Az én férjem, ha azt kérdezem tőle, hogy meg tudna-e ezt vagy azt csinálni a házban, mondjuk,feltenni a kerítést, vagy felfúrni egy polcot, esetleg végre leburkolni a munkapultot, akkor azonnal rávágja, hogy “hátperszedrágám”.
Ilyenkor tudom, hogy az ügy messze nincs lejátszva.
A mi kis társasjátékunk következő állomása, nagyjából a” perszedrágámozás” után két héttel következik, amikor egy ici-pici, de tényleg, csak egy leheletnyi ingerültséggel a hangomban rákérdezek, hogy mikor tudna nekikezdeni a megvalósításnak.
A sztender válasz, természetesen a Holnap.
Úgyhogy ebben maradunk, kábé újabb két hétig.
Ekkor közlöm vele, hogy HOLNAP TÉNYLEG megcsináljuk. Hát persze, drágám, mondja ő.
Másnap, gyengéd erőszakkal, a projekt felé terelem a témát. Ilyenkor mindig kiderül, hogy:
A.: nincs itthon a szükséges eszköz vagy alapanyag és aznap zárva a bolt, ahol be lehet szerezni
B.: sürgősen elszólítja a tett helyszínéről a munkája (én megcsinálnám, drágám, de hát a munka, az munka)
C.: a feladat kivitelezése LEHETETLEN
Ezután eltelik pár nap, míg egyrészt újra szóba állunk egymással, leküzdve a történtek alatti heves eszmecsere következményeként létrejött haragszomrád érzetet, valamint hogy
A.: beszerezzem a szükséges alapanyagot és vagy eszközt
B.: leegyeztessem előre, amikor tutira, de tutira semmi dolga nincs és még a Totalcar sem megy a tévében
C.: kitaláljam, hogyan lehet a feladatot mégis kivitelezni
Itt már majdnem a célegyenesben járunk! Férj nekikészül a hadműveletnek. Na, nem ám csak úgy magában, fontos, hogy ilyenkor haptákban állva legyen mellette valaki, történetesen, én, és adogassam a kezébe az eszközt és vagy anyagot, mint a műtőben az asszisztens a professzornak a szikét meg a törlést. Tisztelettel vegyes odaadással, természetesen.
Férj pedig nem látva kiutat a csávából, nekilát a feladatnak, miközben kiskorú fiúgyermekeink szókincse figyelemre méltó kifejezésekkel és szavakkal bővül.
Gyermekeink szókincse csak akkor bővül sokkal figyelemre méltóbban és érdekesebben, ha apósom is átjön segíteni (a C. verziónál ez gyakran előfordul).
Ha minden jól megy, és én kellően átszellemült vagyok, férj pedig végre nekidurálja magát, akkor a projekt itt véget is ér. De az esetek igencsak nagy részében, kiderül, hogy a feladat kivitelezése nem egy nap. Hanem több.
Mint legutóbb, a patchwork cementlap munkapult készítésénél. B. és C okból kifolyólag, három napig kerülgettem a burkolás miatt a konyha padlójára helyezett mosogató medencét, valamint szintén az okból kifolyólag halmozódó szennyes evőeszközöket.
Végül, csúnya hisztit vágtam le, ami elősegítette, hogy a Mű fél óra alatt elkészüljön. Persze, csak félig, mert a szilózás, a fúgázás és a dekorléc felragasztásához aznap már túl késő volt.
Másnap megkérdeztem az uram, hogy ugye kiszilózza/fúgázza/élvédőzi a munkapultot?
Hátperszedrágám!
Szóval, fogtam magam, és ma kiszilóztam/fúgáztam/élvédőztem a csodaszép, új patchwork cementlap munkapultomat!
Na, mit szólsz, drágám? Barkács Csaj lettem! 
Hozzászólások: