Jelentem, a konyhánk majdnem kész.
Majdnem, épp annyira, hogy még ne tudjam használni, de minden nap sóvárogva nézzem, hogy milyen jó lenne már birtokba venni.
De egyelőre még várom a pultot, a mosogatót és a csaptelepet.
Ezek hiányában a konyha még sajnos használhatatlan, mi pedig virslin, pizzán és meleg szendvicsen élünk.
Amíg a végső simításokra várunk, elmesélem nektek, hogy ez a konyha milyen sokáig épült a képzeletünkben.
Ha jól számolom, másfél évig tervezgettük.
Ez alatt a másfél év alatt, nagyon sokféle verzió, nagyon sokféle hangulat megjelent a gondolatainkban, de valahogy egyik sem volt az igazi és nem is maradt meg végérvényesen a további terveinkben.
Arra vágytunk, hogy legyen egy jól kihasználható, de semmiképpen sem teljesen beépített konyhánk (hogy miért nem akartunk teljes beépítést? Csak. Nincs rá reális magyarázat.)
A konyha U alakú és nagyon kicsi.
Ehhez képest mi betettünk ide egy hatalmas sütőt (EZT), ami jó részét elfoglalja. A sütőhöz aztán készült egy komód (róla olvashatsz ITT), ami szintén nem kicsi és egy kedves kis lámpa (elkészítésükről ITT olvashatsz)
Komoly dilemmában voltunk, hogy mi legyen a folytatással.
Maradt egy kicsi L alakú hely, amit maximálisan ki kell használni de úgy, hogy ne nyomjuk agyon a szoba azon sarkát, ahová egyébként a legkevesebb fény jut.
ELŐTTE:
 |
| A beköltözéskori állapot. Innen indultunk.
KÖZBEN:
|
 |
| Ez a beköltözés utáni before állapot a fent említett L-alakú sarokban |
Az is szempont volt, hogy a konyha legyen eklektikus, ahogyan az ebédlő is az.
Legyen benne nőies kacérság, de férfias keménység is. Legyen elegáns ugyanakkor nézzen ki úgy és funkcionáljon is úgy mint egy profi séf konyhája.
Legyen légies, könnyed de maximálisan használja ki a szűkös teret. Szerettem volna, ha van benne egy kis extravagancia is. Mindezt úgy, hogy időtálló legyen, hiszen a konyha az, amit évtizedekig használ az ember, ha minden jól megy.
A terveinkhez adott volt már egy hangulat, amit az étkezőnkben megismerhettetek. Mivel az étkező egyben van a konyhával és hát tulajdonképpen egy átjáró választja csak el a nappalitól, így a folytonosság és az azonos hangulat kiemelten fontos szempont volt a választásnál.
Ami tehát adott: az étkező festett stilbútor asztala a kerti székekkel (Bővebben róluk ITT és ITT olvashattok).
A nagyon is hangsúlyos orgonás tapéta. A vörösréz dizájn lámpánk. Az antik komód és a csodaszép sütőnk.
Ezekhez az adottságokhoz igazodva tervezgettük a mi kis eklektikus konyha-étkezőnket.
A szerelmem sok mindent rám bízott, annyi kikötéssel, hogy a kivitelezésnek profinak kell lennie, nagyon profinak, hogy megfeleljen az ő maximalista elvárásainak.
Nem akartam ismeretlenül tesztelni, biztosra akartam menni, ezért aztán Orsi és Emese barátnőm ajánlására választottam az Enter Team csapatát, akikről pont azt hallottam amire szükségem volt: profi kivitelezés, magas színvonal, megbízhatóság.
Mire őket megtaláltam, az is megfogalmazódott bennünk, hogy mit is szeretnénk PONTOSAN. Kész tervekkel mentem hozzájuk, és nagyon örültem, hogy Attilának a szeme sem rebbent egyik ötletemre, elképzelésemre sem. Mindent meg tudtak csinálni, amit szerettem volna! És persze úgy, ahogy szerettem volna.
Hamarosan megmutatom a végeredményt, addig pedig mit szóltok egy kis virtuális ötleteléshez?
Orsi készített egy konyha moodboard-ot, ennek alapján kíváncsi lennék, hogy TI hogyan folytatnátok. Ti milyen konyhabútort álmodnátok meg ehhez a képhez?
Szóval, Ti mihez kezdenétek?
Hozzászólások: