Van hogy félbehagyunk valamit ami aztán évekig kerülget és nem hagy nyugodni. Muszáj visszatérni a feladathoz és befejezni. Önmagunk megnyugtatására és hogy lezárjunk egy korszakot.

A Kicsiház blog 2010-ben indult egy lepukkant wekerletelepi ház felújításával. Az eslő posztot 2010.május 10-én pötyögtem be a blogra. (ITT). Sokáig csak technikai dolgokról írtam, mint hogy miként szigeteljük helyesen a tetőteret vagy hogyan lehet régi, ( ITT) kapcsolt gerébtokos ablakot szigetelni, (ITT) de amikor végre eljutottam a berendezéshez, elfogyott a pénz és itt kezdődött azoknak az ötleteknek a sora, amiket a mai napig nagyon szerettek.

Annyira szerettek, hogy bár összesen egyetlen évet éltem a wekerlei Kicsiházban, sok olvasóm a mai napig azzal a házzal tud csak azonosítani engem és sokan jobban szeretitek a régi házam mint a mostanit.

Ami tudjátok miért fura? Mert valójában a ház soha nem lett berendezve. Úgy jöttem el 2012. januárjában, hogy semmi nem volt kész és a fiúk szobáján kívül, (ITT) egyetlen szoba sem volt berendezve helyettük volt viszont sok-sok terv. Meg részletfotó, amiből nem látszik hogy semmi sincs készen

De most, hogy hat év után végre újra birtokba vehettem a házat, be akartam fejezni amit elkezdtem. Csak hogy végleg búcsút mondhassak neki.

Meg akartam nektek mutatni, milyennek képzeltem el ezt a házat, milyen lenne ha most ott laknék.

Töredelmesen be kell vallanom, hogy rohadt büszke voltam/vagyok magamra azért, mert az alapok hat év elteltével is olyan jól mutatnak, mintha csak tegnap terveztem volna őket és talán csak a cikkcakkfalat leszámítva, csöppet sem avult. (bár végül, ahogy befejeztem a lakást, még a cikkcakkfal is értelmet kapott)

Nos, ezért is fontos hogy egy otthon kialakításánál jók legyenek az alapok. Ki legyen találva hogy mit hol fogtok tárolni, jól legyenek meghatározva a funkciók, legyen végiggondolva a világítás és időtálló stílusú legyen a padló és azok a dolgok amikre sokat kell költeni és nehéz cserélni.

Szerintem ez a Kicsiházban mind teljesült és erre büszke vagyok. Szerettem ezt a házat, megérdemli, hogy teljes pompájában megmutassam nektek.

A nappali:

A nappalit a hatalmas beépített szekrény uralja, ami elképesztően sok cuccot tud tárolni. Erre azért is volt szükség, mert az icipici tetőtérben alig fér el tároló bútor és ezért itt kell tartani a legtöbb ruhát, holmit, cuccot, ezt-azt. A bútort klasszikus stílusúra álmodtam meg, gondoltam az sosem megy ki a divatból és hát hat év után is ez még mindig egy impozáns darab. A tükrök szépen szórják a fényt és tágítják a teret.

saját fotó

A funkciókat a saját igényeink szerint alakítottam, ezért került ide egy “dolgozó” ahol anno a blogot is írtam, csak akkor nem pont így nézett ki. Nekem fonots volt, hogy egy légtérben legyek a gyerekeimmel, miközben főzök, blogolok, olvasok. Így nem lett szeprált dolgozósarok, viszont igyekeztem belekomponálni a térbe hogy ne legyen zavaró sem a látványa. A nyomtatót is pl a beépített szekrényben tartottam.

saját fotó

Az étkező is egy térben van a nappalival és nem is választottam külön semmilyen módon, sem stílusban, sem vizuálisan. Bár a ház alapvetően kicsi, így mégis egy hatalmas közösségi teret kaptam, ahol egész nap együtt lehet a család. Emlékeztek még a Bonanza székekre?

saját fotó

saját fotó

A stílusról pár szót: engem mindig inspirál a ház maga. Mert minden ház mást érdemel, más a stílusa, hangulata és azt bizony nem lehet megerőszakolni. Ebbe a milliőbe én egy modern felfogásban megálmodott falusi idillt vízionáltam, bohém elemekkel. Röviden ennyi. Ezen elképzelés köré építettem a színeket, textileket, bútorokat, kiegészítőket.

saját fotó

A konyha

A modern falusi idillbe kellett egy régi tálalószekrény, amit kb az elsők között szereztem be (ITT). Azóta fehér lett, leginkább azért, mert nem akartam hogy nagyon harsány pontja legyen a lakásnak, csak hogy szépen belesimuljon. A konyhában nincs felsőszekrény, de van egy óriási hűtőnek beépített hely, amitől ez kvázi eltűnik és van cementlapos pult hatalmas kerámia mosogató medencével. Plusz kertre nyíló tearszajtó ami a legjobb az egészben.

saját fotó

saját fotó

Ide nyílik a teraszajtó a konyhából. Saját fotó.

A fürdő

A terek kialakításánál itt kellett a legnagyobb kompromisszumot kötni. Konkrétan kicentiztük az egészet hogy elférjen. A fürdőkád emiatt felkerült a tetőtérbe és itt lent csak egy zuhanyozó van és egy talpas mosdó amit a mai napig imádok. A kazánt viszont tökéletesen el tudtuk rejteni ebben a picike térben is. Látjátok? Nem??!! Na látjátok :- )

A gyerekszoba

A gyerekszoba a mai napig a szívem csücske, egyszerűen imádom a színeit, a mintáit, a hangulatát! A nagymama komód, régi konyhai szekreter felújítása a mai napig az egyik kedvenc munkám és jó szívvel gondolok vissza rá.  (ITT) Ahogy a szoptatós fotel átalakítására is ami nagyon hosszú ideig volt hűséges társam, nehéz időszakban. (ITT) A gyerekszoba tágas és napfényes és idővel könnyedén két kicsi, különbejáratú szobává alakítható.

A hálószoba

A lenti fürdőszobai kompromisszum hatásai egészen idáig elérnek. Mivel a fenti térben sem fér el egy külön fürdőszoba, a gyerekszoba méretéből pedig nem tudtam engedni (hiszen hosszú távon az két kis szobát jelent), a fürdőkád bekerült a szülői hálóba. Valószínűleg ez sokaknál kicsapja a biztosítékot, pedig isteni, igazán hedonista dolog ám! Így a hálófülke is jóval tágasabbnak érződik a valós négyzetmétereknél.

Hát ennyi. Ez a vége. Ezzel lezártam ezt a korszakot. Mivel nem csak a ház jelenti a Kicsiház aranykorát hanem mindaz amit ebben az időszakban gyűjtögettem, úgy döntöttem, hogy egy garázsvásár keretében mindent eladok, ami a sok év alatt összegyűlt. A lakásban található bútorokat, a sufniban őrizgetett kincseket, sokféle kárpit anyagot, csillárokat, jó lesz ez még valamire csuda dolgokat, festéket, függönyöket stb, stb.

Tehát, ha van kedvetek élőben is megnézni a Kicsiház blog alapját adó házikót, gyertek el a garázsvásárra és a Kicsiház nyílt napra május 26-án 12-19 óra között!

Lehet kincsek után kutatni, velem dumálni és kukkolni a lakást meg ötleteket gyűjteni. Majd teszek fel sok-sok képet a Facebookra hogy lássátok miket.

Na, mit szóltok?

Ki jön?

Fotók: Surányi Miklós

(kivéve ahol máshogy jelöltem)