Nagyjából tizenegy órányi autóútnyira Budapesttől, van egy hely, ami a magamfajta kastély és “villamánok” igazi paradicsoma, amolyan szofisztikált, felnőtt Disneyland-je.
A Comói- tó egy csodavilág!
Magas hegyek között megbúvó, Y-alakú tavacska, meredeken emelkedő sziklafalakkal, folyamatosan változó sejtelmes fényekkel, néhol romos, néhol pedig pompázatos villákkal, kastélyokkal övezve.
A hely varázsa maga a táj, a vadul burjánzó növények, emberfejnyi hortenziák, fává nőtt leanderek, fügék.
No és persze az a megfoghatatlan, olaszos, lezser és vagány elegancia, ami még a lepukkant épületekből is árad.
Most először éreztük azt, hogy ha el kellene hagyni az otthonunk, itt tudnánk élni. Imádtam ezt a helyet, ezért is javaslom, hogy aki teheti, nézze meg egyszer az életben.
Ha nekivágtok az útnak, íme egy kis útinapló, kalauz, ami segíthet a programszervezésben. Inkább szövegben leszek erős, nem fotóanyagban, mert csak a telefonommal fényképeztem, azt is keveset….
Budapestről autóval autópályán, kényelmesen és minden sebesség-korlátozást betartva tizenegy óra alatt értük el Comót, a tó egyik legnagyobb városát.
Ez a hely a legjobb kiindulási pont az összes kiránduláshoz: van itt vonat és buszállomás, és az összes hajójárat megáll itt, vagy innen indul.
Ha nem autóznátok, Milánóba fapadossal, majd onnan vonattal érdemes jönni, a vonatút Milánó-Comó között egy óra.
Comó kedves kis város, bár a tó többi látnivalójához képeset szinte jelentéktelen. Van tóparti sétánya, dómja, és hangulatos kis terei, ahol többnyire nem nagy szám, de teljesen vállalható színvonalú ételeket lehet enni.
Amire rájöttem: szigorúan csak olyan helyre ültünk be enni, ahol asztalterítő volt az asztalokon, mert ez a kis figyelmesség már azt is jelzi, hogy az étel is normális lesz.
Ha netán valaki gourmet étkezésre vágyik egy különleges helyen, akkor a Hotel Villa Flori éttermét ajánlom, ami a várostól negyed órás sétára található felújított villa a tó partján. Elegáns, ízléses és felejthetetlen élményt nyújt a gyertyafényes étkezés a tónál. Hétvégéken muszáj asztalt foglalni!
Comóból nagyon sok kirándulást kezdhetünk el. Mi a buszt választottuk Bellagió felé tartó utunkra, de lehet menni lassú illetve szárnyashajóval is. (apropó busz: a buszpályaudvar mögötti utcában egy elképesztően durva, hihetetlen, fenomenális használt cikk és antikvitás kereskedés van! Én szóltam…)
A tó körüli autókázást már nem nagyon ajánlom, csak olyanoknak aki gyakorlattal rendelkeznek az egysávos, de kétsávosként használt keskeny és kanyargós utakon való vezetésben. A buszos út is igazi kaland volt, egyik oldalon a meredek sziklákkal, a másikon a hetven méter mély szakadékkal, amit még kordon sem véd. A buszvezető pedig nem lassított, csak dudált a kanyarokban. Komolyan, csoda hogy élünk 
Kb egy órás buszoszással érkeztünk Bellagióba, ami az Y-alakú tó elágazásánál van. A város a tó gyöngyszeme, romantikus, szűk utcácskáival, zegzugos sikátoraival és parti kávézóival ideális hely a Dolce far Niente élvezetéhez. De ami miatt muszáj ide eljönni az a Villa Melzi kertje, az onnan látható panoráma, no és persze a villa maga. (ez utóbbi belseje sajnos nem nyitott a nagyközönség előtt).
Ezt a helyet először a Spektrum Home csatorna (nagyjából az egyetlen csatorna amit nézek) egyik műsorában, az Itália édenkertjeiben láttam és már akkor megragadott, nem csak a kert, hanem a történet is, amit a műsorvezető hozzá kerített. A műsoron kívül más forrást nem találtam ami megerősíti a sztorit, mindenesetre engem megfogott.
A történet annyi, hogy Melzi gróf és a tó túlpartján élő nemes, akinek nem emlékszem a nevére (ez egy nem pontos történeti leírás), nem voltak túl jóban, mondhatni nem kedvelték egymást. És ennek mi most azért örülünk, mert ellenszenvüket úgy élték ki, hogy egymás bosszantására szebbnél-szebb, drágábbnál-drágább, egzotikusabbnál-egzotikusabb növényekkel ültették tele kertjüket. Lévén mindketten fanatikus kertészek, igyekeztek túlszárnyalni a nem kedvelt “szembeszomszédot”.
Hát nem csodálatos történet? Remélem igaz :- )
A lényeg, hogy a Villa Melzi kertje ma is ámulatba ejtő. Hihetetlenül szépen tervezett, ugyanakkor a kerti séta során, folyamatosan a tó látképe van előttünk. Igazi Zen élmény.
Bellaggio is megér egy sétát! (vagy többet)
A Villa Carlottában érdekes kiállítás van a szomszédos Grand Hotel Tremezzo múlt századi életéről, híres lakóiról, és az akkori felső tízezer hoteléletének mindennapjairól.
Grand Hotel Tremezzo belülről
A Balbianello villához valójában háromszor jöttünk vissza. Először pont lekéstük az utolsó jegyosztást, ami negyed hatkor van. Másodszor hétfőn mentünk, amikor minden múzeum zárva van, így a villa is. (vigyázat, szerdán is zárva van!)
Szóval, egy szép keddi napon, az utolsó napunkon harmadjára is visszajöttünk Lennóba (busszal negyvenöt perc Comóból, szárnyashajóval pedig húsz)
Harmadjára is vettünk fagyit a sarki fagyizóban, majd elsétáltunk a strandhoz, ahonnan vízi taxik mennek a villa felé. A húsz perces séta így öt perces vízi útra csökken.
Készüljetek fel a lenyűgöző látványra az érkezéskor! A tervezett, ám semmiképpen sem mesterkélt, sőt valójában buja kert nagysítlűen öleli körül a villát, ami 1988-ig magánkézben volt! Képzeljétek el, amikor mi a trabanttal suhantunk a Balcsira a faházba, akkor itt valaki a mindennapjait töltötte!
Ennek a Villának a kertjében mondta ki a boldogító igent Padmé Anakinnak a Star Wars-ban. Nagy biznisz most is az esküvő itt, mert jó drágán ki lehet venni, de ha nem is veszik ki, látogatóként sok pár érkezik esküvői ruhában fotóztatni magát.
Nem is tudom igazán leírni a látványt, beszéljenek helyettem inkább a képek!
Ez a három villa az, amit mindenképpen látni kel, ha valaki erre jár. De persze van még egy csomó kisebb-nagyobb város, például Varenna, ami pedig olyan régi, hogy állítólág már az ötödik században is készültek róla feljegyzések. Aztán a másik oldalon feljebb, Menaggióban is van egy lenyűgöző botanikus kert, hozzá kapcsolódó villával.
Rengeteg inspirációt szereztem ezeken a helyeken a saját kertünk építéséhez!
Aztán ott van még Cernobbio mellett a Villa d’Este, ami ma már luxushotelként működik, de azért még megcsodálható, és meg is kell csodálni. Vagy szintén Cernobbioban a Villa d’ Erba. ..
Sajnos ez idén nekünk már nem fért bele, így ide egészen biztosan vissza fogunk térni legközelebb.
Érdekesség, hogy a tóban nem nagyon fürödnek, valószínűleg azért, mert iszonyú hideg a vize. De azért itt-ott találni kisebb szabadstrandokat, például Lennoban, a Balbianello villa felé menet, közvetlen a fizetős srand (Lido) mellett. Comóban is van Lido, azaz strand, a tó partján napozóágyakkal és saját medencével.
Fontos, hogy a menetrendeket nem kezelik szentírásként, előfordult hogy fél órás késéssel érkezett egy-egy járat, így feszített átszállásokat (ahogy én tettem) ne tervezzetek!
Buszjegyet csak trafikban lehet venni és a trafik olykor közelében sincs a buszmegállónak és bezárnak ötkor……
Őrült fontos információ, hogy a jobb helyeken öt után az alkoholos italokhoz falatkákat is adnak.
Ezt főleg Milánóban tapasztaltuk, ahol a bárokban egész terülj-terülj asztalka jár az italhoz. Errefelé Aperol Spritzet és Negroni Sbagliato-t érdemes inni, ha vegyülni szeretnénk a helyiekkel. Sokféle halétel is van köszönhetően a tónak, de a tenger sincs messze ugyebár.
Ennyit láttam most ebből a gyönyörű tóból, de el vagyunk tökélve arra, hogy hamarosan újra visszatérünk ide. Mert ez egy csodavilág. Megnyugtat, kikapcsol, gyönyörködtet.
Hozzászólások: