Nem állítom, hogy a legszakmaibb leírást kapjátok tőlem, ami a gérvágást illeti. Nem vagyok asztalos, sem mesterember, fogalmam sincs, hogyan csinálják a “nagyok”, ezért csak azt mutatom meg, hogy én mit maszatolok gérvágás címszó alatt.

Read More

Nekem mindig nagyon fontos, hogy milyen visszajelzéseket kapok tőletek Szeretem a kommentjeiteket, akkor is, ha más véleményen vagytok, mint én! A tőletek jött visszajelzések alapján, úgy látom, hogy akik engem olvasnak, érdeklődnek a lakberendezés iránt, szeretik a különleges dolgokat és nem áll tőlük távol az újrahasznosítás.

Read More

Gyere fel, megmutatjuk a szobánkat! -támadják le a hozzánk betévedő vendégeket a fiaim, és már rángatják is fel magukkal a jövevényt. Egymást túlharsogva vezetik körbe vendégüket a szobában és büszkén mutogatják, hogy mit készített nekik az anyukájuk.

Read More

A nagy napra való tekintettel, összefoglalom nektek, mit is szerettetek a blogomban az elmúlt évben.
Lássuk tehát az öt legolvasottabb posztot!

Read More

Az éve elején bemutattam nektek azokat a bútoraimat, melyeket idén mindenképpen szeretnék átalakítani. Az első újjászületett bútor, a régi Ikea komód, most a fiúk játékkonyhájaként éli virágkorát. Most pedig nekiláttam a következő alanynak:

Read More

Ez az egész úgy kezdődött, hogy volt egy nyűgös kisbabám, akivel sokat kellett sétálni. Sétáltam is vele derekasan a környéken és közben egyfolytában álmodoztam. Álmodoztam arról, hogy egyszer nekem is lesz egy kis házikóm, szép kerttel, egy kicsi menedék, amit fel kell újítani, amivel törődni kell, amit a saját képemre alakíthatok.
Így láttam meg az álomházat, aminek csak a teteje látszott az utcáról, de valahogy éreztem, hogy a bokrok mögött, rejtve a kíváncsi szemek elől, az van amire én vágyom.
Ez volt a Kicsi Ház.
Úgy alakult, hogy teljesen véletlenül, pár évvel később, nagyon nagy szerencsével és a szüleim segítségével sikerült megszerezni ezt a házat. Pénz a felújításra viszont alig maradt, így szűkös keretekből kellett gazdálkodnom. Nem tudtam sikerül-e, nem tudtam mi lesz a vége, de gondoltam, mások is okulhatnak tapasztalataimból, hát lejegyzem őket.
Így kezdődött.
És lejegyeztem az első posztot (ITT)

Ahogy az lenni szokott, a felújításra szánt pénz hamar elfogyott. Mondhatni túl hamar. Semmi nem maradt a berendezésre, semmi nem maradt a lakberendezésre, a csinosítgatásra, az otthonteremtésre.

Mivel már korábbi otthonomban is sok mindent magam csináltam, tudtam hogy oldom meg a problémát. Tudtam, hogy a különleges stílus és otthonos hangulat kialakítása nem lesz pénzkérdés. Van két ügyes kezem és tengernyi kreatív energiám.

Elkezdtem hát a munkát.

Első “alkotásom” a kisfiaim számára készült, akiket imádok és akiknek a jóléte számomra mindennél fontosabb. Nekik készült ez a kis játékkonyha, és titokban kissé reménykedem, hogy egyszer majd örömmel emlékeznek vissza rá:

Játékkonyha “szemétből”

A munkáról részletesen ITT olvashattok.

Természetesen az ő szobájukkal is folytatódott a sor, és a sok kis apró ötlet, egyszerű átalakítás meghozta nekem és a blogomnak az ismertséget. Már nem csak a barátok olvastak.

Szélesebb körben a nagymama konyhai kredencének átalakítása hozta meg az áttörést. (ITT) És sokan erről a bútorról már megismertetek engem:

Sok-sok átalakítás, még több tanulás következett. Elkezdtem szabadidőmben kárpitozást tanulni. Felnőtt fejjel, nőként.

Imádtam! Első munkám ez a kis sámli volt:

Ronda kis ülőke

Még több munka és alkotás után felfigyelt rám az Éva Magazin szerkesztősége. Megkerestek, hogy volna-e kedvem nekik dolgozni. Persze hogy volt! Úgy döntöttem, a Gyed lejárta után nem megyek vissza a munkahelyemre dolgozni, hanem megteremtem álmaim munkahelyét magamnak. Akkor még nem tudtam, hogy milyen hosszú ez az út, de kezembe akartam venni a sorsom és belevágtam egy nagy kalandba.

Az Éva Magazinnak számtalan anyagot készítettem, nem csak printet, de videókat is. Később saját rovatom is lett. Közben a Polgári Otthon Magazinnak is készültek a DIY-anyagok. Egyre többször jelentek meg munkáim külföldi magazinblogokon is.

Az első nyomtatásban megjelent anyagom

Dekoratőrként is kipróbáltam magam és nem kisebb falattal kezdtem, mint a Gerbeaud cukrászda karácsonyi pompájának előállításával:

Erről több kép ITT

Nem sokkal ezután olyan irányt vett az életem, amire nem is számítottam. Férjezett asszonyként, két kicsi gyerek mellett szerelmes lettem.

2012. nem a szakmai szárnyalásomról szólt. Elváltam, elköltöztem a Kicsi Házból. Két kisfiammal új életet kezdtem. Hamarosan összeköltöztem a szerelmemmel a Nagy Házba. Ez egy régi, öreg sváb parasztház volt, amit a kedvesem újított fel a két kezével sok-sok évvel ezelőtt. Évek óta nem élt már benne, de miután megismerkedtünk, egyértelművé vált hogy a közös életünk színtere lesz ez a régi-új ház:

Izgalmas kaland vette kezdetét, melynek első lépéseit ITT és ITT olvashattátok. Életet kellett lehelni a szomorú házba és új otthon kellett négyünknek. Megint lendületet vett a blogom és új lendületet  a kreativitásom és az alkotókedvem is. Rengeteg izgalmasan élmény ért amiből sokat tanultam és ennek ti is hasznát láttátok.

Épült, szépült, alakult a házunk. Megerősödve és kiteljesedve végre elindítottam a workshopjaimat is, melynek azóta is nagy sikere van nálatok.

Igyekszem folyton tanulni, fejlődni és a tanulás során szerzett tapasztalataimat megosztani veletek. Kárpitos képzésemet tovább fejlesztve összehoztam életem egyik legnehezebb DIY-munkáját is. (ITT)

Ez a kanapé bejárta az internetet és bebizonyítottam vele, hogy ha egy nő valamit akar, akkor lehetetlen nem létezik:

Emellett új feladatokban is kipróbáltam magam, életem első standját hoztam össze a férjem és egy nagyszerű kivitelező gárda segítségével. (ITT)

Merthogy közben a szerelmem a férjem lett és erről itt a blogon is “élőben” tudósítottam. (részletek ITT)

2013-ban pedig egy új szerzővel bővült a Kicsiház csapata. Szigeti Zsófit látatlanban ismertem munkáiról. Szerettem amit csinál. Tehetséges, stílusos, kiemelkedően jó ízlésű szakembernek tartottam. Egyszer találkoztam vele személyesen, akkor mesélt nekem a lakásáról és arról, hogy hamarosan felújítják. Nem volt kérdés, hogy milyen felületen osztja meg kalandjait….

Az ő otthonának történetét megtaláljátok a “Zsófi Lakása” címszó alatt ITT

A csapat pedig azóta tovább erősödött Biankával, aki szintén ezen a felületen mutatja meg nektek lakása szépítgetésének lépéseit. Az ő munkáit ITT találjátok majd.

Én pedig blogommal továbbra is szeretném újra és újra megmutatni, hogy az igazi otthonhoz kell a kétkezi munka. Hiszem, sőt mostanra már tudom, hogy a stílusos berendezés nem pénz kérdés, és állítom, hogy mindig van tovább. Csak merjünk tenni az álmainkért!

Mert az otthonunk velünk fejlődik.

Olvassátok továbbra is a blogot, ami az én mesém Nektek. Remélem hogy élvezitek!

Itt is találkozhattatok velem: