Amikor felkentem a drogériában kiválasztott,általam tejszínes mogyorónak titulált körömlakkot, ami a körmömön a körömgomba végső stádiumában éppen teljes elrohadás előtt álló  hatást produkálta, már tudtam,hogy semmi, de semmi keresnivalóm a színekkel.

Hamarabb is rájöhettem volna erre, akkor talán még idejében hátra arcot fújhattam volna és nem pingálgatom el a szuper kis tapétánk árát. Konokul eltökéltem ugyanis, hogy a nappali-étkező-konyha kombónál csakis a szürke szín jöhet szóba. Éppen eleget gusztálgattam már a fotókat egy, a színnek dedikált blogon, hogy tudjam, vagy szürke, vagy semmi. Igen ám,de a szürkének kismillió árnyalata van, nem unalmas szín ám ez,kérem!

Így aztán, kezdtem azzal, hogy vettem egy csomó mintát. De ezek közül, egy sem volt az igazi. Ezért kotyvasztottam egyet, amit aztán színkód alapján próbáltam kikevertetni. Így kerültek újabb minták a falra.

A minták  alapján kiválasztott színek azonban nagy mennyiségben mind egy szálig lilás árnyalatot vettek fel. Vagy kékeset. Esetleg enyhén rózsaszínest, amit aztán végképp nem értettem.

A szürke nem akart szürke lenni nálunk.Végül, lett valami,ami nem az igazi,de még nem találtam meg, amit keresek. És ez lehangol, ezért is hanyagoltam a blogot ilyen sokáig.

Az sem tett jót a lelkivilágomnak, hogy időközben elkészültek az ajtókeretek a régi,száz éves ajtóinkhoz. Egy vagyonért, amit előre kipengettem, én hülye. Mert a keretek,nem illenek az ajtókhoz,szimpla kis házgyári keretek, és a gyönyörű ajtóim úgy néznek ki vele, mintha báli ruhához vietnámi papucsot húznék. Sírni lenne kedvem, ha csak látom. Persze, én vagyok a hibás, mert számomra egyértelmű volt,hogy korhű ajtóhoz,korhű keret dukál, és a darabonként negyvenhárom ezer forintos ár alapján, biztos voltam benne,hogy ilyet kapok. Nem ilyet kaptam. Tanulság, hogy fotókat, részletes leírásokat kell a megrendelés mellé adni.

Pechszériában vagyok, és amíg ez nem szűnik, igyekszem távol tartani magam mindentől. Még a körmömet is csak átlátszó lakkal festem.

 A gyerekszoba ajtaja a közlekedő felől. A képen nem annyira látszik, hogy a fal tök lila, az életben durvább.