Egy ideje szeretném már kicsit átalakítani a tetőteri irodánkat, csak mert  a változatosság gyönyörködtet. Elképzeltem, hogy a hátsó falra, ahol most képek vannak, egy beépített könyvespolc kaphatna helyet..

Meg is terveztem, ki is találtam. De közben rájöttem, hogy bizony erre a falra nekem szükségem van. Könyvespolc nélkül, üresen.

Mivel egyszemélyes blog vagyok, elmondhatom magamról hogy “I’m every women” La, la la laaaaaa

Vagyis, én írom és szerkesztem a posztokat, én készítem el a saját ötleteimet, majd én stylingolom, fotózom, utómunkázom. Néha bevallom, nem egyszerű dolog ez. Főleg nem, akkor, ha olyan fotót szeretnék, amin a kezem is rajta van…..

Mindenesetre a tetőtéri hátsó falnál már rengeteg olyan enteriőr készült el, ami a valóságban nem is létezik. Butaság lenne ezt az adottságot elrontani, mert bevallom, imádok ilyen “fiktív enteriőröket” létrehozni!

Most megmutatom nektek, hogyan dolgozom én, hogyan születnek a képeim!

Először is, kitalálom, hogy milyen enteriőrt szeretnék. Legtöbbször igyekszem olyan tárgyakkal dolgozni, ami itthonról beszerezhető, vagyis össze tudom szedegetni a lakásunk különböző pontjairól a berendezést.

A fejemben nagyjából megvan az elképzelés, és ha valami hiányzik, azt bizony beszerzem. A pincében külön dobozban vannak az  átmeneti kiegszítők, dekorelemek, textilek, ezekhez bármikor nyúlhatok.

Aztán kezdődik a cipekedés, hurcolkodás és felhordok mindent a tetőtérbe. Szigeti Zsófi mondta egyszer, hogy az enteriőrstylist munkája valójában 95%-ban cipekedésből, hurcolkodásból áll. Bizony, így van!

Mivel minden képemet telefonnal fotózom, így a telefonomhoz vettem egy állványt, amire rögzíthetem azt. Így élesebb képeket készíthetek, mint remegő kézzel.

És ha minden be van készítve, jöhet a bepakolás: eltávolítom a képeket a falról és elkezdem a berendezést. Nem látszik, de a gipszkarton fal már tele van pici, apró szögnyommal, mert ideiglenesen fel szoktam szegelni ezt-azt. Bár igyekszem úgy, hogy az állandó képek később ezeket a nyomokat takarják…;- )

Amikor ilyen fotókat készítek, ORBITÁLIS nagy kupi van. Azon szoktam csak drukkolni, hogy mindent vissza tudjak te ni a helyére mire a férjem hazaér, mert meglepő kép fogadná egyébként..

Az asztalunk miatt sajnos a kamera szöge eléggé behatárolt, de ezen is változtatni fogok. Jelenleg az asztalra teszem az állványomat, hogy szemből is lehessen képet csinálni:

A lecsupaszított fal. Na itt nem lesz beépített könyvespolc….

És csiribí-csiribá….

Halomban a cucc

És így néz ki gyorsított felvételen:

És ilyen, amikor kellene egy ágy, de nincs, nem is férne el és egyébként sem akarok nehéz dolgokat felcipelni a tetőtérbe. (ja, de azért szoktam..)

Ugye, nem minden az, aminek látszik? :- )

És ilyen enteriőrök készültek már itt, tetőtéri irodámban, a hátsó falnál:

Na, ezért gondolkodom valami mozgatható elemben itt a hátsó falnál. Van még kérdés?

:- )