Véget ért a július. Idén másodszor teszteltem magam, mennyire tudok műanyagmentes lenni egy hónapig. Tavaly hamar elbuktam, de ebben az évben már jóval felkészültebben vártam a kihívást! Nem mondom, hogy matradéktalanul sikerült teljesítenem, de sokat tanultam most is és egyre jobban rááll az agyam arra, hogyan tehetek a pazarlás, a felseleges műanyaghasználat ellen.
Mert én is érzem, hogy eljött az idő, amikor már nem nézhetünk félre, nem vonhatjuk meg a vállunkat és nem gondolhatjuk hogy ez mások problémája, mi nem tehetünk róla….eljött az idő, hogy belássuk: ha szeretnénk hogy a gyermekeinknek, unokáinknak is élhető környezetet hagyjunk magunk után, nekünk is tennünk kell érte.
Már nem elég kényelmes környezetbarátnak lenni, ami kimerül abban, hogy szelektíven gyűjtjük a szemetet! Ennél jóval töbre van szükség, egyéni szinten (is). Fel kell nőni a feladathoz és muszáj időt, energiát, olykor pedig pénzt is szánnunk arra, hogy változtassunk a mostani, nagyon is ijesztő tendenciákon.
Nem hiszem hogy szuper környezetvédő vagyok és nem hiszem hogy mindent jól csinálok, de igyekszem tanulni és igyekszem egy csomó berögzött, rossz szokást elhagyni hogy tudatosnak mondhassam magam.
Tanulom a dolgot, igyekszem és remélem egyre jobban belejövök. Úgy érzem, hónapról-hónapra állok át, szépen lassan, de tudatosan és eltökélten.
Tavaly júniusban a műanyag mentes hónap kihívásnál teljes kezdőként, nagyon sok problémával szembesültem. Egyszerűen nem állt rá az agyam, irtó nehéz volt elhagyni a berögzött rossz szokásaimat. Ma már nem felejtem el betenni a táskámba a kis szatyorkáimat, meg a bevásárlótáskámat, és figyelek rá, hogy előre szóljak az étteremben: nem kérek szívószálat az innivalómhoz. De ezekre is rá kellett állni.
Nem, köszönöm,nem kérek zacskót!
Ez az első mondat, amit meg kell tanulni, aztán jöhet szépen a többi:- )
Az én átbillenésem folyamatos, egyre több mindere tudok figyelni, egyre nagyobb az igényem a változásra magam körül. Mutatom, hol tartok most és mi az ami még előttem áll:
- Textilzsák!
Jó ideje hordok magamnál textilzsákot bevásárláshoz, és lyukacsos, hálós zsákot a gyümölcsöknek, zöldségeknek, pékárunak. Én a kézitáskámban hordom őket, két-három kisebb darabot, ezekbe tudom tenni a hazafelé vásárolt gyümölcsöt, péksüteményt. Ugyanez a nagy bevásárlószatyrokkal is,mindig van nálam legalább egy, nagyobb darab. Nem veszek, nem kérek nejlonzacskót sehol! Amúgy meg, ez csak egy rossz szokás, látom hogy sokszor teljesen érthetetlen szituációkban is nejlonzacskót használnak az emberek: a banánhoz meg az egy darab uborkáhozis. Minek?
A tapasztalatom az, hogy mindenhol pozitív visszajelzéseket kapok a zsákokkal kapcsolatban, sokszor szólítanak le, hogy hol vettem őket. Én ezeket használom, de persze a legjobb ha ti varrtok magatoknak (ha tudtok) akár a nagyi régi függönyéből;-)
Eljön hamar az idő, amikor ciki lesz nejlonzacsiba pakolni a banánt…
2. Víztisztító kancsó
Kb három éve nem vettem palackos vizet. Van egy szénszűrős kancsónk, és abból tölt mindenki magának. Iskolába, dolgozni kulacsban visszük a szűrt vizet. Gondolj bele, ha csak fejenként napi 1,5 liter vizet isztok, akkor az egy négytagú családnál 4 palack per nap, és 120 palack egyetlen hónapban! Basszus.
Kellett pár hónap hogy készségszintű legyen a reggeli palacktöltés és hogy a kulacs ne maradjon otthon, de most már nem indulok el palack nélkül! Nemrég a BWT egy applikációt fejlesztett, ami egy térkép segítségével megmutatja hogy hol tudjuk újra tölteni tisztított vízzel a saját kulacsunkat út közben. ITT.
És mi van ha “bubis” víz kell? Van egy szuper szódagépünk, egy gombnyomásra lesz szódavíz a szűrt vízből. Imádom, ez százszor finomabb is mint a műanyag palackban ki tudja mióta lévő szénsavas víz.
A széndioxid palackokat egyébként a Média Marktban becserélik, beszámítják, majd azokat újratöltik.
Tipp: előfordul hogy mégis elfogy a víz a kulacsól, vagy mégis otthon marad a kulacs….ilyenkor törekszem rá, hogy ne műanyag palackos, hanem mondjuk alumínuim dobozos italt vegyek magamnak. A kólát eléggé kedvelem sajnos és mostanában már csakis alu dobozos verziót veszek, mert az alumínium ken teljes egészében újrahasznosítható.
3. Piacnap
Kb egy éve elkezdtünk rendszeresen piacra járni szombatonként (olykor péntekenként) és azt tapasztaltam, hogy:
- sokkal de sokkal jobb minőségű árut kapok mint a multiknál, amit javarészt a termelőktől veszek meg
- nincs felesleges csomagolás, mindent textilzsákba teszek, az pedig a kis fekete nyanyatankomba kerül, így még cipekednem sem kell.
- szuper közösségi élmény! Egy idő után elkezdtem megismerni az árusokat és bizony a rendszeres visszatérés sok előnnyel jár, amit egy multinál az ember soha nem kap meg.
- bármilyen fura, sokkal kevesebb lett így az ételmaradék meg a hulladék az életünkben.
Ez valószínűleg azért van, mert a piacról hazaérve, azonnal feldolgozom az árut, és készételként hűtöm vagy fagyasztom, de pl most nyáron sok mindent be is főztem. Így sokkal kevesebb a felesleges étel, ami aztán ránk rohad. Ráadásul finomabbakat is eszünk, finomabb a hús, a zöldség, a gyümölcs: minden. Mivel a nyanyatankom űrtartalma véges, nem vásárolom túl magam és nincs átgondolatlan vásárlás. A piacra műanyag dobozokat is viszek magammal, így a bogyós gyümölcsökhöz, tejtermékekhez sem kérek extra műanyag dobozt, mert ott a sajátom, amit rendszeresen használok és nem a kukában végzi.
A fotón nincs hús, mert az nem mutat valami szépen, de mivel a fiaim nem esznek zöldséget kb a paradicsomon és a hagymán kívül, így sajnos ez sem maradhat el. Újabban nagyobb adag húst veszek a piacon a kedvenc hentesünktől és grillben készítjük el 15-20 óra alatt. Az így elkészített húst a fiúk egy hétig eszik, szendvicsben, vagy magában, krumplival.
4. Vízhasználat
Emlékszem gyerekként a nagymamánál töltött nyarakra, hogy mennyire kivoltam a spórolásától. Nagy szegénységben élt gyerekként így felnőttként mindig mindenen automatikusan spórolt. Például a vízhasználaton. Ők csak épp hogy annyi vizet engedtek a kádba, hogy azzal meg lehessen mosakodni (vagys lavórnyit), abban először mi fürödtünk a tesómmal, majd a papa , végül a mama fürdött meg és a végén beáztatta a sáros zoknikat is abba a kicsi vízbe.
Nem mondom, hogy így kell élni, mert ez mindig kiverte nálam a biztosítékot, de látom hogy a világ sajnos afelé halad, hogy egyszer még szűkölködhetünk azokban a javakban, amelyeket most végeláthatatlanul pazarlunk.
Ezért már nem mosogatok folyó vízben, figyelek hogy mindig teli legyen a mosogatógép, és nem folyatom a vizet fogmosás közben (igen, régen sajnos ezt csináltam), valamint törekszem a gyors zuhanyozásra.
5. Jó minőség
Nemrég pakoltuk ki a fiúk régi gyerekszobáját, mert külön szobába költöznek. Pakoltuk a sok fegyvert, fénykardot, apró figurákat, vackokat és egyszer csak a kisebbik felkiálltott: Anya, minek vettünk meg ennyi sok szart?
Hát igen. Tényleg, minek? Minek a huszadik Nerf, a negyvenötödik gyűjthető műanyag bábu, a béna mekis happy meal ajándékok?
De ha már ez egy lakberendezési blog: Minek a sok fast fashion dekoráció, amit egy-két év után kidobunk, mert kommersz és mert meguntuk?
Minek a sok kommersz tárgy, amihez nem köt semmi, ami nem jelent semmit? Minek a sok szar minőségű bútor, ami pár év alatt a kukában végzi?
Jó ideje már törekszem arra, hogy amiért pénzt adunk, az legyen időtálló, legyen komoly érték, ami akár örökölhető is. A lakberendezésben annyival lettem tudatosabb, hogy már nem veszek meg aktuális trendeknek behódoló termékeket. Kiszúrom a kommersz dolgokat és messze elkerülöm, mert a boltokat elárasztó vackokból nagyon hamar lesz szemét. Tudatosan gyűjtöm a régiségeket, a design-tárgyakat, bútorokat amik akár száz év múlva is menőn néznek ki, mert nem treni, hanem klasszikus és ami klasszikus, az száz évvel ezelőtt is menő volt és száz év múlva is az lesz. Leegyszerűsítve, természetesen.
Nyilván ez komoly anyagi ráfordítás, de hosszú távon mindenképpen megéri, főleg ha az embernek már van egy kitisztult stílusa. Az értékállóság is spórolás.
Kb így vagyok a ruhákkal is már. Nincs szükségem sok ruhára, jó minőségű, kortalan és klasszikus ruhákra van szükségem, amik nem mennek ki a divatból és amik olyan anyagból készülnek, hogy lehet és érdemes is őket javíttatni. Cipők szintén. Nem a mennyiség, a minőség a lényeg.
Mi az ami még előttem áll?
Idén a műanyagmentes kihívás során a tisztítószer problémával szembesültem. Elfogyott a Prontó meg az ablaktisztító és volt egy kis vitánk a férjemmel, hogy vajon helyettesíthet-e mindet az ecet?
Egyáltalán, hogyan tudom kikerülni a mérhetetlenül sok vegyszeres flakont és a sok káros vegyszert az otthonomban? Ez a kérdés foglalkoztat most és ez a következő lépésem az átbillenés felé.
Amit még nem tudok elengedni: a megszokott kozmetikumaim, amik persze, szintén műanyag tégelyben vannak Szintén nem tudom még elképzelni, hogy szappannal mossak hajat, bár a tusfürdőt már régen lecseréltük minőségi szappanokra és folyékony szappant sem veszek már többé.
De van még bőven mit tanulnom, fejlődnöm. Törekszem rá, hogy egyre jobb legyek. A húsmentesség például szintén egy nagy kihívás, de igyekszem heti egy-két napra elhagyni, de ez csak rám vonatkozik, a fiúk nem esznek zöldségeket így nekik a hús egynelő az étellel. Nem lesz egyszerű, de próbálkozunk.
Mert hiszem, hogy a változás bennünk van, az egyszeri emberekkel. Ha sok ember kezd el tudatosabban élni, akkor az változást idéz elő a piacban is, és akkor a nagy gyártók is kénytelenek lesznek alkalmazkodni az új piaci igényekhez.
Végezetül pár link, amik nektek is segíthetnek:
- “Átbillenős” ötletek, okos tippek Nusitól
- Hulladékmentes háztartás tanfolyam
- Viszlát műanyag! Tippek, okos ötletek a pazarlás megállítására
- Szuper ötletek házi tisztítószerek gyártásához
Hajrá!
(Fotnos: a poszt nem tartalmaz fizetett hirdetést! Olyan termékeket, szolgáltatásokat ajánlok, amelyekben magam is hiszek és amiket én is használok.)
Hozzászólások: