Lehet hogy egyedül vagyok ezzel, de én a magam részéről utálom a nagyképernyős tévék látványát a nappaliban. Főleg amikor uralja a teret. Értitek, egy TÉVÉ, ami egyszerűen nem tud szép lenni. Ezért én mindent elkövettem hogy a nagyképernyős tévénk valahogyan mégis rejtve maradjon.
Pár éve még jól elvoltunk a lehető legkisebb tévével, amit gondosan egy antik szekrénybe be is tettünk és egyszerűen rácsuktuk az ajtót amikor nem néztük.
Időközben azonban rákaptunk a jó kis Netflix és HBO sorozatokra és a férjem szeretett volna egy modernebb, nagy képernyős tévét amivel az Apple Tv is jól működik és egyszer csak hazaállított egy monstrummal.
Mi így kezdtük
Nem hibáztatom ezért. Kb egy nap után már nem is értettem, hogy tudtunk éveken át egy picike képernyőt bámulni. Nagyon jó volt ez a nagy képernyő, na.
De attól még csúnya is, böszme is és ezt már nem tehettem szekrénybe, a nappali új elrendezése ezt amúgy sem tette volna lehetővé. Felkerült a tv a falra, a sideboard fölé és sajnos uralni kezdte a teret.
Így a férjem az én kedvemért bevállalta hogy bekeretezzük a tévét és megpróbáljuk elrejteni egy galériafal segítségével.
Ezt amúgy igen nagy hőstettnek tartom, mert szerintem kevés férfi van, aki hajlandó így megbuherálni egy ekkora tévét. Mindjárt megértitek miért mondom ezt.
Így csináltuk:
Először is, kreáltam egy mutatós galériafalat a tévé köré. Így a hangsúly szépen kezdett eltolódni a szép képek felé és már nem volt a tévé látványa annyira bántó. Előző posztomban részletesen írtam arról, hogyan érdemes belevágni a galériafal összeállításába ITT.
Jelen esetben a tv volt a “központi alkotás”, ehhez kezdtem el felrakni a képeket.
Ezután lemértük a külső részét a tévének és ennek alapján legyártattuk a keretet. A keretből a legvékonyabbat választottuk, hogy ne rontsa a tévézési élményt. Fontos, hogy képkeret kell, aminek van egy kis pereme, díszléc nem jó!
És most jön a durva rész, amitől szerintem a legtöbb pasi dobna egy hátast ha az asszony erre kérné: kétoldalú ragasztóval felragasztottuk a keretet a tévére. Igen, a tévé felületére.
Ennyit pont megér, hogy mindenki boldog: a férj a nagy képernyővel, az asszony meg az elrejtett tévével.
A továbbiakban is nagyon sokat köszönhetek az uramnak: photoshopban paszpartut tett az egyik kedvenc képünkre, tett rá élethű árnyékokat amitől szinte olyan lett mint egy igazi kép.
A tévé menüjébe egy pendrive segítségével feltöltöttük a képet és szintén a tévé menüjében beállítottuk ezt a képet képernyővédőnek valamint a képernyővédő fényerejét.
A tévéből egyébként egy nagyon vékony szinte áttetsző optikai kábel megy a szokásos box-halomig, amit pedig a zsúrkocsi mögé dugtunk el, a sarokban. Még így is tökéletesen veszi az irányító jeleket az összes kütyü.
itt a turpisság
ugyanaz, szemből
Hát nem csodás?
Hozzászólások: