Fali geometria

“Engem ne hívj sírva amikor majd még csak a felénél jársz, mert én megmondtam, hogy legyen tapéta! “Mondta Emese barátnőm, célozva Rozika szobaátalakításának bizonyos eseményire.

Félek soha nem lesz kész, és remélem, nem rohangálsz el sírva itthonról, mint az átjárónál. Aggodalmaskodott kedvesem, de én rá is, és Emesére is fittyet hánytam.
Mert ha valamit akarok, akkor nem érdekelnek a józan érvek, nem érdekel a hatékonyság, sem a praktikum. Meg akarom csinálni és addig nem is nyugszom, amíg meg nem csinálom!
Így voltam az ágyvéggel is, és miközben azzal szenvedtem, a mesterem azzal vigasztalt, hogy a tizediknél már sokkal egyszerűbb lesz.
Azt gondolom, hogy háromszög mintájú falat festeni csak az elején nehéz, aztán, ha már megvan a módszer, a trükk és a begyakorlott kézmozdulat, akkor végül mégsem őszül bele az ember lánya.
Egyébként, annyira beleszerettem ebbe a mintába, a variálhatóságába, a színekkel való játékba, a különlegességébe, hogy biztos, ennél a falnál nem állok le!

Az első trükk, hogy tudni kell kiszámolni az egyenlő oldalú háromszög kívánt méreteit. Ehhez Juditu már adott némi matekos instrukciót, de én nem vacakoltam a gyökvonással (ez most egy eufémizmus, valójában gőzöm sincs a geometriához. Se), így egyszerűen felhívtam Juditot, aki egyébként villamosmérnök és nagyon okos, hogy megkérdezzem tőle a végeredményt. Szóval, csaltam, nnna, de csak azért, mert én kettes voltam matekból, pedig a nevemre is kaptam pontot mindig.

Ha megvan a bűvös szám, ami a háromszög oldalainak méretét mutatja, akkor jöhet a kettes számú trükk. A kivető, vagy más néven, zsinóros kicsapó. Primitív kis eszköz, éppen ezért zseniális.
Ez egy ügyes kis célszerszám, minden festő jó barátja, én viszont csak most találkoztam vele, Gyula révén. Mivel a vízszinteseket és az átlókat meghúzni egy több, mint négy méter hosszú és majdnem három méter magas fal esetében elég nehéz, főleg, hogy millimétereken múlhat a minta elcsúszása, nagyon jól jött nekem ez az új ismeret.

A feladat ebben a fázisban kétemberes, mert az egyik fogja, kihúzza a kivető zsinórját, odaszorítja a jelöléshez, míg a másik jól megfeszíti, majd egy nagyot húzva rajta, nekicsapja a falnak a zsineget. A zsineg általában téglaporral van megfestve, így a zsineg nyomot hagy. Nyílegyenes nyomot!
A vonalazást a plafontól kezdtük, 10 centivel lejjebb egy pontosan, vízszintezővel felmért vonallal. Előfordulhat, hogy a méretek miatt nem jön ki pontosan a minta, és fent jobban feltűnne, mint a padló szintjén. (ez is egy trükk)

A vízszinteseket így nagyon könnyen és gyorsan, nagyjából tíz perc alatt behúztuk, de a folytatás okozott némi fejtörést. Arra gondoltam ugyanis, hogy az ablaknál kezdem az átlók behúzását, hiszen a mintás fal és az ablak fala elég szembeötlő, legyen hát ott pontos a minta. De miután a harmadik sornál elcsúsztak a háromszögek és elkezdtek nem találkozni egymással, rájöttem, hogy a mi házunkban nincs egyenes fal. Nem mérhetem tehát a faltól a mintát, mert nem lesz pontos.
Ezért beközepeztük a falat és középen kezdtük kicsapni az átlókat a kicsapó eszközzel. Újabb tíz perc, és meg is volt a minta!
Bármennyire is pepecselős az, ami ezután jön, azt hiszem, eddig tartott a munka nehéz része. Ha már pontosan fel van rajzolva a minta, nagy baj nem lehet.

A következő etap a háromszögek színsorának kitalálása, majd a felrajzolt forma kifestése. Ebben a mintában az a legcsodálatosabb, hogy úgy változik a stílusa és hangulata, ahogyan a színeket variáljuk. Lehet extravagáns, harsány színekkel. Lehet nőies, és kifinomult finom pasztelekkel, lehet visszafogott halvány földszínekkel, és lehet fiús, fiús színekkel. Mennyivel izgalmasabb, mint a csík!
Nézzétek:

www.designsponge.com

www.dribble.com

www.dosfamily.com

www.akicsihaz.hu

Mivel a fiúk szobájába készült ez a dekoráció, természetes, hogy velük egyeztettem a színekről. Én szívem szerint, csak halvány, egymástól csak minimálisan eltérő bézseket, barnákat és szürkéket variáltam volna, de a nagynak a kék a kedvenc színe, a kicsinek meg a piros.
Csaltam azért itt is egy kicsit, mert ugye, a kéknek is, meg a pirosnak is van millió árnyalata és én választottam kétféle ásványos- olajos kéket, meg egy korálos -pirosat, amit jól tudtam passzítani az általam preferált szürkékhez és a bézsekhez.
Magamnak előre felrajzoltam a színsort, amit minden sorban kettővel elcsúsztatva kezdtem el felfesteni.

Arra gondoltam, hogy nem vacakolok a kiragasztgatással, hanem vonalzó mentén, vékony ecsettel meghúzom a széleket, majd hengerrel kifestem a minta közepét. De ez rossz gondolat volt. A festék olykor-olykor befolyt a vonalzó alá, plusz minden egyes húzás után el kellett törölgetni a vonalzót, így lassan is haladtam és a minőség is gyatra lett. Szabad kézzel is próbálkoztam, de az ötödiknél már remegett a kezem és hullámos lett a vonal. Pedig ennek a mintának a titka az éles vonalak, és a pontos festés!
Ezért végül mégis a kiragasztást választottam és nem bántam meg.
Ez tehát a harmadik trükk. A trükk trükkje pedig az, hogy gyenge minőségű, olcsó maszkolószalagot kell venni, vagy drága Tesa Sensitivet, mert ezek nem ragadnak annyira, így nem szedik majd le a festéket a lehúzáskor. De ha a ruhánkra ragasztjuk a szalagot és csak utána a falra, akkor is biztosra mehetünk.
A hengerrel úgy viszem fel a festéket, hogy rajta vagyok félig a szalagon, félig a falon, így mintegy lezárom a festék útját és garantáltan nem folyik a ragasztószalag alá. Így:

A lehúzás trükkje pedig az, hogy azonnal le is szedem a maszkolószalagot, még nedvesen, így nem fogja magával rántani a festéket.
Finom, lassú, kicsit oldalsó húzással szedem vissza a ragasztót:

Nem kell napokat várni a színek között, mert mire végére értem az egyik színnek, jól meg is száradtak és ragaszthattam le a következőt. Így is beletelt jó pár órába, mire minden háromszög színt kapott. És bár nem teljesen az én színvilágom (hiába a csalás, a piros és a kék együtt nekem nem kedvencem), ez a minta most is megtette a hatását és ámulva nézegettük, ki a pirosnak, ki pedig a kének örülve.