Egy ideje rá vagyok kattanva a hatvanas-hetvenes évek nagy dizájn ikonjának számító Sputnik lámpára. Elég sokféle verzió készült ebből a típusból és most ez a forma a reneszánszát éli.
Szerteágazó ágak, aranyos csillogás gömb forma jellemzi a sputnik lámpákat. Manapság igen borsos áron lehet hozzájutni ilyesmihez, kb 100 000 Ft-tól és határ a csillagos ég. A Cinq Filles irodába szerettem volna egy ilyet, de nem ennyiért.
Úgyhogy ahogy szoktam, megcsináltam magam!
Az IKEA STOCKHOLM csillár már régóta tetszett és mindig is mozgatta a fantáziámat. Hasonlított egy sputnikhoz. Egy kicsit:
Tulajdonképpen csak az alakjával és a színével volt baj, úgyhogy abszolút használhatónak tűnt, hiszen a szerteágazó pálcikák nagyon is a sputnik formát idézik. Arra gondoltam, kicsit átrendezem a szárakat és lefújom aranyra úgy, hogy a tetején meghagyom az eredeti, átlátszó műanyagot (sajnos műanyag..)
Valójában nem tűnt túl bonyolult feladatnak. Nem is volt az, ellenben borzasztóan, idegőrlően, idegesítően és végeláthatatlanul hosszan tartó folyamatnak bizonyult az egész. Életem leghosszabb ideig készülő projektje ez!
Még a nyáron kezdtem a kimaszkolást. De nem számítottam rá, hogy ennyi darabból áll ez a csillár. Nagyon de nagyon untam ezt a maszatolást. Apránként, egyesével, precízen elragasztgatni a szárakat nem gyors meló.
Miközben ragasztgattam, végtelenül lusta és türelmetlen belső énem folyamatosan azt kérdezgette hogy mi a fenéért nem szerelem össze és fújom le a lámpát egy az egyben???
Két perc alatt meglennék…
De közben tudtam hogy ez csak buta költői kérdés, hiszen a látvány így lesz majd tökéletes.
Már csak azt kellett kitalálnom, hogyan fújom le szépen a szárakat, hiszen ha egyszerűen lefektetem a földre, akkor meg fog folyni a festék az tuti. Összeszerelve meg már a helyén lesz, ott nem fújhatom le mégsem.
Mindenképpen állítva kell majd fújnom, de hogyan áll meg egy ilyen kis hengeres valami a végén egy pici bumszlival?
Végül nagyon egyszerűen oldottam meg a dolgot: kétoldalú ragasztócsíkot tettem a kartonlapra amin fújtam a pálcákat. Erre csak rányomkodtam az előzőleg maszkoló szalaggal körbetekert pálcákat és voilá, már fújhattam is. Egyszerre kb harminc darabot. (nem, nem mondom el, hogy rohadtul minden arany színű most a garázsban….minden…..)
Mindez nálam jó pár hónapig tartott, mert általában tizenhatosával untam meg a ragasztgatást…..Jah és végül még kapargathattam is le a maszkolószalagot a festés után. Na ez sem volt nagy élmény.
De legalább már az öszeszerelésnél tartottam. A lámpához adott leírást természetesen nem használtam. Úgy gondolkodtam, hogy gömb alak akkor lesz, ha a rövidebb pálcákat inkább a szélekre teszem és a hosszabbakat meg középre.
Igazából ezt próbáltam egy rendszerben végig vinni, vagyis egyformán rakni a pálcikákat a vázon, de utólag ez nem volt olyan jó ötlet, jobb lett volna ha SEMMILYEN rendszer nincs az összerakásban. De én már nem voltam abban az állapotban hogy szétszedjem, esetleg ti majd csináljátok így.
De végül mégicsak elfelejtettem a lámpa minden bűnét, mert amikor készen lett….na akkor látszott hogy ez menő lett. Mégiscsak igazam lett hogy nem fújtam le egyben aranyra. Attól pont a karakterét veszítené el.
Szerintetek is?
Itt tükröben fotóztam. Vagyis ez valójában egy üzenő tábla. Nézzétek meg ITT.
És ilyen többféle napszakban:
Ha szeretnétek olykor előzeteseket látni vagy bepillantani a mindennapjaimba, kövessetek Instagramon is ITT!
Hozzászólások: