Mi a férjemmel nagyon szeretjük a városnézős utazásokat. Szeretünk csak úgy, céltalanul bóklászni, ráhangolódni a helyiek ritmusára,finomakat enni és minden turista-látványosságot elkerülni. Londonban már többször is voltunk és most úgy döntöttünk, idén nyáron a fiúknak is megmutatjuk ezt a nyüzsgő, sokszínű várost.
Kicsit izgultam, hogyan viselik majd az egész napos mászkálást és hogy vajon a nekik betervezett program elnyernie a tetszésüket.
Merthogy külön nekik, az ő kedvükre állítottam össze a négy és fél napra a teljes programot! Úgy gondoltam, London igazán jó hely gyerekekkel is, számtalan nekik való látványossággal, programmal és sok-sok játéklehetőséggel.
Ugyanakkor, igyekeztünk a sok gyerekes programba belecsempészni azt is, ahogy mi szeretünk utazni: legyen benne lazulás, ízekkel ismerkedés, hedonista élvezetek.
Már az induláskor megbeszéltük a fiúkkal, hogy ez az út mindannyiunkról szól. Tehát, mi megadjuk nekik azokat a programokat ami őket érdekli, ők pedig olykor-olykor elviselik, amikor kicsi ideig mi akarunk töltekezni. Ez egy kölcsönös odafigyelés, szerintem egyáltalán nem árt egyik gyereknek sem, ha már kicsi korától megtanulja, hogy nem körülötte forog a világ.
A program összeállításakor igyekeztem figyelembe venni, hogy négy és fél napunk van, amit nem rohanva akarunk eltölteni, hanem kényelmesen, komótosan megfigyelve és kiélvezve mindent amit lehet. Bevallom, a legtöbb látványosság nekünk is újdonság volt, így akadt olyan program, amit utólag már kihúznék a listából. Ugyanakkor, arra is rájöttem, hogy a múzeum szó csak nálunk jelet egyet azzal, hogy “gyerekkel semmiképp”. Számtalan park és játszótér van, melyeket nagyon okosan minden nap be lehet illeszteni a programba, így míg a srácok randalíroznak, anyáék pihenhetnek. A legfontosabb tippem, hogy bármit is néznétek meg, vegyétek meg a jegyeket előre az interneten. Egyrészt ki lehet kerülni hatalmas sorokat, másrészt, több látványosságra jegyet véve egész komoly összegeket tudunk spórolni!
1. Első nap, megérkezés délután. Erre a napra terveztem be a London Eye-t, mert augusztusban este kilencig nyitva van. A fizetős kasszáknál hatalmas sorok, de nekünk csak a felvevőpultnál kellett felkapni a jegyeket (egy ember volt előttünk) és mehettünk is a beszálláshoz. Nemrégiben voltunk a Deák-téren felállított óriáskeréken és én ott nagyon féltem. Eléggé tériszonyos vagyok, így rettegve vártam a pillanatot, amikor a kerék elindul. Óriási ez az építmény és mindent lehet róla látni! Legnagyobb meglepetésemre és a masszív építménynek köszönhetően, egyáltalán nem éreztem félelmet, nagyon jó volt a magasból szemlélődni.
A fiúk pedig izgatottan szaladgáltak a hatalmas kupékban, mindig arra, ahol épp úgy gondolták hogy izgalmas látnivaló van. A London Eye mellett van egy farönkökből épített mászós-játszótér. Itt talán több időt töltöttünk, mint a keréken….hiába, néhány magas farönk sokszor többet ad mindennél.. A játszótér bejáratánál pedig ki volt írva, hogy felnőttek csak gyerek kíséretében léphetnek be!
Utána nagyon sétáltunk a Trafalgar Square-ig, ahol a fiúk elég sok időt töltöttek azzal, hogy megpróbáltak felmászni az oroszlánokra.
Komment a fiaimtól: azért mindent nem lehetett látni. De nem féltünk és jó volt magasan lenni.
Szintén szerintük, a London Eye mellett lévő kioskban ették életük legfinomabb fagyiját….
2. Akvárium, játszóterek, Harrods
Szintén előre vásárolt jeggyel, kb öt perc sorban állással jutottunk be a London Eye mellett lévő akváriumba. Ezt a programot főleg a kisebbik fiam miatt választottam, aki nagyon szereti az állatokat. A nagyobbik fiam húzta a száját, de végül azt hiszem, ő élvezte az egészet a legjobban. Hatalmas üvegfelületek, üvegfolyosó, érdekes halak, félelmetes cápák. Tényleg nagy cápák és tényleg nagy halak. A fiúk két és fél órán keresztül tapadtak az üvegre.
Még engem is elvarázsolt a látvány. Az egész egy kiállításra hasonlított. A halak, az egyéb víziállatok és növények élhelyek szerint voltak csoportosítva. Így bejártuk a trópusi vizeket és az északi sarki tájakat egyaránt. Még arra is figyeltek, hogy az északi sarkon hideg volt, a trópusokon meg nagyon meleg és párás volt a levegő. Sőt, még egy tornádó-szimulátor is volt, amit nagyon élveztek a fiúk:
Ami viszont nekem nagyon visszás volt: végig, mindenhol hatalmas táblákon hirdették, hogy mentsük meg a vizek élőlényeit azzal, hogy kevesebbet vásárolunk, nem veszünk meg olyasmit amire nincs szükségünk, ügyelünk rá hogy ne gyártsunk szemetet és kis ökológiai lábnyommal éljünk. Ehhez képest, itt is, mint egyébként mindenhol Londonban, csak egy hatalmas ajándékbolton keresztül lehetett távozni, ami dugig volt tömve műanyag, ócska gagyi cuccal, amiből igen hamar szemét lesz…..Ti értitek ezt?
A fiaim kommentje: “a cápák tök jók voltak, meg a pingvinek is! Kár hogy voltak óriás rákok, mert azok gusztustalanok.”
Az akvárium után a környéken sétálgattunk, majd emeletes buszra szállva elmentünk a Kensington-palotáig. Az emeletes busz amúgy is egy csoda, szerintem nincs gyerek aki ne élvezné. Szerencsére sikerült elöl helyet kapni, így aztán kedvükre bámészkodhattak fentről. Kihagyhatatlan program!
A Kensington Gardens óriási és egyébként a környék is szép, érdemes erre is sétálgatni. A palota és a hercegi pár története nagyon érdekelte a nagyobbik fiamat, ahogyan az összes történelmi részlet és érdekesség is, végig az utazás alatt.
A palotától kb ötszáz méterre van a Lady Diana Memorial Playground, ami egy nagyszerű, körbekerített játszótér. Itt minden a játékról és a gyerekekről szól! Hatalmas, homoktemgerbe ágyazódott fa kalózhajó, sarazáshoz alkalmas vizes csobogó (igen, váltás ruha szükséges lehet), hajó hinták, szelíd mókusok, indiánsátrak, sőt, gyerekekre méretezett kézmosók és Wc-k vannak itt. A játszótér háromnegyed nyolckor zár, idáig lehet tombolni.
A legjobb dolgok ingyen vannak, tartja a mondás, és jelen esetben is úgy tűnt, ez igaz is. Hihetetlenül jól érezték magukat a fiúk és a nyelvi nehézségek ellenére, nagyon gyorsan megtalálták a hangot a többi gyerekkel. Hagytunk nekik időt a tombolásra.
Innen gyalogosan is viszonylag hamar el lehet jutni a híres Harrod’s áruházig. Mi elég sokat sétáltunk és a fiúk meglepően jól bírták az egész napos menetelést. Az áruháznak elsősorban a gyerekosztálya miatt látogattuk meg (Toy Kingdom a harmadik emeleten) de végül alaposan körülnéztünk az alsó részeken levő élelmiszer részlegeken is, különös tekintettel a csokoládékra, sütikre, fánkokra..
Bármilyen meglepő, az áruházi látogatás jó programnak bizonyult. A gyerekbirodalom igazi mesevilág, sok-sok animátorral, akiknek az a dolguk, hogy lekössék a gyerekek figyelmét és nem mellesleg eladják a portékát. Mi előre megbeszéltük, hogy mindketten választhatnak az utazás végére fejenként négy ajándékot, így nem volt “anyaveddmeg” nyavalygás, viszont alaposan megszemléltek mindent, hogy a legjobb döntést hozhassák. Aztán, a technikai kütyüket árusító részlegen, nagyon jó retro számítógépes játékok voltak, amivel lehetett játszani. Még én is nekiálltam a retro-reprodukció PAcMan játéknak!
A sok móka közepette igyekeztünk nekik megmutatni, milyen a pompa és a luxus és mennyire gyönyörű az áruház belsőépítészete is. (három perc alatt gyorsan átloholtam a lakberendezési osztályon, meresztgettem egy kissé a szemem, így én is inspirálódtam kicsit)
Estére újra visszatértünk a belvárosba és a Piccadilly-forgatagát bámultuk meg. Különösen figyeltünk arra, hogy magukévá tegyenek valamit a mi hedonista szemléletünkből, így igyekeztünk velük változatos helyekre beülni és sokféle ízt megkóstoltatni. Egy kisgyerekkel azért ez nem is olyan egyszerű, igaz?
Voltunk velük hamisítatlan angol kocsmában, ahol hagyományos fisch and chips-et szolgáltak fel, ami nagyon bejött a kisebbik fiamnak, de a nagy meg sem akarta kóstolni. Ami azért is fura, mert máskor pedig a Yo!Sushi étteremlánc egyik éttermében ettünk, ahol a nagy falta a sushit. (életében előszőr). Ez a Yo!Sushi a férjem ötlete volt, mert biztos volt benne, hogy a futószalagon érkező, kis színes, ufó formájú tálkákban kínált ételek vonzóak lesznek a gyerekeknek. És bejött! Eleve nagyon tetszett neki, hogy megszemlélhetik az ételt, mielőtt döntenek. Nagyon jó volt a sok kis adag étel, mert imádnak csak gy kóstolgatni, belenyalni az ételbe. Rávettük őket, hogy legyenek merészek, rugaszkodjanak el a rántott hústól meg a pizzától és egyenek valami mást, mint amit megszoktak. így ették meg a japán tésztaételeket, wontonokat és a meglepő módon a sushit. Speciális, gyerekeknek való pálcikát is kaptak hozzá, szóval nagyon élvezték ezt a helyet.
Nem igazán mondható gourmet-helynek, de szintén gyerekparadicsom a Planet Hollywood étteremlánc, ahol gyerekmenü, gyerekkoktélok várják a családokat. A fiaimat pedig leginkább az eredeti filmes relikviák kötötték le, mint Indiana Jones ostora, a befagyasztott Han Solo stb.
Folytatva a sort az ízekkel, elvittük őket egy elegáns helyre is, ahol gyakorolhatták az otthon megtanult szép és illedelmes evést. Egy olyan olasz étteremben voltunk, ahol a tapasokhoz hasonlóan mindenből kis falatka-adagokat adnak, így itt is tudtunk kóstolgatni sokféle, főként olasz ételt. Elegáns, stílusos hely volt és bizony ez is tetszett a fiúknak. És végre mi is tudtunk enni valami finomat…
Étel tekintetében kihagyhatatlan még a China Town sok-sok bodegája, kifőzdéje. Mi végül nem kínai, hanem egy nagyon autentikus vietnámi éttermet választottunk és ott kértünk négyünknek kóstoló tálat. Szerintem életükben nem ettek még ennyi mindent, ilyen élvezettel, őszinte kíváncsisággal.
3. Nap: Madame Tussauds, Tower Bridge, HMS Belfast, Green Park.
Ezen a napon is egész nap mentünk és mentünk. Jó előre megvettem a jegyeket a Madame Tussaud’s kiállításra. Még egyikünk sem volt itt, de úgy gondoltam, jó ötlet a fiúknak megmutatni. Negyven percet álltunk sorba az előre fizetős pénztárnál, de még így sokkal jobban jártunk mint azok, akik a helyszínen vásároltak jegyet, mert nekik két és fél óra kellett a bejutáshoz. (minden sor elejére kiírják, hogy mennyi lesz a várakozási idő)
Odabent tömegnyomor volt. Engem egyrészről lenyűgözött a viaszbábuk valószínűtlen élethűsége. Tényleg, ha nem ismert személyek lettek volna, messziről nem mondom meg, ki élő és ki viasz. Ugyanakkor engem meglepett hogy az emberek milyen vehemenciával, egymást taposva fényképezkednek ezekkel az élethű sztárszobrokkal. Valahogy annyira bugyuta és értelmetlen volt az egész. A fiúk is csak lézengtek, nem nagyon értették mi történik. Michael Jackson-nál és a szuperhősös részlegnél viszont beindultak! Tulajdonképpen ez a részleg mentette meg az egész bulit, no meg a szuper 4D-s mozi, ami még nekem is meglepően jó szórakozás volt.
A fiúk kommentje: tök hülyeség ez a sok szobor. De a szuperhősök királyak, Amerika kapitány menő, a mozi pedig durva volt!
Innen egy hosszabb metrózással (ha van hely, lehet pihenni) eljutottunk a Tower-hídhoz. Úgy gondoltuk, hogy a Tower nem annyira érdekelné fiúkat, így csak átsétáltunk a hídon, megnéztük hol nyílna szét ha jönne egy magas hajó, fagyiztunk és elballagtunk a HMS Belfast hadihajóhoz. Ez egy igazi, második világháborús könnyűcirkáló, amiben jelenleg múzeum üzemel. Nagyon látványos és nagyon izgalmas, igazán fiús program. A hajó hatalmas és több szintes. A gyomrában keskeny pallókon, és meredek létrákon lehet közlekedni. Van benne igazi kantin, betegszoba, vezérlőterem és a bombákat is meg lehet nézni. Kell ennél több két fiúnak?
Órákon keresztül mászkáltak a létrákon, bámulták a rakétákat és ámuldoztak a fegyházon meg az orvosi szobában épp műtés alatt álló figurán.
Nekem nagyon nyomasztó volt a szűk helyek és alacsony belmagasság miatt. No meg nem bírom a gépolaj szagát és a háborús dolgokat sem. Így én itt a férjemre bíztam a gyerekeket és kiültem napozni a hajó fedélzetére míg ők bebarangolták a hajót.
Szerintem kislányokkal nem érdemes ide jönni. Ha nekem lányom lenne én a hajó helyett a Savoyba vittem volna őket ötórai teára. De mivel két fiam van, maradt a hajó.
A fiúk kommentje: naggggggyon jóóóóóó volt!
Ezután kellett egy kis pihenés nekünk is. A St James’s parkon keresztül (ahol van egy szép tó) elgyalogoltunk vissza a belvárosba és bementünk a királynő boltjába a Fortnum and Mason-be. Úgy gondoltuk, hogy itt vásárolunk be egy fényűző piknikhez. Vettünk sajtot, gyümölcsöt, magunknak pezsgőt, a fiúk pedig választhattak a rengeteg bonbon közül. Ez egy álomhely, lenyűgöző csodavilág. Rengeteg ismeretlen finomság lelőhelye.
Fogva a kis pakkunkat, visszasétáltunk a Green Parkba. Ott lehet bérelni nyugágyakat és ejtőzni egy kicsit. A fiúk megkapták a csokijukat, mi pedig élveztük a pikniket. Win-Win.
Inenn már igazán nem volt messze a királynő palotája, így az volt a következő állomás. Sajnos augusztusban csak egy őrségváltás van egy nap, így mi azt lekéstük (11:00-kor volt.) De ettől még érdekes volt ez is.
4. nap Legoland
Hát ez volt az utazás legnagyobb baklövése, mélypontja, hibás választása!
Előre megvettem a jegyeket itt is, így elég komoly összeget megspóroltunk. Reggel korán felkeltünk, és elvonatoztunk Windsorba. (mi amúgy nagyon szép városka!)
Viszont, már ott kezdett nekem nagyon nem tetszeni a dolog, hogy a transzfer járatokra már az elején nem fértünk fel, végül a harmadik buszra tudtunk csak felszuszakolódni. A Legoland bejáratánál nem kellett várnunk, hála az előre megvett jegyeknek. De ez volt az utolsó pont, ahol nem a sorban állásról szólt minden. A legkevesebbet, húsz percet a női vécénél kellett várakozni…..
Minden játékhoz 60-70 percet kellett sorban állni. Őrült tömeg, zaj, és az unatkozó gyerekek sivalkodásának zaja mindenhol. Ugyanakkor a látványosságok sehol nem voltak annyira érdekesek és izgalmasak, hogy megérjék az egy órás, tűző napon várakozást. egyetlen játék tetszett a fiúknak, ahol aztán jó sokáig elvoltunk és szerencsére nem is kellett sorban állni, ez pedig az aranyásás volt. Semmi köze a legóhoz, de iszonyúan élvezték az aranymosást és teljesen beindultak a kincskereséstől. Nem is bírtuk rávenni őket, hogy váltsuk be a kiásott aranyrögöket aranyéremre, mert meg kellett tartani mindent, amit kitermeltek. Irtó büszkék voltak magukra és innentől kezdve nyakig vizesek is.
Kiálltunk két sort, eléggé csalódottan konstatáltuk, hogy ennél jobb járgányokon ültünk már a rust-i Family Parkban, ahol nem csak hogy jobb volt minden, de a legnagyobb tömegben sincs húsz percnél hosszabb sorban állás és nem nyomják lépten-nyomon a képedbe hogy VÁSÁROLJ!
Elég hamar beláttuk hogy ez egy nagyon rossz választás volt. (és mellesleg nagyon drága is)
Én nem ajánlom senkinek. Lehúzós, ostoba és nagyon fárasztó volt az egész. Szerencsére a fiúk is így gondolták, így délután már újra a városban voltunk. Nagyon bánom ezt az elvesztegetett időt, mert sokkal de sokkal jobb lett volna, ha inkább elmegyünk a Natural History Múzeumba, ahol dínócsontvázak is vannak, ráadásul most egy mammutos időszaki kiállítás is volt! Vagy a Királyi palotában szintén időszakosan megtartott Royal Childhood kiállítás is jó lett volna, ami a királynő gyerekkorát mutatja be.
Mindig érdemes szétnézni, milyen programokat kínálnak a múzeumok, mert igazán érdekes és izgalmas szórakozást tudnak nyújtani. (lásd: HMS Belfast, ahol egyébként be lehet nevezni iskolai ottalvásra is!)
A fiúk kommentje: ez béna volt, kivéve az aranyásást mert az szuper! Kéne ilyen otthonra is.
Cserébe a fiaskóért, befizettük magunkat a Piccadily-n lévő ‘Believe it or not” elnevezésű kiállításra. Ez sem kevésbé bugyuta, de legalább nincs tömeg és pontosan tudtuk, hogy ez a sok furcsaság Petit le fogja nyűgözni. A világ furcsaságai, meglepő dolgai, néha ijesztő, néha vicces formában tárultak elénk. Petit leginkább egy vödör víz fogat meg. Egy vödör víz, ami azt mutatta meg, milyen hőfokú vízbe estek bele a Titanic utasai. Tényleg döbbenetes volt. Még este is azt magyarázta, hogy még mindig le van fagyva az ujja.
Az 5. napon még vásárolgattunk, elvittük a fiúkat a Hemley’s áruházba, ami egy igazi gyerekparadicsom. Öt emeleten keresztül ámulhatunk a rengeteg játék láttán. Játékáruház a javából! Csomagokkal, játékkardokkal és pankrátor jelmezekkel felpakolva végül fáradtan, de élményekkel gazdagon hazaindultunk.
Összességében csodálatos napokat töltöttünk együtt. Közel sem néztünk meg mindent, amit szerettünk volna, de most ennyi fért bele. A fiúk már most mondogatják, hogy jöjjünk ide máskor is. Szerintem hatalmas élmény volt nekik és bizony nekünk is. Két gyerekkel London?
Ajánlom!
Mondjátok el kommentben, hogy szerintetek még mit érdemes megnézni!
Hozzászólások: