A tavaly a tereprendezés ott maradt annyiban, hogy eltakarítottuk az építkezésből visszamaradt sittet, majd kiástam a néni összes ilyen-olyan vadnövésű fácskáját, szőlőjét és bőséges csalánültetvényét.
Ezek után,már minden erőnkkel a belső tér rendbetételén fáradoztunk, s végül, ahogy beköszöntött a tél, már nem is nagyon érdekelt bennünket, hogy mi van odakint.
Az alábbi fotókat pironkodva mutatom meg nektek, mert bizony, szomorú látvány most a leendő kertünk. Igaz, én nem kopár földet és lepukkant sufnit látok, hanem buja orgonát, rikító aranyesőt, gyors árnyat adó bodzát és finom termést hozó birsalmát, barackot.
Látok még francia hangulatot a kertbe csempésző,lilán burjánzó levendulát, hatalmasra növő rozmaringot, nyári vacsorák kellékét biztosító fűszernövény-dézsákat.
Látom, ahogy hortenziabokrok ölelik a verandát, és érzem a kis fehér virágú futórózsa illatát, ami felfut a ház falára, közvetlenül a teraszajtó mellett.
A sufnira és a kőfalra pedig borostyán, klemátisz és vadszőlő fut majd fel.
Lesz majd egy sütögetős sarok, amolyan nyári konyha, és egy trambulin a fiúknak. Szép lesz!
De sok munka vár még ránk addig……
a sufni felújításra vár |
|
az öreg barackfa némi gondoskodásra szorul |
kisház és ugróiskola már van |
Hozzászólások: