Kárpitozás kezdőknek: két zsámoly egy óra alatt

Olyat nem lehet csinálni, hogy úgy kezdünk el futni hogy lefutunk egy maratont.
Azt lehet, hogy az a végcél, vagy valamilyen célállomás, hogy teljesítsük a negyvenkét kilométeres távot, de ahhoz el kell kezdenünk egy szinten és apránként készíteni fel magunkat és szervezetünket erre az óriási próbatételre.
Nahát, ez pont ugyanígy van a kárpitozással is!

Sokan mondtátok a legutóbbi, kanapé -kárpitozásról szóló posztom kapcsán (bővebben ITT) hogy soha nem vágnátok bele.

Én azt mondom, soha ne mondd hogy soha, de tény hogy senkinek nem ajánlom, hogy egy ilyen munkával kezdjen.
Egyrészt elmegy a kedved mindentől ha túl nagy fába vágod a fejszét. Másrészt kihagysz egy csomó apró lépést, ami felkészít, ügyesebbé és tapasztaltabbá tesz, hogy át tudj jutni a holtpontokon és ne gányold el a bútorod.

Az ilyen tapasztalatszerzésekhez jó ha nagyon egyszerű munkákkal kezdünk! Először csak gyakorold a bontást! Bizony, azt. Próbálgasd, milyen szögből tudod úgy kiszedni a kapcsokat, díszszegeket, hogy a fát, keretet, falcot ne sértsd meg. Gyakorold hogy megtanulj gyorsan haladni ezzel. Plusz a kezed is erősödik és remélhetően tetanusz nélkül úszod meg a komolyabb feladatokat.

Másodszor kárpitozz át olyan bútorokat, melyek még nincsenek teljesen széthasználva, tehát nem kell őket vázig visszabontani.
Aztán, ne legyen nagy felület, az tutira nem lesz nagy falat és sikerélményed is lesz.
Eleinte kerüld a túl íves, túl sok varrást és trükkös megoldást igénylő darabok átalakítását! Kezdetben elég egy ülőfelület is, hidd el.
Ahogy haladsz majd ezekkel a könnyű kis darabokkal, úgy leszel egyre ügyesebb és vállalhatsz be bátran egyre nehezebb kárpitosmunkákat.

Én most nem kezdésként, inkább levezetésként kárpitoztam át két zsámoly-szerűséget, amit karácsonyra kaptam leendő anyósomtól. Kicsit már szégyelltem is magam, hogy hónapokig nem nyúltam hozzá.
Aztán egyik este, még a vacsoráztatás-fürdetés-altatás kombó előtt ihletet kaptam és gyorsan nekiláttam. Egy óra alatt lebontottam mindkét zsámolyt és új ruhát is adtam rájuk.
Egyszerű, gyors, de látványos az átalakulás!
Rögtön kedvet is csinál még több munkához

Mint látjátok, a szivacsot meghagytam, mert szinte új volt. A régi kárpit alapján kirajzoltam a kivágandó formát és feltűztem az ülőrészre a megszokott módon (használjatok “hústűt” az anyag fixálásához!) A felragasztott bortni is nagy áldás ám, eltakarja a tűzésnyomokat és nem kell vacakolni a díszszegekkel sem.

Jelenleg ezek a zsámolyok a lábtartók az esti tévézésnél. De készül ide egy komolyabb darab, úgyhogy ők amolyan extra kis ülőhelyek lesznek ha szükség lesz rájuk.
Ja, és figyelitek a kis zsúrkocsimat? Új hóbort ez is…..