Amikor beköltöztem életem első önálló otthonába, apám egy hatalmas doboz barkácsszettel ajándékozott meg.
Ez mindig jó a háznál, mondta, én meg furcsállva nézegettem a csavarokat, tipliket, csavarhúzókészletet és villáskulcsot.
Minek ez nekem?
Nekem erre biztos nincs szükségem, és még jó darabig apámat hívtam, ha fel kellett fúrni egy polcot, vagy össze kellett csavarozni valamit.
Van a polcfelfúrásnak egy olyan érzete, amit a női agy valahogy teljesen és totálisan túlmisztifikál. Felfúrni valamit a falra teljességgel férfi munka, ehhez férfikéz, férfiszív és férfiagy kell.
Gondoltam legalábbis sokáig. Aztán, amikor az ember lánya rájön, hogy egy hatalmas gyerekbuli után leszakadt lebegő polc férfikéz által nem fog visszatalálni a helyére, félresöpri az aggályait és nekilát.
Miért mesélem ezt el nektek?
Mert a polc felfúrása gyakorlatilag előtanulmány a már elkezdett és a napokban befejezett falpanel összerakásához. Mert mielőtt annak nekiláttok, először tudnotok kell, hogy mennyire egyszerű dolog a falhoz rögzíteni bármit.
Tehát: első lépésben, ceruzával jelöljük meg a falon a felfüggesztések helyét, miközben ügyelünk a vízszintes vonalakra. Használjatok vízszintmérőt a kijelöléshez!
Ezután, keressük meg a fúrót, és kerítsünk hozzá egy tiplirögzítő szárat, amit fillérekért lehet barkácsboltokban kapni.
Húzzuk rá a tiplit, majd fúrjuk be a falba. Kész is. Ezután illesszük a helyére a felcsavarozandó tárgyat és csavarozzuk be a csavart a tiplibe.
Bonyolult?
Nem az. Meglepően nem az. Nem is értem, miért voltak ezzel averzióim mindig és miért csinálnak a férfiak olyan nagy ügyet ebből.
Tehát, házi feladat: fúrjatok fel egy polcot, vagy képet a falra. Ezután mutatom, hogyan kell falpanelt készíteni, díszlécekből.
Hozzászólások: