Amíg épül a házunk,én próbálom rendbe tenni a kertet. Persze,hiába, mert mire kitisztítok egy részt, addigra oda tutira sitt kerül. Egy egész szemétdomb. Így nem is látszik, hogy eddig mekkora munkát végeztem. A néni, aki itt lakott, nem igazán törődött a kertjével, és nőtt itt minden, mint a dudva. Főleg a dudva. Egy-két fakezdemény itt, egy kis csalán bokor ott és sok-sok vadmálna mindenfelé. Rengeteg szőlő is volt, jól bebetonozott karókhoz kötve. A szőlő egy részét meghagytam, jó lesz majd lugasnak. Eme döntésemnek most örülök igazán, mert a srácok imádják ezt az édes, muskotályos szőlőt, ami a bejárat előtt terem.  Meghagytam a hatalmas lila akácot és a trombita folyondárt is, ami a fedett teraszra fut fel. Meghagytam néhány gyümölcsfát, de minden más egyebet száműztem a kertből. Napokat ástam és ástam, a gaz ellen bevetettem a leghatásosabb fegyvert, a mindent ölő Glialkát. Gaz tehát már nincs, de a szeméthalom annak ellenére sem csökken, hogy már két konténert telepakoltunk. Pedig még a régi, repedezett betont fel sem szedtük, és a jelenleg, kukázott kincseimet rejtő, omlatag melléképületet is el kell bontani. Ennek helyére, egy kerti tároló és nyári konyha épül, egyelőre,de még nem tudom, ez hogy fog kinézni. Momentán valamilyen növénnyel befuttatott, igazi, zöld tetős (értsd, füvesített) házikóban gondolkodom. És vadul burjánzó kertet képzelek hozzá. Ősszel nekilátunk a megvalósításnak!
Ilyen volt a kert, amikor megvettük a házat:

 Így néz ki most:

ez pedig a fáskamra, ami helyére kedves kis kerti tároló kerül majd, nyári konyhával

Mostanában sokszor gondolok arra, hogy milyen sok problémánkat megoldaná a rabszolgaság intézményének visszaállítása. Vagy legalább, ha egy korbácsot tarthatnék a kezemben. Esetleg kettőt. Jót tenne a munkamorálnak.
Nyugalom, nem őrültem meg, ezek a gondolatok csak legbensőbb, gigászi küzdelem árán magamba fojtott vadállati énem agyszüleményei, melyeket a felújítás körüli problémák hoznak időnként felszín-közelbe..

Read More

Virág a Facebook-on rám pirított, hogy tegyek fel több bejegyzést a házról. Való igaz, hogy jó régen elengedtem a fonalat, valahol ott, hogy megléptek az ácsok, akik a gipszkartonozást is csinálták volna. Nem volt egyszerű augusztus elején szakembereket találni, akik azonnal ráérnek. Nem is találtunk, csak mostanra. Tehát, ezt a bizonyos fonalat most felvéve, örömmel tájékoztatom Kedves Olvasóimat, hogy tegnap végre elkezdődött a kartonozás, szigetelés. Előtte pedig az én aranykezű férjem, (ez itt a reklám és az aranyba-foglalás helye) megcsinálta a maradék ácsmunkát, sűrűn hívogatva a műszaki ellenőrt és még sűrűbben szidva az építész tervezőt, aki az egész, idézem, “értelmetlen marhaságot” kitalálta. Dolga végeztével, pedig nem pihent babérjain sokáig, hanem nekilátott kiegyenlíteni a tetőtér deszkázatát, ami azt jelenti, hogy minden deszkát fel kellett szedni, a rosszakat ki kellett cserélni, majd szintbe hozva újra vissza kellett szögelni. Nem látványos, de durván szívatós meló ez. A nagyobbik fiam nem így gondolta, ő imádta a szögeket verni a padlóba, csak hogy még jobban nehezítse a körülményeket. A kiegyenlített deszkapadlóra került az OSB lap, erre kerül majd a fürdőkád és a wc alatt egy kent vízszigetelés és azután, ha egyszer eljutunk odáig, a laminált padló. Jó esély van azért arra,hogy mostantól begyorsulnak az események, de sűrűn lekopogom ezt az állítást. A családban nagy értékű fogadások köttetnek a költözés dátumát illetően. Csak hogy még izgalmasabb legyen ez a játék:-)
Holnap jövök fotókkal és szigetelés tippekkel!

Ha egyszer építkeznék (nem fogok), vagy egy nagyobb villát újítanék fel (ehhez nyernem kéne a lottón), tutira lenne ú.n. háztartási helységem. Tudjátok, ahol a brívandökempek (született feleség rajongók előnyben) glédában tartják a tisztítószereket, a vasalót de még a száradó ruhát is. Nem zavarná otthonunk nyugalmát a szennyes ruha vagy a hónapok óta vasalásra váró,jobb sorsa érdemes ingek hada, de a kölkök száradó ruhái sem csúfítanák otthonunkat. Nem állítom,hogy sok időt töltenék ebben a helységben. Bár, ha így nézne ki……nem lehetetlen, hogy vasalásra adnám a fejem

forrás

Szeretem a szürkét,de soha nem gondoltam volna arra,hogy szürkére fessem a gyerekszoba falát. Addig amíg meg nem láttam ezeket a képeket. Nagyobb srácoknak szerintem igazán egyedi, nem sablonos-szokványos, és nem drága a kivitelezés. És ami a legjobban tetszik,hogy innen sem hiányozhat egy jó kis öreg darab.

Read More

Ahogy most fogy a pénzünk, úgy tűnik, mire a konyhabútorhoz érünk, erősen meg kell húzni a nadrágszíjat. Évekkel ezelőtt, az esküvőnkre kaptunk egy nagyobb összeget, hogy konyhabútort vegyünk belőle. Akkor inkább elmentünk belőle Thaiföldre,egy hátizsákos túrára. Nem bántuk meg, bár évekig, a fillérekből összehozott, munkapult alatt bepolcozott, függönnyel takart verzió volt a konyhámban,sok-sok nyitott polccal. Jópofa volt, de két kisgyerek és egy macska mellett már nem annyira praktikus. Viszont átmenetnek megteszi, lehet hogy idén is szükség lesz rá. Addig pedig lelkesen gyűjtöm az inspirációt. Kiszúrtátok a táblafestékkel lekent hűtőt? Állati, nem?

fotók: via spearmint decor 3x, via skirted round table, via decor happy, martha stewart 3x, apartment therapy, canadian house and home

Csak a holttestemen keresztül! Mostanában elég sokszor hagyja el a számat ez a mondat, különös tekintettel akkor,amikor férjem jön az újabb és újabb lakberendezési ötleteivel. Ezt mondtam amikor a tükrös tolóajtós beépített szekrénnyel jött, ezt, amikor a bőr ülőgarnitúrával és ezt, amikor a wenge-minimál konyhák csodálatos voltáról zengedezett.

Read More

A Vaterán láttam meg azt a tálalót, de lecsúsztam róla. Ha valaki tud ilyen vagy hasonló tálalóról, ne habozzon megosztani velem a lelőhelyet. Mivel a konyhám sarkába lesz, ezért  a méretek korlátozottak, 46cm-nél nem lehet mélyebb és 96 cm-nél nem lehet szélesebb. Úúúúúúgy szeretnék egy ilyet!

Nem ősi dakota mondás, de találó: Ha árajánlatot kérsz, a legolcsóbb és a legdrágább ajánlatot dobd a kukába! Mi ezt nem fogadtuk meg, de ti tartsátok magatokat e bölcsességhez és nem jártok úgy,mint mi. Költségvetésünk javára, a legolcsóbb árajánlat mellett döntöttünk, amikor alkalmaztuk a brigádot az ács és gipszkartonos munkákra. A dakoták haragja és átka kísérti azóta építkezésünket. Mert bár végzetes hibát nem követtek el, ácsaink azért amit el lehetett, azt elrontották. Duplán. szerencsére, épp eleget jártam a nyakukra, hogy még idejében orvosoljuk a bajt.
Viszont nem haladt a munka, de nagyon nem. Közben a fiúk zúgolódni kezdtek a pénz miatt. később,taktikát váltva, gyerekekre és befizetetlen számlákra, kikapcsolt telefonokra utalgattak, így végül kifizettük őket úgy, hogy egy napi munka a tetőből még hátravolt. Mi mégis fizettünk. Azóta nem láttuk őket, a telefonjukat nem veszik fel. És augusztus elején elég nehéz megbízható gipszkartonos brigádot keríteni.
Így aztán megint csúszik a beköltözési határidő. Magamban kötögetem a kompromisszumokat: oké, csak nyár végére legyen kész, na jó, ovikezdésre elég beköltöznünk. Néha már azon poénkodunk,hogy reméljük, a karácsonyt már az új házban töltjük.
Amíg az új csapat megérkezik, mi azért csináltuk, amit lehetett. Férj és após nagyszerű munkával betette a vadiúj teraszajtót és az a tetőtéri oromfali ablakokat, melyeket én festettem le. Holnap a fürdő és a konyha vakolása következik. Mi legalább jó csapat vagyunk!

íme a teraszajtó és az ablak. Idővel, spaletta is készül majd hozzájuk: