Én mondtam, hogy legyen tapéta! Harsogta kétpercenként Emese, akit továbbiakban mint Megrendelőt fogok emlegetni, bár mellesleg az egyik legjobb barátnőm, és örökké hálás leszek neki, hogy beengedett a lakásába. Mit beengedett, totális szabad
kezet adott!
Közben pedig folyamatosan azt harsogta, hogy én megmondtam, hogy legyen tapéta!
Nyugi, jó lesz, vágtuk rá kórusban Brigivel, a továbbiakban, mint Number One Segítő, és kevergettük a színeket nagy bőszen.
És jó is lett.
De a végeredményig még hosszú volt az út.
Az egész úgy kezdődött, hogy Megrendelő hónapok óta kérdezgette, hogy ugye, átalakítod Rozika szobáját. Én meg hónapok óta, mindig rávágtam, ahogy azt a férjemtől tanultam, hogy hátperszedrágám.
Aztán, egy hirtelen jött apropóból rákérdeztem, hogy akkor nekivágjunk? Megrendelő erre közölte, hogy naná, de össz-vissz három napom van, mert akkor a szoba legyen készen Rozika szülinapjára.
Hát így kezdődött az Ámokfutás, amit “Rozikaszoba projektnek” kereszteltem el.
Telepakoltam az autót cuccokkal és egy egész gépparkkal, amit a Bosch biztosított nekünk erre a három napra.
Megrendelő és Number One Segítő pedig ujjongva fogadtak. Number One Segítő egyébként lakberendezőként tevékenykedik, és maga is havonta festi át a lakását, ha kell falat fúr és még a hűtőjét sem rest lefújni, ha úgy tartja kedve. Szóval, naaaagyon nagy mákom volt vele!
Mert az őrületes három napba, nevezzük továbbiakban Ámokfutásnak, még véletlenül sem fértem volna bele, ha ő nincs.
Kezdjük például A fallal. Nem, ezt nem lehetett kimaszkolni, hisz sosem készültünk volna el vele. Stabil kézzel kellett meghúzni a széleket. Amiből volt jó sok……
Az egyenlő szárú háromszög sablon “legyártása” okozott némi problémát a matematikai analfabéták gyülekezetének (nevezetten a blog írója, Megrendelő és Number One Segítő), de aztán minden ment, mint a karikacsapás. Igaz, két napig Number One Segítő csak ezt festette.
Én közben nekiláttam a natúr fenyő komód átalakításának. A komód lila színt kapott, meg új fogantyúkat. Aztán lefestettem egy régi telefonasztalkát is, melyet szúrófűrésszel ketté is szeltem, hogy elférjen az ágy mellett.
Ezután, elszalasztottam Megrendelőt a sarki barkácsboltba tyúkólhálóért, majd visszaküldtem kerítéshálóért, majd orvul rávettem, hogy az egészet spriccelje át kólával és álljon neki ledörzsizni a háló felületét. Megrendelő sűrű anyázások közepette, teljesítette feladatát. Így nekiláttam egy hagyományos kerítéshálót lefújni. Lilára. Lila lett még a csillár, melyet természetesen jól fel is turbóztam, és lila színű Ikea függönyökből készült el az ágy feletti baldachin-szerűség is.
A sok lila mellett, kellett a bézs színű fal, aminek festése előtt, le kellett csiszolnunk, majd glettelnünk a pöttyöket. Bézs színű szőnyeg (meglévő darab) és bézs színű ágyvég került még a szobába, ellenpontjaként a harsogó lilának és a hangsúlyos falnak.
A nagy szekrénynek mindenképpen maradnia kellett, azt csak áthelyeztük egy optimálisabb helyre, és fogantyút cseréltünk rajta. Bár Megrendelő nem szerette volna, ha megpiszkálom, végül mégis hozzá kellett nyúlni, mert kiderült, hogy az oldala, ami eddig nem látszott, eléggé ronda.
Ezért a szekrény oldalát csomagolópapírral dekupázsoltam, az elejére pedig a madárkákat Megrendelő készítette és ragasztotta fel.
Az egyetlen darab, aminek mennie kellett,a kinyitható gyerekkanapé volt. Mivel Megrendelő és Megrendelő Férje hosszú távra terveztek, rögtön egy felnőtt méretű ágyat vettek a régi kanapé helyére. Az Ikea Fjellse ágykeret 7990 Ft-ért tökéletes választás volt, mert adja magát, hogy meghackeljük.
Ennek apropóján, készítettem hozzá egy ágyvéget. Eredetileg lábvég is készült volna, de az Ámokfutás végül lábvég-nélküliségbe torkollott)
Nagyjából ennél a pontnál kapott kivétel nélkül mindenki idegrohamot, ami abban csapódott le, hogy egyre gyakrabban használtam a “k” betűs szót, Megrendelő egyre gyakrabban gyújtott egy cigire,pedig elvileg nem is dohányzik, Number One Segítő arcáról pedig kezdett eltűnni a kitartó mosoly.
A megváltás Megrendelő Férje személyében érkezett meg, aki maximális gőzzel vetette be magát.
A szoba így készen lett Rozika szülinapjára, aki előtt napok óta titkoltuk a projektet és aki napok óta a testvére szobájában aludt.
Annyira fáradtak voltunk, hogy akkor, ott, nem is tudtunk örülni annak, hogy Rozika örül. De örült és boldogan aludt el új ágyában!
A történet végére, itt van nektek Megrendelő teljesen szubjektív és maximálisan elfogult projekt értékelője:
“Egyszerűen ŐRÜLET! Nem szerettünk volna hercegnős babaszobát, azt
kértük Katától, hogy olyan szobát tervezzünk, amit nem nő ki egyhamar
a kétéves Rozi kisasszony. Amikor közösen tervezgetni kezdtünk,
álmodni sem mertük, hogy ennyire jó lesz és ennyire tetszeni fog majd
az ünnepeltnek. Kata energiája, kreativitása felülmúlhatatlan, tényleg
fantasztikus munkát végzett Ő és az egész csapat. Köszönjük a
szülinapos nevében is!”
Az Ámokfutásról hamarosan videót is láthattok, bár többségében Megrendelő filmezett, aki olykor lehagyta a fejem, miközben magyarázok……..
És akkor most, tádáááám! (az előtte állapotról fotókat itt láthattok)
Hozzászólások: