A gyerekszoba, elöl a krétafal, hátul a végül sárgává avanzsált “falvédő”.

 A nappaliban még hadiállapotok uralkodnak.Éppen a lépcső darabjait festjük.

A közeli festékszaküzletben átmenetileg hiány keletkezett negyed literes festékekből. Ugyanis felvásároltam mindet. Keresem a színeket a házunkba,de totál tanácstalan vagyok. Egyesek szerint, mázlim van, hogy Béla,a festő ilyen türelmes. Egyfolytában variálok, ez tény. Pár napja pedig kotyvasztok is. Elkezdtem összekevergetni a meglévő színmintáimat. Egy kis fehéret ezzel, egy kis szürkét amazzal. Így sikerült kikeverni a hálószoba színét, ami mindannyiunk tetszését megnyerte. Sőt, Béla esküszik rá,hogy ha arra kerül a sor, simán kikeveri újból. Az adagolást feljegyeztem a kockás mindentudó füzetembe. Hétfőn már a nappalit festik, úgyhogy tegnap még bőszen kutyultam, és kentem a festékeket a  kimaradt gipszkarton lapokra, hogy aztán különböző fényviszonyok mellett teszteljem.
A döntés nehéz, mert jó ideig nem szeretnék újrafestetni. Többek között,ezért veszünk lemosható festéket mindenhová. A drága festéket kétszer visszük fel, de előtte fehér Hérával lealapoztunk mindent, így tartósabb lesz a festés. Két hétre kibéreltem a Trikurila teljes színskáláját, amit napjában többször is elővettem,és a kockás füzetbe jegyezgettem, hogy éppen mi tetszik. Jegyzeteltem nappal és jegyzeteltem éjjel. De legalább, szűkült a kör. A mintafesték felvitelekor érdemes a festéket minél nagyobb felületen, a szoba különböző pontjain felvinni,mert teljesen máshogy néz ki egy szín nagy felületen és máshogy különböző fényviszonyoknál. Az is fontos hogy a színeket ne fessük egymáshoz túl közel,mert óhatatlanul kölcsönhatásba lépnek, és egymáshoz idomulnak. Legalábbis,a szemünk szerint. Tapasztalatom szerint, nincs törvényszerűség abban,hogy melyik szín sötétedik be és melyik világosodik ki egy árnyalatot a száradás után. Többnyire a világos színek sötétednek, a sötét színek világosodnak ki, de előfordult ennek az ellenkezője is. Na, ettől nem lettetek okosabbak, igaz?

foto: twig hutchinson

Hátt,tte ttudod, monda ízes tájszólással a festő,majd a sokat látott ember vigasztaló hangján hozzátette: nekem tetszik. Színeket pingálok a fal különböző pontjaira.Hihetetlen, hogy ugyanaz a szín, mennyire más tud lenni,attól függően,hogy hol és hogyan éri fény. Első körben,azt hittem,hogy hazahoztam egy rakás fehér festékmintát, aztán ahogy száradni kezdett a cucc, elővillant a karakter a festékek mögül.
Hűvösen csillogó galambszürke, aranyos ragyogású bézs, szolid barnásszürke és mélyenszántó szürkésbarna. Egyelőre ennyi van a falon,de még próbálgatok. A gyerekszoba színeit illetően pedig egy rózsák háborújának is beillő, állóháború alakult ki, keményen álláspontjaikba betonozott felekkel. Az egyik hadviselő fél a férjem,anyám kitartó pártfogásával erősítve,a másik oldalon volnék én konokul, háttérben röhögő szurkoló barátnőkkel, kifejezetten számomra íródott szakvéleményt lobogtatva. A háború oka ugyanis a piros. Kicsi fejemben körvonalazódó terv alapján, a gyermekszoba hátsó,kuckós traktusában a középső falat, nagyjából 1méter 10centiméter magasságig, meggypirosra festem, ami elé fehér gyerekágyakat képzeltem,fehérre antikolt ónémet éjjeliszekrénnyel (ez meglévő darab) amihez a mélységet a tölgy padló és a fa gerendák adnák, a frissességet pedig a fehér alapszín körben a falakon. A férjem kicsi fejében viszont a “piros” szóhoz régi, begyöpösödött előítéletek kapcsolódnak, és olyan heves ellenkezéssel döngölte porba bimbózó projektemet, hogy köpni, nyelni nem tudtam.
Egyetlen, hűséges emberem a festő, aki szerint én tudom, és akinek azé’ tetszik.

De túlerőben, Aletta ajánlása ellenére is,úgy tűnik,meg kell, hogy adjam magam. Hősies harcban maradtam alul, a kegyelemdöfést pedig a fiam adta meg. Az oviból hazafelé jövet,leszállt a bicikliről, letépett egy falevelet és megmutatta: anya, szerintem fessük azt a falat ilyenre, és kész, engem úgyis csak a játékok érdekelnek.
Ámen.

Itt az új Ikea katalógus! Már nagyon vártam. Az Ikea az én boltom: kicsi a lakásunk, sok a cuccunk, a dizájner termékeket nem engedhetjük meg magunknak, de azért fontos a külcsín. Meg a praktikum. Az idei katalógus nem egy nagy szám,ami azért fura,mert idén már láttam néhány olyan Ikea bútorokkal stylingolt fotót, amitől hátast dobtam, és ezért most valami nagyon különlegeset vártam.

Tegnap 11ember dolgozott a házon. Egyszerre. Ebből három főt számlált Romboló Robi csapata, akik se perc alatt felkapták a betonjárdánkat és szétszedték a tákolmány-sufnit,majd pikk-pakk telepakoltak két nyolc köbméteres konténert. Mostantól babakocsival, illetve tiszta cipővel a házat megközelíteni lehetetlen.

Az időjósok szerint, holnaptól esős, nyálkás idő lesz. Az éjszakák egyre hosszabbak lesznek, de ha a pesszimista oldalát nézem, akkor mondhatom úgy is, hogy egyre valószínűbb, hogy nem a nap sugara fog ébreszteni bennünket. Engem tutira nem. Négy éve alszom sokkal-de sokkal kevesebbet az általam áhítottnál, és a nyolc órás normánál is. Talán ezért is vonzanak annyira a gazdagon párnázott, dúsan vetett ágyakról készült fotók.
Jelszó: I love Alvás!

forrás: Layla Grayce, De LeCuona

Az egész felújítás idáig az egyet nem értéssel telt. A férjemnek nem tetszett, ami nekem igen, és vica versa. Volt itt kérem, minden. Drámai veszekedés, heves vita, könnyes megsértődés, unott nemtörődömség.

Ma elkészült,túl vagyunk rajta! A gipszkartonozás a tetőtérben befejeződött. Még van pár javítanivaló a földszinten, aztán jöhet a glettelés. Mivel ez utóbbi munkának száradásra van szüksége így az elkövetkező hónapban, nem lesz barátunk az eső és a hideg.

Megérkezett a lépcsőnk. a Bricostore-ból hozattuk, a leendő kerítésünkkel együtt. 2006-ban, amikor a jelenlegi lakásunk tetőterét építettük be, nagyon sokáig keresgéltünk, hogy megfizethető árú lépcsőt találjunk. Különböző cégektől kértem árajánlatot, és már akkor fél millió volt a legolcsóbb lépcső ára,a határ pedig a csillagos ég, vagyis több millió forint.