Régi betegség nálam, hogy szeretem a nehezebbik utat választani. Aztán persze, mérges vagyok magamra a bénaságomért, de mégis, újból és újból a rögös út felé visz az utam. Ez a rossz szokásom alaposan kiütközött a házfelújítás alatt, és azt hiszem, tulajdonképpen, a padlóban csúcsosodott ki, formálódott már-már őrületté.
Azt vettem ugyanis kicsi fejembe, hogy a hálóban lévő nyers fenyő hajópadlóból csinálok régi, málló festékű, kopott padlásdeszkát.
Iszonyatosan szívtam ezek után. főleg, hogy nem volt időm pont akkor csiszolni, amikor kellett volna, és jó alaposan kiszáradt a festék, mire nekiláttam a dörzsizésnek. A hajam hullott közben, s a felszálló szürke pornak köszönhetően, meg is őszült. No, jól eljátszadoztam néhány hétig……..
innen indult a móka |
aztán folytatódott……. |
……és még mindig folytatódott….. |
Majd végül, jó sűrű anyázás közepette, kilyukadtam oda, ahová el akartam jutni. Szerintetek jó lett?
Kiegészítés 2011. március 8-án: Az antikolással kapcsolatos egyéb tapasztalataimat, és a fenti projekt konklúzióját ITT olvashatjátok.
a fotó 2011.márc.8-án készült |
Hozzászólások: