Amíg épül a házunk,én próbálom rendbe tenni a kertet. Persze,hiába, mert mire kitisztítok egy részt, addigra oda tutira sitt kerül. Egy egész szemétdomb. Így nem is látszik, hogy eddig mekkora munkát végeztem. A néni, aki itt lakott, nem igazán törődött a kertjével, és nőtt itt minden, mint a dudva. Főleg a dudva. Egy-két fakezdemény itt, egy kis csalán bokor ott és sok-sok vadmálna mindenfelé. Rengeteg szőlő is volt, jól bebetonozott karókhoz kötve. A szőlő egy részét meghagytam, jó lesz majd lugasnak. Eme döntésemnek most örülök igazán, mert a srácok imádják ezt az édes, muskotályos szőlőt, ami a bejárat előtt terem.  Meghagytam a hatalmas lila akácot és a trombita folyondárt is, ami a fedett teraszra fut fel. Meghagytam néhány gyümölcsfát, de minden más egyebet száműztem a kertből. Napokat ástam és ástam, a gaz ellen bevetettem a leghatásosabb fegyvert, a mindent ölő Glialkát. Gaz tehát már nincs, de a szeméthalom annak ellenére sem csökken, hogy már két konténert telepakoltunk. Pedig még a régi, repedezett betont fel sem szedtük, és a jelenleg, kukázott kincseimet rejtő, omlatag melléképületet is el kell bontani. Ennek helyére, egy kerti tároló és nyári konyha épül, egyelőre,de még nem tudom, ez hogy fog kinézni. Momentán valamilyen növénnyel befuttatott, igazi, zöld tetős (értsd, füvesített) házikóban gondolkodom. És vadul burjánzó kertet képzelek hozzá. Ősszel nekilátunk a megvalósításnak!
Ilyen volt a kert, amikor megvettük a házat:

 Így néz ki most:

ez pedig a fáskamra, ami helyére kedves kis kerti tároló kerül majd, nyári konyhával