Szóval, már tudjátok, gyűjtögető életmódot folytatok. A szép, vagy éppenséggel nagyon is csúnya tárgyak gyűjtögetése lassan kezd életformává válni nálam. Ebben a posztban szeretném megosztani veletek a kincsgyűjtő tapasztalataimat, azt, hogy hogyan lehet, olykor bagóért, elképesztően jó dolgokra szert tenni.
Hol?
Vatera
Aki olvassa a blogom, az tudja, hogy nagy Vatera rajongó vagyok. Onnan van többek között, a kanapém, a székeim egy része, hőn szeretett tálalóm, és az előző posztom alanya is. Többnyire az antik régiségeket böngészem, leginkább éjszaka, amikor a srácok már alszanak. Az a jó, hogy így otthonról, kényelmesen kutathatok, ki sem kell mozdulnom.
A vaterázás olyan, mint a turkálás. Nem lehet úgy nekiállni, hogy én egy inget/zakót/farmert akarok most venni, mert tuti, hogy akkor pont nem lesz. És ilyenkor hajlamos az ember lánya arra, hogy a szerzési vágytól hajtva, hülyeségekre költse a pénzét.
Tehát, úgy böngészem az oldalt, ahogyan a turkálóban is vásárolok: beugrok, megnézem mik vannak, van-e valami jó ajánlat, és ha rábukkanok valami különlegességre, megveszem. Akkor is, ha az egy bikini és éppen mínusz tíz fok van odakint.
Turkálós analógiáról átugorva: elsősorban az egy fortintos liciteket figyelem, ezt egyébként RSS feed-ben be is lehet állítani, így mindig van friss információm az újonnan felrakott termékekről. Ha tudom, mennyi pénzt tudok éppen elkölteni, akkor beállítom a fix áras termékeket, és bejelölöm a tól-ig határt.
Egy idő után, az ember ismer már egy-két eladót, az ő friss feltöltéseiket is érdemes figyelni.
Ha kell valami, megfigyelem, magamnak pedig beállítom a telefont, hogy jelezzen a licit lejárta előtt fél órával, és mindig csak a végén licitálok.
A vaterán gyakran előfordul, hogy valaki költözik, és sürgősen meg akar szabadulni a bútoraitól, ami nekem mindig nagy mázli, mert ilyenkor, szinte csak szállítási költség áron jutok hozzá igazán klassz darabokhoz.
 |
Ecseri
Az ecseri egy életérzés. Nekem ritkán jut ki belőle, akkor is inkább hétköznap, mert én hétvégén nagyon nehezen szabadulok el itthonról. Pedig az ecserin hétvégén van élet!
Érdekes figurák élnek ott, és szinte szürreális élmény. Nem ritka a szétesett lomok között lógó milliós értékű, ember magasságú kristálycsillár. És a lángos….ah, az a legjobb a városban!
Mégis, én nem vagyok igazán ecseri rajongó. Egyrészt, mert egyre többször történt meg ott, hogy amint alkudni próbálok, szó nélkül otthagynak. Szerintem ez gáz. És az is gáz, hogy nagyon sokszor hülyének nézik az embert. Sajnos, ha nem hozzáértő az ember, akkor nagyon könnyen átverik.
Az ecseris cápák azonnal kiszagolják, ha laikussal állnak szemben és azt is megérzik, ha tetszik az árú. És akkor nincs menekvés…….
Vác
 |
| fotó: VF kft |
Vác egy aranybánya. Ott van a Vfkft, ami egyszerűen a régiség rajongók mennyországa. Rögtön mellette, a Kertész Antik, és szintén Vácon van az Ódon-fon Kft. Mindhárom hely kihagyhatatlan. Vác mellett szól az a tény is, hogy a kincskeresés után, a főtéren, Magyarország egyik legjobb cukrászdájában lehet kipihenni a vásárlás, nézelődés fáradalmait.
Mit?
Engem soha nem érdekelt, hogy amit veszek, az eredeti-e, vagy valóban antik-e. Nem érdekel, hogy ki és mikor gyártotta és hogy benne van-e a jelzés. Ebből kifolyólag, nem hajtok értékes bútorokra.
Engem azok a darabok izgatnak, ami jelenlegi állapotában nem túl hívogató, de van benne fantázia. Talán, ezért is tudok olcsón vásárolni. Mert kevesen akarnak sok-sok munkát, időt szánni egy -egy bútordarabra, és így, a hibás, törött, vagy nagyon lelakott bútorokat fillérekért meg lehet szerezni.
Az ilyen típusú kincsvadászathoz, elengedhetetlen a jó szem és a jövőbe látás képessége, azaz, jó ha már az eredeti, nem túl hívogató állapotba bele tudom képzelni azt, hogy mivé lehet változtatni. Erre már mutattam példát, itt, itt, és itt is.
Azóta pedig hétről-hétre nő a gyűjteményem, melyekből apránként új bútorokat szeretnék kreálni. A férjem kifejezett kérésére, már raktárt keresek a környéken 
De tényleg, sajnos a jó ajánlatoknak nehezen tudok ellenállni, az izgalmas daraboknak meg még kevésbé.
Ezért vettem meg ezeket:
 |
| Ezt már felújítottam, képek hamarosan! |
 |
| tegnapi szerzemény, hirtelen felindulásból |
 |
| Ez anyámnak lesz, átfestve |
 |
| Következő kárpitos projektem alanya 😉 |
Nem titkolom, van hogy mellélövök,és rá kell jönnöm, hogy nem tudok mit kezdeni a megvett bútorral, többnyire azért, mert túl nagy fába próbálok fejszét vágni. De ez belefér!
Ti hol vadásztok?
Hozzászólások: