A ládáknak tagadhatatlanul reneszánsza van. Kéz a kézben az újrahasznosítási hullámmal és a raklap-őrülettel, egyre több helyen látok régi zöldésgesládákat, rekeszeket lakberendezési célokra felhasználva.
A bibi ezzel az őrülettel kapcsoltban csak az, hogy
a, nehéz, szinte lehetetlen jó áron szép ládákra bukkanni, bár vidéken talán nagyobb az esély
b, ha mégis rábukkanunk néhány ládára, akkor rengeteg a munka vele, mire “szalonképes” lesz
Ezért, meg azért is mert egyre sürgetőbb szükség ütötte fel a fejét nálunk a plüssállat-tárolás megoldása, (nálatok is ötszáz darab plüssel alszanak a srácok? Néha csodálkozom, hogy ők hogy férnek el az ágyban) úgy döntöttem hogy csinálok ládákat magam.
Nem akartam túl sok időt szánni erre a projektre, mert bőven vár még rám sok más nagyobb kihívás itt a fiúk szobájában, ezért a szükséges deszkákat a faáruházban méretre vágattam, hogy azzal se teljen az idő, amíg itthon dekopír fűrésszel lefűrészelem.
Négy méteres szálból vettem, abból vágattam harminc illetve ötven centi hosszú darabokat.
Vettem még polcépítő elemet és elhoztam anyutól egy könyvespolc kiselejtezett hátulját, ami nagyon vékony farost lemez, hogy az legyen a ládák alja.
A szuper kényelmesség és lustaság (vagy vegyük inkább hatékonyságnak?) kölcsönkértem egy szögbelövőt is. Így láttam neki a munkának.
Először fogtam a csiszolómat és a deszkák szélét úgy megcsiszoltam, hogy kapjon egy kis lekerekítést a végük. Majd lefestettem a léceket és minden hozzávalót a kívánt színre. Végül fogtam a szögbelövőt, és villámgyorsan összelőttem az alkatrészeket. A polcépítő elemeket lábaknak használtam, melyeket először ragasztópisztollyal rögzítettem, végül felülről megküldtem egy szöggel.
 |
Amint kész lett, tudtam, hogy sok ilyet kell majd még csinálnom, mert ez a láda nem csak a plüssállatok tárolására ideális, de gyönyörűen mutatna a verandán is, virágládaként.
Szerintetek?
fotók: Balogh Orsi
Hozzászólások: