Az idei tanévkezdés nálunk több szempontból is speciális volt. Először is, iskolát váltottunk a nagyobbik fiamnak. A kicsi pedig most kezdte az elsőt. Új iskola, új barátok, új elvárások. Gondoltam, kicsit bevágódom.
Így az elsős tanító nénivel történő első találkozásnál felajánlottzam, hogy ha bármit szeretne alakítani a termen, akkor én itt vagyok, jövök, segítek.
És a tanító néni akart. Amit nem csodálok, mert az egyik elballagott nyolcadikos osztályt kaptuk meg, ami így lelakva, szomorúan, nem túl hívogató egy kicsike elsős számára.
A tanító néni meleg, barátságos, nyugtató színeket képzelt el, és egy stliziált meseerdőt. Imádtam az ötletet, főként azt, hogy az erdő legyen stlizált, nem kidolgozott, hagyjuk dolgozni a kicsik képzeletét.
Én pluszban javasoltam egy krétatáblát és voilá, össze is állt a terv!
Összesen kétszer öt óránk volt a teremre és négy dolgos kezünk. A berendezéshez nem nyúlhattunk hozzá (pedig de lefestettem volna mindent…..:- P ), viszont a fal dekorálásában teljes szabadkezet kaptunk az igazgatótól. (ami tök jófejség, szerintem)
A probléma, amivel rögtön szembesültünk, az volt hogy a falakat ezer éve nem festették le, illetve ha le is festették csak rá a régire, glettelés, javítás nuku. Hullott a vakolat mint a falevél!
Sem időnk, sem megfelelően magas létránk, sem kellő szaktudásunk nem volt ahhoz, hogy az egész termet újravakoljuk.
Mit lehet ilyenkor tenni?
A nagy hibákat lejavítottam, kigletteltem, lecsiszoltam. Majd elkezdtük a festést, fentről lefelé. Kapott egy moha alapszínt a fal, addig a vonalig, amíg felértük a létrán pipiskedve. Mivel nem mértük ki, ez az alapfestés teljesen szabálytalan lett, amit végül a felfestett mintával gyönyörűen elcsaltunk.
Szóval. Az alap lefestésekor jött azért rendesen fel a régi festék. Ezeket később a nagy vonalakban, ívekben festett többféle zöld festékkel takartuk el, amit ecsettel vittünk a falra. Így a nagy kézmozdulatokkal felvitt nagy mintáktól a sérülések eltüntek, camouflage-oltuk őket.
Háromféle zöldből állt végül össze a stliziált lomb motívum.
Az alsó részekre sötétbarna magas fényű zománcfestéket javasoltam. Festettem már így ki a régi konyhámat a munkapult felett, így tudtam hogy működik: könnyen kezelhető és jól tisztítható. (nézd meg azt a régi konyhát ITT)
A krétafalat végül kis erdei házikó formában festettem fel, jó lesz majd erre firkálgatni a srácoknak.
A polcokat, dekorációkat, szőnyeget a tanító néni otthonról hozta.
Mennyivel jobb is lett ez így!
Kezdődhetnek a munkás hétköznapok!
Remélem, jól fogja itt érezni magát a kis elsősöm.
Hajrá, Fiúk!
ui: bocsánat a hevenyészett fotókért, de mindig csak gyorsan, érkezéskor tudtam pár fotót lőni úgy, hogy se gyerekek, se felnőttek ne legyenek rajta felismerhetőek. Úgyhogy ezek gyors pillanatképek, de remélem a lényeg “átjön”.
Hozzászólások: