De mi annál inkább örülünk annak, hogy a helyszíni felmérés alapján, a műszaki vezető néhány, számunkra komoly fejtörést okozó gerenda kivételét/kiváltását engedélyezte. Ezekben a régi tetőterekben mindent túlbiztosítottak, és lássuk be, nem spóroltak a faanyaggal. Jelenlegi lakásunkban is sok-sok gerenda és oszlop van szabadon, de ebben az igen kicsiny térben már zavaró lett volna kerülgetni őket. Örültünk tehát, hogy bonthatunk. Így rögvest nyertünk pár négyzetmétert a fiúk szobájában és a tetőtéri Wc-ben. A tetőt is átvettük, kifizettük. Ácsaink hátra sem nézve tűntek el, úgy tűnik, a tető szigetelését és a gipszkartonozást már nem akarják megcsinálni. Hétfőig adunk nekik haladékot, hogy meggondolják magukat, azután új brigád után nézünk. Közben azért nem tétlenkedünk, én maximális erőbevetéssel türelmetlenkedem, a férjem megadóan festi az ablakokat, az apósom pedig elkészült a teraszajtó helyének kibontásával.
Drukkoljatok, hogy hétfőn elkezdjék a fiúk a szigetelést, nem szívesen keresgélnék most új csapatot.

Hosszasan mondogathatnám, hogy ez már mindennek a teteje! Hogy az ácsokat két napja nem is láttuk, hogy a hitelkérelmünk március 24-e óta húzódik és még mindig újabb papírokat kér a bank, szigorúan kéthetente,és egyébként is, dög meleg van. A tető, a házunk teteje állítólag készen lesz a hét végére.

Read More

Folyton tapéta-helyettesítő, festett dekoráción töröm a fejem. Valami különlegeset a hálóba, csíkosat a gyerekszobába. A férjem szerint, jobb lenne, ha bele sem fognék, ne akarjon csíkos falat festeni az, aki még a körmét sem tudja kilakkozni egyedül. Amióta megláttam ezeket a fotókat, egyre jobban érik bennem az elhatározás, hogy ki fogom próbálni magam ezen a téren. Nézzétek, mennyire  bájos és különleges lett ez a hálószoba a falra festett mintától:
Előtte semmi extra:

Ezt az ötletes munkát itt találtam, nagyon ügyes a csaj, érdemes megnézni a többi alkotását is itt.
Ti mit csináltok meg saját kezűleg a lakásban?

Már az utcáról láttam, hogy valami nem stimmel. Szembe fordultam a házzal, és éreztem,hogy valami gáz van. Bementem és már láttam, tudtam.. Vinnyogva röhögni kezdtem. Hiába járkálok naponta többször a házhoz és igyekszem ott eltölteni valamennyi időt, mindez nem elég. Tulajdonképpen árnyékként kéne követnem a munkásokat. Micsoda fiaskó! Az ácsok egy teljes méterrel arrébb tették az ablakunkat, mint ahogyan az a tervben szerepel. Most a budinkban van az ablak. Lehet panorámázni szarás közben. Szuper!
Szóval mínusz egy nap, szívatós kártyát húztam, lépjen vissza tízet és hatszor kimarad a dobásból. Holnap bontjuk vissza az egészet. Jeeeee. Hol is lesz a vége, Kisapám?

1,8 km. Ennyi a távolság a lakásunk és a jövőbeni házunk között. Ezt a távolságot teszem meg naponta többször, 50 fokban, egy másfél éves kisördöggel és egy éppen neobaby korát élő (értsd, lábait használni nem hajlandó) négyévessel. Gyalog, babakocsival.

Read More

Egy szép, napsütéses reggelen, gyermekeimet hátrahagyva, leléptem otthonról, tapétakeresés felkiáltással. Ja, tudom, hülyeség, mert még a tető sem áll. Én azért már rendíthetetlenül tervezgetek, színeket, bútorokat, hangulatot. Elképzeléseim, majdhogynem napról napra változnak, vagy talán, napról-napra tisztulnak.

Read More

Döntöttem! Végre elhatároztam magam, a földszinti fürdőszoba burkolatait illetően. Egy régebbi posztban már mutattam egy fotót az elképzeléseimről. A széles szegélyű lambéria tehát adott volt, később, a megszerzett, századelőt idéző, talpas  mosdó lépett a képbe, és ezekhez kellett burkolatot találnom.

Read More

Icuka már az első pillanattól kezdve utált. Nem tudom, hogy utálata kizárólag nekem szólt, vagy csak úgy általánosságban, mindenkinek, aki betér az irodába. Icuka nevét természetesen megváltoztattam, hogy ne lehessen azonnal rájönni, kit anyázok.

Read More

Tudom, tudom, egy építkezés mindig rögös. Jöhetnek váratlan meglepetések, extra kiadások, satöbbi. A vicc az, hogy a felújítás lényegi részét még el sem kezdtük, és én máris úgy érzem, az egész világ összefogott ellenünk.
Kezdem azzal, hogy múlt héten, kissé türelmemet vesztve, összevesztem az építéshatóságon az előadóval. Ne kérdezzétek, miért, egyszerűen mert hülye vagyok, sőt szőke is, szóval, pláne. Hogy mentsem, ami menthető, alkalmaztam a régi ócska trükköt, amire nem vagyok büszke: a gyerekeimet cipeltem be a Hivatalba, hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát. No és bocsánatot is kértem. Az ügyintéző pedig megbocsátott, és visszahívott most hétfőre.Örültünk,nagyon.
De ma sem távoztam  engedéllyel a kezemben, kiderült ugyanis, hogy az egyik telekszomszédunknak haszonélvezeti jog van a lakásán, és a haszonélvezőnek is bele kell egyeznie a tetőtér beépítésbe.
Így aztán elkullogtam, az aláírást beszerzendő, amit majd szerdán vihetek vissza. Ezt az aláírást nem nagy kunszt megszerezni, de a házban a valódi tulaj szeptemberig a Balatonnál dolgozik, így nem tudom hogy fogom az összes telekszomszéddal aláíratni, hogy nem kívánnak fellebbezni az építési engedélyünkkel kapcsolatban. Amíg ez nem történik meg ugyanis, addig nem lesz jogerős építési engedély a kezünkben.
Az Axa bank, akitől pedig hitelt szeretnénk felvenni, volt kedves olyannyira alulértékelni a házunkat, hogy hitelt csak akkor kaphatunk, ha a banknak be tudjuk adni a jogerős építési engedélyt. Fincsi,mi?
Az út tehát rögös. Ami nem zavarna, ha nem az indulás előtt lépnénk kátyúba.