Ez a történet régen kezdődött. Egész pontosan 31 éve. Ekkor vették meg ugyanis a férjem szülei a házat, amiben most élünk. De a ház történetét még régebbről ismerjük. Elmeséljem?
Mindenképp elmesélem. Vigyázat, hosszú lesz!
Szóval a ház, egy klasszikus sváb parasztház, mely a környék kőművesének a háza volt.Szép környék volt ez, hatalmas rózsaföldekkel. A ház falai, de még a kerítése is a környéken bányászott, hatalmas terméskövekből épültek. A kerítést egyébként már apósom építette, a kerben maradt kövekből. A sötét korszakban, amikor ember embernek volt farkasa, a környékről kitelepítették a svábokat és a házba beköltözött három, az Alföldről betelepített család.
A mi házunkban három szoba-konyha volt kialakítva, itt éltek ezek az emberek.
A férjem szülei végül ezektől az emberektől vették meg a házat és költöztek be egészen pontosan 31 évvel ezelőtt. Vicces de van képem abból az időszakból:
Ilyen volt amikor beköltöztek
Ez már egy felújított állapot, a beköltözés után
Szóval, a férjem itt volt gyerek, majd később a ház az övé lett és gyakorlatilag 21 éves korától építgeti, szépítgeti saját erőből. Évekig tartott az első körös felújítás, amikor is beépítették a tetőteret, falakat bontottak és helyeztek át az akkori feleségével.
Ahogy sajnos gyakran az lenni szokott, a felújítás végére a házasság tönkrement, így a házat már eladásra fejezték be.
Hat évig árulták a házat, de (szerencsére) senkinek sem kellett. Bevallom, volt valami szomorúság ebben a házban, és én is kicsit megijedtem amikor először jöttem el ide, hogy emiatt hagyom ott az én kicsi házamat. Nem volt hívogató, nem volt barátságos. Nem nagyon láttam akkor még bele azt, amivé mára lett, de ez a hely volt a lehetőség, hogy boldogan éljünk együtt mind a négyen.
Vannak képeim ebből az időszakból is:
Az eladásra kínált ház. De jó hogy nem kellett senkinek! Azóta is boldogság, hogy a ház a család tulajdonában maradt
Google maps fotó :- )
ilyen ház fogadott a beköltözéskor.
A “kert” a beköltözéskor
Hát innen indult a mi közös otthonépítésünk a férjemmel. Szerencsére az alapok nagyszerűek voltak, hiszen a férjem maximalista és iszonyúan fontos neki a minőség.
Már “csak” a hívogató melegséget, otthonosságot és a stílust kellett beletennünk a házba, kívül és belül.
Ennek már öt éve. És ez alatt az öt év alatt messzire jutottunk, néha mi is megdöbbenünk ha visszatekintünk, hogy milyen messzire.
Egy házat felújítani, átalakítani, egy elképzelt stílusra formázni, de még berendezni sem két perc! És nem csak az anyagiak miatt, hiszen kb lottóötös kellene ahhoz, hogy egy ekkora vállalkozást pár hónap alatt le lehessen vezényelni. Hanem azért is, mert kell az idő arra, hogy kiforrják magukat a dolgok: menet közben derül ki úgyis, hogy mi az ami nekünk a leginkább megfelel, mi szolgálja legjobban az életvitelünket és kényelmünket. Kell az idő a tervezgetéshez, álmodozáshoz! (közben meg lehet gyűjteni a pénzt….)
Ettől függetlenül, fontos hogy legyen egy terv, hogy mi a cél, mit akarunk elérni és milyen végeredményre vágyunk. Ha van pontos terv, akkor annak mentén lehet haladni kényelmesen de az irányt tartva és lesz idő agyalni a nagyon is fontos részleteken.
Mert az igazi szépség a jól kitalált részletekben rejlik!
A mi tervünk az első perctől kezdve egyértelmű volt. Mivel szeretjük a Balaton északi partját, az volt a cél, hogy egy kis balatoni kúriát hozzunk létre Budapesten. Végig ezt a célt tartottuk szem előtt a tervezés során.
Az is fontos volt, hogy a ház az átalakulás után úgy nézzen ki, mintha mindig is ilyen lett volna és nem átalakítottuk, hanem csak egy régit felújítottunk. Vagyis, tűnjön felújított réginek, és ne újonnan épített háznak. Aki ránéz, gondolja azt, hogy ez a ház mindig is így állt itt.
Hát így álltunk neki.
Nagy vonalakban az egyes évek lépései:
2012. rögtön a beköltözés után átfestettük az ablakokat, spalettákat és az összes oszlopot, gerendát.
Már jobb!
2013: A tetőtéri “kutyaól ablak” körüli fa burkolatról is eltüntettük az általam nagyon utált “svéd vörös” néven futó borzalmas falazúrt, és lefestettük a léceket a ház falszínével azonos színre. Minden fa felület festéséhez a Tikkurila Valtti Opaque festéket használtuk, ami gumis bevonatot képez a fán így nem repedezik, töredezik meg a napsütéstől, esőtől és strapabíróvá teszi a fát az időjárás viszontagságai ellen. Nagyon szeretem ezt az anyagot, rohadt drága de a legjobb.
2014: Ebben az évben kezdük építeni a kertünket, hogy itt tarthassuk az esküvőnket. Akkor még nem tudtuk, de egy csodálatos közös hobbiba fogtunk bele, egy véget nem érő történetbe.
Pár hónap múlva:
kert 2014 július
kert 2014 július
2015: Még mindig a kertre koncentráltunk: gyepszőnyeget telepítettünk, és egyre több növényt ültettünk de a hosszú nyári estéken, szép borok társaságában, az általunk épített tó partján már egy nagyobb feladatról álmodoztunk: elkezdtük a ház teljes külső megújulásának és egy gyönyörű, lebegő terasznak a tervezését. Több mint egy évig terveztük az előttünk álló nagy feladatot.
Ezt is mi csináltuk
a gyep
A kertünk történetét ITT követhetitek végig
2016. A teljes átalakulás éve.
Szinte az egész évünk erre ment rá. 2016-ban nem kertészkedtünk, nem grilleztünk hétvégén és nem ücsörögtünk a tó partján. Helyette melósokat kerülgettünk, felügyeltünk, sokszor veszekedtünk (nem egymással), mérgelődtünk, alapanyagokért rohangáltunk.
Épült a teraszunk és szépült a házunk.
A teraszt már bemutattam nektek ITT és ITT de a teljes házat még nem láttátok.
A házunk 2016. októberén
A ház jelenlegi stílusát a gipsz burkolatok és a műkő lábazat határozzák meg. Ezeket mind a férjem álmodta meg, az egész az ő elképzelései alapján készült.
Alaposak voltunk: fotókat készítettünk a környék régi, nagypolgári házairól, azok díszítéséről és ugyanezt tettük Füreden is. Azt akartuk, hogy a díszítések autentikusak legyenek.
A konkrét elképzelésekkel felkerestünk egy épületszobrászt, aki miatt az összes szál hajunk hullott 2016-ban, de azt be kell ismernem hogy elképesztően szép munkát végzett. Csak kellett neki nyolc (!!!!!) hónap hozzá. A végén már nem is köszöntem neki, annyira utáltam látni is.
A gipsz sarok elemeknek, díszítéseknek, oszlopfőknek és párkányoknak köszönhetően kezdett alakulni a kúria-hangulat. A kép azonban a műkő lábazattal lett teljes, ettől lett a ház igazán elegáns, tekintélyt parancsoló.
Műkő lábazat
Látvány a kapuból
Na még egyszer!ELŐTTE, UTÁNA:
Meg attól, hogy figyeltünk a részletekre. Szerintem jól.
Szeretjük azt, amivé lett ez a ház. Mert mi magunk vagyunk, az összes álmunk, elképzelésünk, ötletünk, kreativitásunk és tudásunk benne van. Ez az a ház, ez az a stílus amire vágytunk. És elértük.
Az ajtót is kicseréltük.
Belül egy kicsit modernebb de még mindig nagyon klasszikus a kép.
ilyen ház fogadott a beköltözéskor.
5 év alatt ide jutottunk
a műkő lábazat teszi az egészet nagypályássá
Még nem pakoltam ki a tavaszi berendezést, de hamarosan!
Díszes részletek
a kaput is ketten építettük egy esős novemberi hétvégén hogy útját álljuk a gyakori kíváncsi leselkedéseknek
De nincs vége, mert egy ilyen történetnek sosincs vége. Az idei év projektje a kis csúnya garázsunk kipofozása és a kert további szépítése. Sok kaland vár még ránk.
Folytatás a garázzsal. Ősszel már nem volt erőn ennek is nekifogni, tavasszal meg már sajnáltam a kúszónövényt. De idén ősszel ennek is nekiesünk!
Folyt.köv.
Hozzászólások: