Amikor a saját kezűleg felújított kanapénkról írtam (ITT) sokan mondtátok kommentben hogy ilyen nehéz munkának nem is állnátok neki, bármennyire inspiráló is a végeredmény. Voltak azonban olyanok is, akik nem rettentek vissza a nehézségektől és maguk is hasonlóan nehéz munkába kezdtek az útmutatásom alapján.

Orsi, aki szabadidejében táskákat készít, egy igen rossz állapotú kanapéhoz jutott hozzá. Ezért kicsit módosított a kivitelezésen, hiszen neki más jellegű problémákkal kellett szembenéznie mint nekem:

“A Vaterán vettem ezt a lerobbant kis kanapét, amiről látszott, hogy rossz állapotban van, de mikor megérkezett és a saját szememmel láttam, azért egy kicsit megijedtem, hogy mibe is vágtam a fejszém.

A bontás után, kiderült, hogy az ülő keret fája eléggé elöregedett és kiszáradt. Sajnos elég sok szöget nem sikerült rendesen kiszednem, mert tiszta rozsda volt mindegyik, így nem bajlódtam vele.

Egy asztalossal megcsináltattam. Kicserélte új fára, leszedte a furnér lemezeket, lecsiszolta és menetes fém lemezeket tett a lábrészekhez. Arra fel voltam készülve, hogy miután nincs lába, csináltatnom kell majd.

ŐK csinálták, erős kőris fából, menetes csavarokkal. Ami nagyon praktikus, mert szállításnál, pillanatok alatt ki lehet venni.
Csak amikor hazavittem az asztalostól a kanapé maradványt , akkor döbbentem rá, hogy olyan jól megcsinálta az, hogy össze is ragasztotta a karfát a támlával és az ülő résszel, beragasztotta a facsavarokat, meg minden.

Tényleg gyönyörűen és masszívan megcsinálta. Igen ám de, hogy fogom beszögelni a kárpit rétegeket, az ülő és támla részek belső, alsó részén? Nem akartam már újra szétszedetni a kanapét.

A következőt csináltam.

Előszőr is a fát lekezeltem félolajjal. Fagittel javítottam ott ahol kellett. A támla maradt az eredeti, vagyis ott volt mit csinálni. Aztán csiszoltam, és lefestettem vizes alapú fehér vastaglazúrral. Ecsettel csináltam, mert ettől megmaradt az öregsége a fának. Majd arany akril festékkel néhol bekenegettem, végül szintén vizes alapú selyemfényű lakkal átkentem.

Jött a kárpitozás. Felhevedereztem az egészet, majd az ülő rész kárpit rétegeit, tűfilc, flíz és bútorszövet, ( Én a rugóra nem tűfilcet használtam, hanem egy pamut alapú, ám szintén nagyon vastag erős anyagot – ez volt itthon.) a belső részen letűztem egyenként, jó feszesen.

Utána viszont a támlát kellett megcsinálnom, mert, ha az üléssel kezdek akkor nem fértem volna hozzá a támla alsó részéhez. (Miután, ugye egyben hagytam a kanapét.) Tűzést most csináltam először, úgyhogy nem sikerült sajnos tökéletesen….

Én is 5 cm-es szivacsot használtam. A letűzést csak az alsó részen csináltam meg, illetve ellengombozásos módszerrel az egész támla tűzését megcsináltam, de nem húztam meg véglegesre.

Következett az ülő rész. Az első ülőkeret miután íves, kicsit gondban voltam.

Találtam egy gyártót aki méretre megcsinálta nekem az epedát, de csak négyszögletes alakút tudott csinálni. Kimértem az ülőrészt, az ív nélkül és megcsináltattam VELÜK .

A régi rugók közül a jobbakat kiválasztottam és rozsdamaró folyadékba tettem pár napra. Aztán kicsit megcsiszoltam. Ezeket használtam pótlásként az ívnél. A karfát itt-ott papír ragasztószalaggal beragasztottam, hogy a rugó,ha mégis visszapattan, ne rongálja meg a festést.

Jó erősek voltak a rugók, alig bírtam őket összenyomni, ezért műanyag gyorskötözőt használtam, mindenhol ahol össze kellett húzni őket. Ez eléggé meggyorsította a beállításokat, aztán erős zsineggel is lekötöztem, letűztem.

Ráfeszítettem a tűfilc helyett használt anyagomat, rávarrtam és letűztem. 3 cm – es szivacsot tettem rá, alaposan ráragasztottam, figyelve a belső részre ahol ugye már kitűzni nem tudtam, de ragasztottam erősen.

Majd jött a flíz, végül pedig a bútorszövet. A bútorszövetnél már kárpitosszögeket használtam. Befejeztem a támlát is, a gombokkal és a tűzésekkel. A támla hátoldalára 3 cm – es szivacsot tettem és behúztam. A lábakat becsavaroztam és kész lett.”

Mit szóltok? Ugye megéri belevágni?

Biztos vagyok benne, hogy Orsi még sok-sok évig büszke lesz erre a felújításra. Az érzés hogy gyönyörűvé varázsoltunk egy haldokló bútort pedig felemelő és megfizethetetlen.

És ami a legfőbb: nem kell hozzá “ügyesnek” lenni csak lelkesnek!

A felújításhoz tippek még ITT , ITT és ITT!

Otthoni kárpitozásról még többet ITT, olvasói munkákról pedig ITT olvashattok.