Nem tartom magam nagy környezetvédőnek, inkább csak amolyan “kényelmes környezetvédőnek”, aki igyekszik, de nem erőlteti meg magát túlságosan. Például, szelektíven gyűjtöm a hulladékot, takarítószerek és öblítő helyett ecetet használok, szívesen vásárolok a helyi kispiacon az őstermelőktől, és legújabban pedig, sokat gondolkodom, hogyan hasznosíthatnám újra azt, ami egyébként már nem jó semmire.
Tulajdonképpen, ez a szemlélet vezérelt, amikor kiagyaltam, hogy mihez kezdjünk a szétesett, már semmire sem jó Ikea komódunkkal.
Nem akartam csak úgy kidobni ugyanis. Mivel pedig a fiúknak már régen beígértük a játékkonyhát, eldőlt a sorsa.
 |
| Ikea Bialitt: így nézett ki eredetileg |
 |
||
| Néhány év alatt leamortizáltuk ezt az azóta már nem is forgalmazott modellt. A fiókelőlapokat is megmentettük, bár visszatenni már nem lehetett |
Kis kockás füzetembe felvázoltam A Tervet, majd darabokra szedtem a komódot. A fiókelőlapokat előhalásztam a sufniból, mert most már rájuk is szükség volt.
 |
| darabokban |
A feldarabolt komód darabjait,pedig egy ceruza segítségével újraszabtam, a terveknek megfelelően. Mivel nem akartam, hogy külső segítséget is igénybe vegyünk, nem lapszabászatban vágtuk le a meglévő faanyagot, hanem a férjemet uszítottam a komódra, aki egy szál kézi fűrésszel tette a dolgát.
Ebből kifolyólag, a párhuzamost, a merőlegest és az egyenest ne is keressétek a konyhán!
A kézi erővel újraszabott komód darabjait egyenként lefestettem:
A komódot újra összeraktuk, az alapokon nem változtattunk, csak a magassága módosult. A maradék faanyagból készültek az ajtók és a polcok.
Összeszedtem a további hozzávalókat:
Mosogatótálcának egy régi edényemet, csaptelepnek jó lett ami a néni mosdójáról megmaradt, aztán felhasználtuk a lépcsőkorlátunk szereléséből megmaradt faanyagot, dekorlécet, fenyő fogantyút, valami ócskát, üres konzervdobozt. Végül pedig vettünk ezt azt: poháralátétet és fogantyút az Ikeából, csavarokat és ajtópántot a közeli barkácsboltból.
A rengeteg kacatom között, találtam mégegy réges-régen pókhálósodó, táblás előlapú dobozt is, amit szétszedtem és szintén lefestettem:
Ez lett a “felsőszekrény” 
A csempézett hátlaphoz adott volt egy 2009-es csempe színkatalógus:
Mivel azonban ez a mennyiség nem lett volna elég, előkaptam a zuhanykabin burkolásból visszamaradt csempéimet, amiket egy alapozófestés után színre kentem.
Végül pedig, egy szilikonos ragasztó segítségével, egyesével felragasztottam a csempéket a fára. A fúgázást végül nem vállaltam. És igen, direkt össze-vissza, mégiscsak gyerekkonyháról van szó
A legnehezebb rész az ajtók és a sütőajtó beállítása volt. Kábé százszor mértük ki és százegyedjére is újra kellett fúrnunk. (aztán jöttem én a fatapasszal eltüntetni a nyomokat) Közben a férjem jajgatott hangosan, hogy megmondta ő, hogy vegyük meg a konyhát készen, az Ikeából. Ez volt a holtpont.
Én közben, otthon lévő dekorlécekből, díszítést vágtam a konyhaajtókra egy gérvágó fűrésszel:
A fenyő fogantyúkat pedig spayfestékkel feketére festettem, ezekből lettek a tűzhely gombjai:
Végül pedig, összeillesztettük a sok apró részletet, amikkel napokat molyoltunk. És ez lett belőle:
Ki gondolta volna, de Kincs lett a sok szemétből. Itt a vége, fuss el véle!
Hozzászólások: