12 10 2010

Így állunk

Nem mondom, hogy rohamléptekben haladunk a célunk felé, de szerencsére van még időnk a régi helyünkön, és megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy pöcsölünk. Büszkén mondom nektek, hogy derekasan kiveszem a részem a munkálatokból, amennyire a még nem bölcsőde és óvoda érett kisebbik kölyök mellett az lehetséges.

Read More

05 10 2010

Húzom a csíkot

Végre elkészült az általam csíkozott fal a fiúszobában! Sokat pepecseltem vele, de megérte. Egy korábbi elképzelésem vált most valósággá, igaz, egyáltalán nem úgy, ahogy elterveztem. Egyrészt, mert én csináltam.

Read More

Ígérem, legközelebb már a saját lakásunk alakulásáról írok, de amíg javítják a fényképezőgépem (ami valószínűleg nyálba fulladt, a másfél évesemnek köszönhetően), muszáj megosztanom veletek ennek a csajos, szürke lakásnak a képeit. A fotókra akkor bukkantam rá, amikor éppen a szürke szín dicséretéhez kerestem illusztrációt. Csajos, vagány,ötletes lakás.

Read More

Ismerősök,barátok kérdezgetik tőlem,hogy mi ez a “szürkeőrület” nálam, és mikor növöm ki? A szürke olyan hideg, rideg és csúnya. Nem tudom, mit mondjak erre, mert egyelőre, úgy tűnik,beleszerettem ebbe a színbe.

Read More

Naná, hogy nem lesz aktuális fotóm ehhez a poszthoz! Kisebbik gyermekem megszerezte valahogy a fényképezőgépemet, ami megsértődött, hogy nem vigyáztam rá eléggé és azóta dacból nem működik. Szóval, nem tudom az aktuális helyzetjelentésemet, aktuális fotóval kiegészíteni, de tény, hogy még mindig a lépcsőt festjük.

Read More

Úgy tűnik,én a nagyobb méretű tárgyakra szavazok, momentán éppen ajtókat gyűjtök. Eddig hét ajtót mentettem meg az enyészettől. Ebből négy beltéri ajtóként folytatja tovább az életét, hozzájuk csatlakozik most a legutóbbi fogásom, ő a wc-ajtó szerepét kapta meg. Van egy kazettás-üveges bejárati ajtóm is, ez a felújított sufniban kap helyet és lesz egy, ami előszoba fogasnak minősül át. Még egy, a legutóbbi megmentett ajtómhoz hasonló, kisebb méretű ajtót keresek, ami ágyvégként születhetne ujjá.
Ha kidobott, régi ajtót láttok, és/vagy tudtok ajtókilincs lelőhelyet, szóljatok!

Mikor is volt az első fürdőszobás poszt? Jó régen, igaz?akkor még azt hittem, hogy nyári reggeleken már a kertben fogom inni a kávét és esténként locsolom a virágaimat. Lassan lehullik az első hó, és mi még csak most tartunk a burkolásnál. De így legalább, nem volt probléma, hogy az első látásra szerelem, Kauker Szilvi-féle cementlapokra hónapokat kellett várni. Mennyire megérte! Szerintetek?

Read More

27 09 2010

Pechszéria

Amikor felkentem a drogériában kiválasztott,általam tejszínes mogyorónak titulált körömlakkot, ami a körmömön a körömgomba végső stádiumában éppen teljes elrohadás előtt álló  hatást produkálta, már tudtam,hogy semmi, de semmi keresnivalóm a színekkel.
Hamarabb is rájöhettem volna erre, akkor talán még idejében hátra arcot fújhattam volna és nem pingálgatom el a szuper kis tapétánk árát. Konokul eltökéltem ugyanis, hogy a nappali-étkező-konyha kombónál csakis a szürke szín jöhet szóba. Éppen eleget gusztálgattam már a fotókat egy, a színnek dedikált blogon, hogy tudjam, vagy szürke, vagy semmi. Igen ám,de a szürkének kismillió árnyalata van, nem unalmas szín ám ez,kérem!
Így aztán, kezdtem azzal, hogy vettem egy csomó mintát. De ezek közül, egy sem volt az igazi. Ezért kotyvasztottam egyet, amit aztán színkód alapján próbáltam kikevertetni. Így kerültek újabb minták a falra.
A minták  alapján kiválasztott színek azonban nagy mennyiségben mind egy szálig lilás árnyalatot vettek fel. Vagy kékeset. Esetleg enyhén rózsaszínest, amit aztán végképp nem értettem.
A szürke nem akart szürke lenni nálunk.Végül, lett valami,ami nem az igazi,de még nem találtam meg, amit keresek. És ez lehangol, ezért is hanyagoltam a blogot ilyen sokáig.
Az sem tett jót a lelkivilágomnak, hogy időközben elkészültek az ajtókeretek a régi,száz éves ajtóinkhoz. Egy vagyonért, amit előre kipengettem, én hülye. Mert a keretek,nem illenek az ajtókhoz,szimpla kis házgyári keretek, és a gyönyörű ajtóim úgy néznek ki vele, mintha báli ruhához vietnámi papucsot húznék. Sírni lenne kedvem, ha csak látom. Persze, én vagyok a hibás, mert számomra egyértelmű volt,hogy korhű ajtóhoz,korhű keret dukál, és a darabonként negyvenhárom ezer forintos ár alapján, biztos voltam benne,hogy ilyet kapok. Nem ilyet kaptam. Tanulság, hogy fotókat, részletes leírásokat kell a megrendelés mellé adni.
Pechszériában vagyok, és amíg ez nem szűnik, igyekszem távol tartani magam mindentől. Még a körmömet is csak átlátszó lakkal festem.
 A gyerekszoba ajtaja a közlekedő felől. A képen nem annyira látszik, hogy a fal tök lila, az életben durvább.

 A gyerekszoba, elöl a krétafal, hátul a végül sárgává avanzsált “falvédő”.

 A nappaliban még hadiállapotok uralkodnak.Éppen a lépcső darabjait festjük.


4. oldal
Új vagy? Kezdd ITT
Keresés

Social média

Archív

Google fordító

Keresés

© Kicsiház. All Rights Reserved
Translate »
Facebook
Pinterest
Pinterest
RSS
INSTAGRAM