Egy elképesztően stílusos, ötletes és nagyvilági átalakítást hoztam most nektek egy olvasóm, Oldi jóvoltából. Oldit festőként ismertem meg (ITT) de lakberendezőként is igencsak tehetséges. Nézzétek meg, mit hoztak ki ebből a lepukkant belvárosi lakásból:
Oldi így mesél a lakás felújításáról, berendezéséről, a teljes, nagyon izgalmas porjektről:
“2014 tavaszán merült föl annak a lehetősége, hogy a megüresedett, apró Dob utcai lakás magánszálláshelyként kerüljön hasznosításra. Elhelyezkedése miatt ígéretesnek tűnt a turistáknak való kiadás, viszont a lakás akkori állapota nem tette lehetővé az azonnali kiadást az óriási fővárosi kínálat mellett. A vendég dönt, mégpedig főként a vizuális benyomások alapján.
A tulajdonos barátunk – mivel ő vidéken lakott a családjával, és nekünk már volt némi tapasztalatunk a mi lakásunk átalakítása kapcsán –, megkért, hogy segítsünk neki annyira kipofozni a lakást, hogy egy ütős berendezéssel legalább alacsony áron kiadható legyen. Nagyon megörültünk a lehetőségnek, mert a lakberendezés egyébként is vonz minket, ráadásul a barátunk teljesen szabad kezet adott az egész munka során.
Felületes kozmetikázásban gondolkodtunk, plusz egy-két nyílászáró cseréjében. Egyeztettünk egy kivitelező ismerőssel, aki jutányos áron vállalta azokat a munkákat, amihez mindenképpen szakember kellett. Az azonban már a részletes átbeszélések során kiderült, hogy ha egy ablak megy, a többi sem maradhat, és ha a zuhanyzót bontjuk, akkor a wc-t is érdemes újracsövezni, a bejárati ajtó egy rom, a villanyvezetékeket pedig nem érdemes elhanyagolni, mert később nagyobb gondot okozhatnak, „azok a régi beltéri ajtók meg hogy néznének már ki” egy szépen felújított lakásban? Magyarán, tégláig kell visszabontani az egész lakást ahhoz, hogy egy biztonságosan üzemeltethető, egységes, modernizált szálláshelyet tudjunk nyújtani.
A kezdeti állapot nem bíztató:
Ezek a hírek húsba vágóak voltak, hiszen ez nagyságrendekkel nagyobb büdzsét követelt, de le kellett nyelni azt a tényt, hogy befektetés nélkül csak vállalhatatlan félmunkát lehet végezni. Pénz ettől még nem lett sokkal több, úgyhogy végig nagyon szigorúan szűkmarkúan bántunk azzal, ami rendelkezésre állt, és táblázatban vezettük a kiadásokat, hogy mennyi szerepelt az árajánlatban és mennyi készült el belőle. Persze, mindvégig az lebegett lelki szemeink előtt, hogy egy-két jó szezon, és úgyis visszatérül a befektetés, és a lakás is szép lesz.
Májusban föl is vonultak a mesterek, bontottak, rakodtak, véstek. Lelkesek voltunk, a terv az volt, hogy júniusban már meg is nyitjuk a szálláshelyet, kihasználva a pörgősebb nyári szezont, így a hivatali ügyintézést is elindítottuk, hogy nehogy egy napot is késsünk. Persze, aki valaha felújított vagy felújíttatott, az tudja, hogy ember tervez…
Napi rendszerességgel jártunk föl egyeztetni a munkásokkal, átbeszélni, mi hol legyen. Mindaddig aránylag jól haladtunk, amíg a brigád bele nem vágott párhuzamosan egy szálloda felújításába is, ami jelentősen megosztotta a munkaerőt.
Másrészt időközben a mi elképzeléseink is változtak, például sokat hezitáltunk egy ablak kapcsán, amit így csak később tudtak legyártani. Más nem várt események, bakik is visszavetették a tempót. Volt, hogy amit egyik nap bevakoltak, az másnapra leomlott, köszönhetően a régi falaknak és a hirtelen nagy mennyiségű friss anyagnak. Vicces az is, mennyire relatívan értelmezhetőek lehetnek telefonon keresztül az olyan útmutatások, mint „az ablaktól jobbra eső falon szemmagasságban”. A következmény borítékolhatóan dupla munka, és még azt sem mondhatjuk, hogy valaki hibázott, csak máshogy vizualizálta az elmondottakat.
Néha a régóta egy csapatban dolgozó szakik sincsenek egy hullámhosszon. A hármas fali dugaljnak például három különálló falba süllyesztett doboza van, aminek a helyét lehet úgy vésni, hogy később a villanyszerelő néhány mozdulattal a helyére szerelje a konnektort és annak külső burkolatát. A mi esetünkben a lyukak csak utólagos visszabontás, korrekció és újrafestés után lettek kompatibilisek a beléjük kerülő konnektorokkal. A brigád becsületére váljék, hogy bármilyen változtatást szó nélkül végrehajtottak, függetlenül attól, hogy ők hibáztak vagy a mi szeszélyeink miatt volt szükség a plusz munkára. A munkafázisok végén a vezető mindig minőségi vizsgálatnak vetette alá az éppen elkészült munkát, és sokszor még a határeseteket is kíméletlenül visszabontatta, hogy a végeredmény hibátlan legyen. Nem beszélve arról, hogy komplett technikai megoldásokban is hasznos ötletei voltak. Csak hogy a legfontosabbat emeljem ki, a régi, nyomasztóan alacsony, a konyhától harmonikaajtóval leválasztott tákolmány toalettből minimális ráfordítással teljes értékű, légudvarba kivezetett szellőztető rendszerrel ellátott mellékhelyiséget varázsoltak, ami fölött még természetes fény is bőségesen árad a konyhába.
A sok kisebb-nagyobb halasztás miatt csak augusztus elejére lett kész a lakás, de még akkor sem minden. Mivel a költségkeretet a felújítás már-már túllépte, néhány kétkezi munkát magunknak hagytunk, úgymint a galéria átalakítását és újrafestését, és természetesen a berendezést.
Elég sokat kutakodtunk, hogy milyen stílust kövessünk a lakásbelső kialakításakor. Két szempont mindenek fölött állt. Minél kevesebbe kerüljön, ugyanakkor feltűnően letisztult, átgondolt benyomást keltsen már a fényképeken is. Rengeteg használható ötletet találtunk külföldi és hazai lakberendezési oldalakon, többek között a Térkultúra és a Merci-Ancsa dekor ízlésvilága és tippjei inspiráltak minket. És minthogy 29 négyzetméteres lakásba nem túl előnyös sötét, térigényes bútorzatot választani, így a skandináv jellegű, jellemzően világos, ugyanakkor üdítően kontrasztos enteriőr mellett döntöttünk.
Van egy jelentős különbség a között, hogy az ember saját családjának vagy turistáknak tervez lakást. Mégpedig az, hogy szálláshelyen viszonylag kevés tárhelyre van szükség, ugyanis nem kell a gyerek ruháit, játékait, a heti szennyest, apa szerszámkészletét, régi fényképeket tárolni, csupán két bőröndnyi cuccnak kell pár fiók és kész.
Ez nagy előny a tágasság érzetének megtartásában, és anyagilag is kevésbé fájó bebútorozni a teret.
Mivel a régi bútorzatból semmit nem tartottunk meg, nulláról kellett indulni a berendezésben. Ez nagyszerű játékteret ad a hobbi-lakberendezőnek, ugyanakkor nem túl olcsó mulatság. A jó ár/érték arány eléréséhez mindent nemhogy kétszer, de többször is át kellett gondolnunk, ugyanis mi még az Ikea árait sem minden esetben engedhettük meg magunknak, nemhogy dizájnboltokból válogassunk. De szerettük volna, ha van egy kis egyedisége is az enteriőrnek.
A következő stratégiát alkalmaztuk:
Készítettünk néhány egyszerűbb, hozzávetőleges látványtervet, amibe olyan berendezési tárgyakat montíroztunk, amelyeket már kinéztünk magunknak. Amit lehetett, azt használtan vadásztuk le netes hirdetésekből, amit pedig sehol nem találtunk használtan, azt vagy megvásároltuk újonnan vagy halasztottuk a témát, hátha később akad más helyette, esetleg saját kezűleg barkácsolunk valamit.
Lássunk néhány példát. Az egyszerű konyhabútor váza bútorlapból, saját kezűleg lett összeállítva, rá ikeás fogantyúk, ikeás munkalap – annál alig van olcsóbb, és a méretezése is kedvezőbb volt számunkra, mint a máshol kaphatóké –, ikeás csaptelep 10 év garanciával, biztos, ami biztos. Szűkös volt a hely, de mindenképpen bele kellett építeni egy tűzhelyet, hűtőszekrényt és a régi jó mosógépet, ami nem éppen sovány, és persze minimális zárható tárolót az élelmiszereknek, szemétkosárnak és hasonlóknak.
A konyhai függő lámpák ugyan ikeásak, mi azonban nagyrészt hirdetés útján szereztük őket, féláron. A szobában található fiókos komódokkal ugyanez a helyzet. A szobának igyekeztünk több egyediséget kölcsönözni, mégiscsak az a meghatározó helyiség.
A kedvenceink a kihajtható kanapé, amit egy szegedi nénitől vettünk használtan 20 ezer forintért, és a hozzá illő kagylófotel, amit az utcán találtunk eldobva. Dunakeszin találtunk egy kárpitost, aki nagyon szépen és jó áron dolgozik. A két darab összes bekerülési költsége a vételárral, szállítással, teljes újraszivacsozással és kárpitozással kereken 100 ezer forint volt.
A hegesztett vasvázas bőrfotelbe az artKRAFT oldalán botlottunk, beleszerettünk, és kissé félve érdeklődtünk az ára iránt. Kifejezetten baráti összeget mondtak, úgyhogy nem volt kérdés, mert színe, anyaga és kissé indusztriális jellege miatt markáns fókuszpontot jelent a szobában.
A Térkultúra blogon láttunk bútorként használt farönköket, gondoltuk nem lesz gond beszerezni. Ám nem volt olyan könnyű, mint hittük. Egy nagyvárosban nem olyan egyértelmű, hogy van elérhető közelségben egész farönk, a fatelepek nagy része csak darabolt tűzifát tart. Egy városszéli telepen azonban egész fatörzsek közül választhattuk ki a nekünk tetszőt, méretre fűrészelték, és egy ezresért vihettük. Otthon, a kéreg alapos eltávolítása után bő olajfürdőt kaptak, így már alkalmassá váltak beltéri használatra.
Szintén a Térkultúra egyik napi bejegyzése volt, hogyan készíthetünk menő betonlámpát, amit lelkes barkácsolóként ki is öntöttünk, de sajnos a mennyezet anyaga nem bírta volna el, úgyhogy egyelőre dekorelemként a galéria létrája alá, a padlóra kerültek. Mivel a galéria régi, kerítést idéző korlátját lebontottuk, kellet valami a helyére, ami légiesebb, vagányabb. Sok helyütt láttunk vízcsövekből összerakott lámpákat, könyvespolcokat, és egyéb masszív „csináld magad” jellegű tárgyakat, úgyhogy logikus volt, hogy korlátnak is megfelel az alapanyag. Csakhogy megfelelő méretű, összeillő, menetes csöveket és idomokat, főleg ilyen mennyiségben nem találtunk egy helyen, mert – mint kiderült – a szakemberek általában inkább hegesztenek. Ami most a galérián látható az legalább három barkácsáruházból lett összeválogatva, nem kis utánajárás révén, összesen durván 25000 forintért.
Amikor a bútorzat a helyére került, jöhettek a kiegészítők. Szerettük volna, ha az alapvetően puritán berendezést impozáns méretű növények tarkítanák. A szobában álló fikuszt egy kertvárosban élő házaspártól vettük ötezer forintért, és szinte lehetetlen küldetés volt elszállítani a lépcsőshátú autónkban.
Ami a falakon függő képeket illeti, azok saját, kifejezetten a helyhez készült Oldi festmények és printek . Mikor már azt hittük, hogy kész a lakás, egy látogatás során Ancsánál a Merci-Ancsa dekorból rájöttünk, hogy mi kerülte el a figyelmünket. Azelőtt nem mertünk hozzányúlni az eredeti parkettához, de náluk látva milyen az, ha a parketta is fehér, nagyon gyorsan lefestettük mi is, és kétség kívül ez tette fel az i-re a pontot. (padlófestésről részletesen ITT a blogon is tájékozódhattok)
Minden költözésünk, felújításunk, átalakításunk után leszűrjük a tanulságokat.
Mai tudásunkat a következőképpen összegezhetjük:
1) a felújítást érdemes mind anyagiakban, mind időben jócskán felülkalibrálni. A mi esetünkben a folyamat időben legalább kétszerese, pénzben nagyjából másfélszerese lett annak, amire számítottunk;
2) nem szégyen szakember véleményét kikérni, ha nem vagyunk biztosak a legjobb megoldásban. Valószínűleg a kivitelező is jobban érzi magát, ha nem csak a laikus megrendelő előírásait kell követnie, de hasznosan részt vehet az ötletelésben, tervezésben is;
3) ha szeretünk magunk mázolni, szerelni, barkácsolni, akkor is csak azt végezzük magunk, amire biztosan jut időnk is! Sokszor a mókásnak ígérkező babrálgatás is rengeteg utánajárást és idegeskedést von magával;
4) Minél többet legyünk ott személyesen a felújítás helyszínén, hogy bármilyen félreértést, bizonytalanságot azonnal tisztázni tudjunk a kivitelezővel, mert utólag már nem biztos, hogy egyszerűen és szépen lehet korrigálni;
5) a berendezéskor szánjunk időt az alapos átgondolásra, hogy mind funkcióban, mind vizuálisan összeérjen a lakásbelső. Érdemes böngészni a neten, hogy megtaláljuk azt a stílust, ami tényleg jól állna a lakásunknak;
6) hasonló kinézetű bútorokat és berendezési tárgyakat sokszor több helyen és minőségben is be lehet szerezni – mérlegelni kell, hogy beérjük az esetleg gyengébb másolattal, egy használt darabbal, vagy ragaszkodunk a vadonatúj eredeti gyártmányhoz. Nekünk az Ikea volt a kiindulópont, ugyanis fehér bútorokból bőven van választékuk, de ehhez képest volt, amit olcsóbban akartunk kihozni, máskor pedig valami „többre” volt szükségünk.
Adatok:
Lakás mérete: 29m2 + alvógaléria
Elhelyezkedés: Dob utcai gangos bérház harmadik emelete
A fűtés kivételével teljes felújítás és berendezés
Összes végleges költség:
felújítás: 1.607.000 forint
berendezés: 1.011.000 forint
A felújítás történetét lejegyezte, a munkát fémjelzi: Oláh Ildikó
Fotók: Tuba Zoltán / Képszerkesztőség/
Az én konklúzióm pedig: Saját tapasztalat, hogy sokszor az a legjobb, ha nincs meg a pénz a boltban kiszemelt tárgyakra, bútorokra. Ezáltal a kreatív alternatívákat keresve, egy sokkal különlegesebb, egyedibb és izgalmasabb otthont tudunk létrehozni, illetve olyan tárgyakra bútorokra lelünk rá, melyek sokkal de sokkal jobbak lesznek az eredeti elképzelésnél!
Hozzászólások: