Tudom hogy sokan kíváncsian várjátok már hogy milyen kárpitot teszek a kanapéra, de erre még bizony várnotok kell.Hosszú még az út odáig! (készüljetek fel, ez is egy iszonyú hosszú poszt lesz)

Az előző részben (ITT olvashatjátok) megmutattam nektek, hogyan kell lebontani egy kanapét a vázig.
Ebben a posztban pedig aprólékosan felépítem, hogy újra ülni lehessen rajta.
Nem egyszerű a folyamat, mert a két nap bontás után, újabb három napba telt mire elérkeztem oda, ahonnan indultam:: a kárpit nélküli kanapé állapotához.
Vágjunk is bele, mert sok a dolog!
Tehát, ott hagytam abba, hogy vázig lecsupaszítottam a kanapét.
Mivel alapos és szép munkát akartam, csodálatos végeredménnyel, nem hagytam érintetlenül a váz fa felületét sem. Ezért alaposan lecsiszoltam a vázat és újrafényeztem az eredeti színnel megegyező, mogyoró színű lazúrral. Három réteget kapott és utána két réteg lakkot hogy újra gyönyörűen csillogjon, mintha új lenne.
Ezután jött a következő lépés: kialakítani az új ülőfelületet.
Mint azt az előző posztban láttátok, ez egy afrikos töltetű, kötözött rugós kanapé volt. Ilyet már nem csinálnak kárpitosok, leginkább azért, mert az afrik töltet és a rugók egyenkénti lekötözése akkora munka hogy azt már senki nem fizetné meg. Így én is a mai idők módszerével építettem újra a kanapét bár így is rengeteg munka volt vele.
Mielőtt az építésnek nekiláttam, egy öreg kisiparostól megrendeltem az új ülőfelület alapját, az úgynevezett epedás rugót. Ez méretre készül, így ehhez alaposan meg kellett mérni az ülőfelület hosszát és mélységét, figyelembe véve, hogy egy ilyen kanapénál hátrafelé keskenyedik az ülőfelület!
A bácsika a méretek alapján egy hétvége alatt elkészítette a rugót, amire szükségem volt. (ha valaki a látottak ellenére kanapé kárpitozásra vállalkozik, írjon a kicsihaz kukac gmail pont com email címre és megadom a bácsi elérhetőségét!)

Mielőtt a munkát folytattam volna, beszereztem még a többi szükséges cuccot: egy tábla 2 cm-es 35-ös sűrűségű szivacsot, egy tábla 5cm-es szintén 35-ös sűrűségű szivacsot, 1 méter tűfilcet, flízt, egy köteg 50 méteres hevedert, papírdeklit (ez majd csak a végén kell) és 14-es illetve 10-es tűzőkapcsokat. Mindezeket a nyolcadik kerületben a Népszínház u. 48. alatt lévő kárpitos kellék üzletben megtaláljátok!
A rugó és a többi hozzávaló 35 000 Ft-ba került. (és még erre jön a kárpit!)
Az eszközökről most nem beszélek, azokról már írtam ITT. 

A műhelyben az első lépés a rugó alapjának előkészítése volt: a hevederek felrakása. Ehhez kell egy speciális eszköz, a hevederfeszítő, amibe beakasztva a hevedert, olyan erősen meg lehet feszíteni, hogy dobolni tudunk rajta.

Ezzel az eszközzel a hevederezés egyszerű művelet bár igényel némi erőkifejtést. Az első lépése ennek a műveletnek a kimérés: A heveder közepét véve alapul, tíz centinként jelöltem a helyüket először a kanapé hosszában, majd keresztben is. Így pontosan eloszlik majd és egyenesek is lesznek a kifeszített hevederek.
A heveder két végét egyszerre használva, mindig csak akkor vágtam le belőlük, amikor már megfeszítettem és belőttem először az egyik oldalon, majd a hevederfeszítővel meghúzva a másik oldalon is. Ekkor kb négy centi ráhagyással levágtam, majd visszahajtva megint belőttem a hevedert a helyére. Először hosszában tettem fel őket, majd keresztben, mindig átfűzve jött a többi is.

Beakasztjuk

Megfeszítjük

Így tűzzük le:

Így kell majd kinéznie:

Tipp:  Erősen kell feszíteni, de ne vigyétek túlzásba, mert úgyis kell hogy legyen egy kis “játéka” a rugó miatt. Ráadásul, egy ilyen öreg bútornál az erősen megfeszített heveder össze is roppanthatja a keretet.

Ha ezzel megvagyunk, már van egy vázunk, amire felrögzíthetjük a legyártatott rugót. A hevederre tettem egy két centis szivacsot, majd erre helyeztem a rugót. Némi igazgatás után odatűztem azt is a kerethez.

Ám ezzel ennek a műveletnek nincs vége, mert bár a rugó méretre készült, az ülésmagasságot nekünk kell beállítani rajta.
Ehhez kimérjük a lábbal együtt a kívánt ülésmagasságot, levonjuk belőle a láb és a keret magasságát. Általában 45cm-en kényelmes ülni, nekem így a 30 cm-es magassághoz 15 cm-re kellett lehúzni a rugót, és zsineggel kikötve, kiszögelve rögzíteni az elejét.
Majd a hátoldalát igazítottam be, a kárpitosléc alá húzva le a rugót, 9, 5 cm-re.
Végül pedig az oldalainál rendeztem úgy, hogy az ülés fokozatosan lejtsen a támla felé, tehát a tizenöt centitől haladtam tízig a zsinegeléssel. A zsineget csúszócsomóval rácsomóztam a rugóra, majd tiszta erőbő meghúztam, közben vonalzóval ellenőriztem a magasságot. Erősen tartva a zsineget, kiszögeltem a kanapéhoz. Tíz centinként ismételtem a műveletet. Ez tényleg nagy erőkifejtést igénylő feladat, nekem rendesen bevágott a zsineg a bőrömbe, ezért aki nem edzett, húzzon munkakesztyűt!

Így néz ki a művelet:

Ez a háta. Mutatom meddig kell lehúzni. (a keresztléc alá. ami még nincs bent a helyén, de látjátok hol lesz)

Ha körben ezzel megvagyunk, akkor jön az utolsó feladat: a rugót el kell húzni a támla keretétől úgy, hogy ne érjen hozzá, mert akkor minden leülésnél súrlódni, kattogni fog.
Ezt az előbbi módszerrel, vagyis zsineges kikötözéssel orvosoljuk: a zsineget a támlától előre keresztben átvezetjük a rugózaton és kivezetjük alul, majd addig húzzuk, amíg a rugó el nem távolodik pár milliméterre a kerettől.
Ehhez nem árt segítséget kérni, mert mi ehhez gyenge nők vagyunk.

Ez lesz a végeredmény:

A rugó kikötözése után egy kicsivel “lányosabb” feladat következik. Tűfilc kerül a rugó tetejére, ami majd védeni fogja a rugót és a szivacsot is. (a rugó és a szivacs nem szeretik egymást, kell közéjük “villámhárító”)
A filcet méretre vágjuk, elrendezzük, elsimítjuk és a rugóhoz varrjuk úgy, hogy  a filcet hozzávarrjuk a rugó keretéhet. Ehhez görbetű kell amiről ITT már olvashattatok.

Ha ezzel megvagyunk, a filc alját letűzzük a keret felső részéhez, szépen eligazgatva a sarkaknál. Az igazgatás után le is varrjuk a sarkakat. Így:

Majd snicerrel levágjuk a felesleget:

Tipp: A fenti képen kicsit látszik, hova tűztem le a filcet. Fontos, hogy mindent ehhez a felső kerethez kell tűzni, minél beljebb, mert ide tűzzük még a szivacsot és a frízt is. A keret falcához már csak a kárpitot fogjuk tűzni!

Ezután jön el az a pillanat, amikor a kivett kárpitos-keresztléceket mind a karfáknál, mind a háttámlánál visszahelyezzük és fa ragasztó valamint szegek segítségével stabilan rögzítjük.
(idáig nehezítette volna a munkát, útban lett volna ezért kellett kiszedni)

Következhet a támla hevederezése! Ez már jóval könnyebb feladat, azt hiszem. A kanapét lefektettem, így könnyebben hozzáfértem a támlához.
Itt már nem használtam heveder feszítőt, mert nem tudtam volna hova kitámasztani. Csak a kezemmel húztam jó erősen. A támlánál különösen igaz, amit a keret hevederezésénél mondtam: legyünk óvatosak, ne feszítsük a hevedert pattanásig, mert megrepesztheti a keretet!
Így csináltam én:

Amint ezzel elkészültem, a karfa oldalára is felkerült a heveder:

Ugye nem unjátok még? Mondtam hogy ez egy hosszú poszt lesz!

A továbbiakban folytatom az építést: felteszem a szivacsot is a kanapéra.
Az ülőrésszel kezdem.
Ehhez első lépésben megmérem hogy mekkora szivacs kell. A 2 cm vastagot használom. A méretet úgy számolom, hogy először megmérem az ülőrész hozzát le egészen a falcig, majd a mélységét, szintén le a falcig elöl és hátul is.  és belekalkulálom a szivacs vastagságát is.
Felrajzolom a szivacsra a méreteket és kivágom. Felhelyezem az ülőfelületre úgy, hogy félbe hajtva kvázi beközepezem.
A félbe hajtott szivacs alatt befújom ragasztóval a filcet majd a szivacsot is. Alaposan lesimítom. Ehhez vehettek sprayragasztót bármelyik nagyobb barkácsboltban, ami nagyon drága, vagy a népszínház utcai kárpitoskellék boltban spéci ragasztót, ami jóval olcsóbb, de ecsettel kell felvinni (hacsak nincs hozzá szórótok).

Így néz ki a folyamat:

Az oldalán is berahasztózom és lenyomkodom a szivacsot:

Ezután lenyomkodom a szivacsot elöl és hátul, amjd letűzöm pont oda, ahova a filcet is:

A támlára feltenni a szivacsot kicsit bonyolultabb. Ugyanúgy lemérem a méreteket.
Viszont itt két réteget rakok fel az öt centis szivacsból, és az alsó kisebb kell hogy legyen egy picit mint a felső.
Felragasztom az első réteget a hevederre ugyanúgy mint az ülőrésznél. Majd fogom a lebontott támla szivacsot és sablonként használva körberajzolom egy kis ráhagyással.
Filccel a lyukakat is bejelölöm. Éles késsel kivágom a mintát (figyelj az ívekre!)

A sablon alapján megjelölt pontok mentén, egy ár segítségével furatokat készítünk. A kifúrt szivacsot pedig a minta mentén kivágjuk, majd filccel bejelölöm a közepét. (ez segíti a pontos felhelyezést)

A felhelyezés pedig gy történik, hogy az alsó és a felső szivacs közötti különbséget felrajzolom a felső szivacs aljára. Ennek a vonalnak a mentén kell a két szivacsot összeragasztanom:

Miután felragasztottuk a felső szivacsot is, látni fogjuk, hogy az rálóg az ülőrészre. No ezt a rálógó részt kell benyomkodni, betuszkolni a támla alatt az ülőrész mögé. Nagyon de nagyon nagy erő kell hozzá, nekem segítséget is kellet kérnem: egy segítőkész fiú lenyomta az ülést, én pedig így be tudtam tuszkolni a szivacsot a helyére.

Végül, ezt a szivacsot is feltűztem a vázra a széleknél. (vigyázat, ne a falcra tűzzük, hanem minél inkább a keret belső részeire, hogy maradjon hely a kárpit kitűzésére!)
A szivacs védelmére és a még tökéletesebb és tartósabb eredmény miatt, egy vékonyabb flízt ragasztok és tűzök még a kanapémra alulra és felülre is, betömködve a támla és a ülés alá.

Tipp: a flízt azért kell ragasztani, mert így a sok ülés alatt sem mozdul el és gyűrődik össze.

Ééééééés öt nap kőkemény fizikai munka után elérkeztem az origóhoz, a kiindulási ponthoz: újra lehet ülni a kanapén!
Nagyon boldog voltam ezzel a ténnyel, főleg hogy kényelmes is volt az ülés az általam épített kanapén.
Sőt, valójában ökéletes, fenomenális, felemelő érzés volt ülni rajta

Innen már a látványos rész jön, már nem csak építünk de alkotunk is. Jöhet a neheze!
Jöhet a neheze???

Folyt. köv. hamarosan!

Ha lemaradtatok volna az előző részről, olvassátok el ITT.

UPDATE: folytatás már ITT és ITT olvasható.

Hasonló bejegyzések:

Tűzött ágyvég 1. rész Kabátot a fotelre Kárpitozás kezdőknek A szék új ruhája Fából vaskarika, avagy egy thonet kanapé története II. rész