Végre elkészült az általam csíkozott fal a fiúszobában! Sokat pepecseltem vele, de megérte. Egy korábbi elképzelésem vált most valósággá, igaz, egyáltalán nem úgy, ahogy elterveztem. Egyrészt, mert én csináltam.
Az én kézügyességem ugyanis meglehetősen csekélynek nevezhető,tetézve azzal, hogy hajlamos vagyok eposzi formában, in medas res belecsapni a lecsóba, és hihetetlen gyorsasággal összekutyulni és szétbarmolni mindent.
Mivel azonban a festőink barátságtalan áron akarták vállalni ezt a számukra is barátságtalan munkát, el kellett döntenem, hogy vagy nem lesz csíkosa fal, vagy magam csíkozom ki, szkeptikus háttérhurrogók kíséretében. Hát nekiláttam csíkozni. A kimérés után, gyorsan kiderült, sok lesz a jóból csíkból, ezért feleztem a mennyiséget. Ahogy feltettem a ragasztó csíkokat, már láttam, hogy még mindig sok a csík, így minden másodikat festettem csak le,tehát tovább feleztem az eredeti elképzelést. De így nagyon jó lett! Most azt találtam ki, hogy a meglévő, felragasztózott csíkokat, a fallal megegyező színű olajfestékkel festem át, éppen csak hogy textúrájában üssön el a faltól. Aztán már csak a ragasztócsíkokat kell milliméterről-milliméterre le applikálnom a falról, hogy lássuk, jól dolgoztam-e.
És máris spóroltam harmincezer forintot!
Képek a ragasztószalag lehúzása előtt, közben és után:
A szoba többi fala sem maradt csupasz:
Hozzászólások: