil love story-ja itthon kezdődött és ez lett a végeredmény:

2011.04.20.

Dobozokból bútor

Utálom azt a jelenséget, amikor az étkezőasztalon, meg a konyhapulton halmozódik fel az a sok papír, számla, levél, kulcsok,és a gyerekek apróságai, amiket hazaérve kirámolunk a zsebünkből.
Elképesztő, hogy milyen kupi keletkezik így, nap, mint nap!

Kisgyermekes anyukáknak talán nem ismeretlen jelenség a lakásban található falak, koszos kis praclinyomokkal tarkítottsága. Véleményem szerint, egy bizonyos életkor alatt, a jelenség teljességgel elkerülhetetlen.


52. oldal
Új vagy? Kezdd ITT
Keresés

Social média

Archív

Google fordító

Keresés

© Kicsiház. All Rights Reserved
Translate »
Facebook
Pinterest
Pinterest
RSS
INSTAGRAM