Igen, ez egy nagy bejelentés.
Nem is tudom, hol kezdjem
2011. novemberében megfordult velem a világ. Tudjátok, mert régóta olvastok és én soha nem titkoltam, hogy mi folyik éppen a magánéletemben.

Menthetetlenül szerelmes lettem, elváltam, kiköltöztem, összeköltöztem. Mindezt fél év alatt. Tudom, a tempó hihetetlen, de mindketten tudtuk, hogy ezt akarjuk.
Életem szerelmével hozott össze a sors és én ezt nem akartam, nem tudtam elszalasztani.
Lilla, az egyik olvasóm az élményfőzős programon mondta is, hogy ő nem követte végig az eseményeket, de az feltűnt neki hogy “Férjből” egyszer csak “Szerelmem” lett és rögtön gondolta, hogy a kettő nem lehet ugyanaz.
Hát most ezúton üzenem Lillának, hogy 2014 nyarától ugyanaz lesz !
Szenteste ugyanis megkérték a kezem. Hárman.
A fiaim is be voltak avatva a titokba és igen ügyesen tartották is. Szenteste pedig kaptam a kisebbiktől egy szerelmes levelet, a nagyobbiktól pedig egy gyűrűt.
Én pedig igent mondtam!
Nem tudom hogy lehet-e erről ilyen nyíltan örömmel írni, hiszen nem ez lesz az első házasságom. Harmincöt évesen (tegnap volt a szülinapom), két gyerekkel ez már nem szokványos. Mégis annyira csodálatos, annyira hihetetlen ugyanakkor annyira természetesen magától értetődő.
Boldog vagyok, mert olyan párom van, akivel közösek a céljaink, az értékrendünk, az álmaink és eltökéltük, hogy együtt valósítjuk meg őket.
Szeretjük egymást, a gyerekek megtalálták a helyüket mellettünk és biztonságban érzik magukat.
Már mindketten túl vagyunk elrontott kapcsolatokon, házasságon és tudjuk azt is, hogy miben hibáztunk. Igyekeztünk mindketten tanulni ezekből.
Talán pont ezért találkoztunk ilyen későn: hogy okulva régi ballépéseinkből, egy magasabb szintre léphessünk ebben a kapcsolatban.
Idén pedig hivatalossá is tesszük azt a tervünket, hogy örökre együtt szeretnénk maradni.
Nyáron tehát esküvő lesz. Nem nagy, nem hangos, mert ilyen már mindkettőnknek volt. De az a helyzet, hogy elkapott a menyasszonyláz. Nem tehetek róla, de tervezgetek, álmodozom, ruhákat és sminkötleteket nézegetek az interneten , és úgy egészében elvarázsolt ez az egész.
Furcsa, de jó. Jó nagyon.
A jövőben pedig nem borzolom a kedélyeket azzal, hogy Szerelmemként emlegetem életem társát. Mától áttérek a társadalmilag sokkal elfogadhatóbb, emészthetőbb és semlegesebb Férj megnevezésre. A szerelmet pedig megtartjuk magunknak.
Nektek is kívánok az új évre egészséget és szerelmet, minden más majd jön magától!