Tudom, tudom, egy építkezés mindig rögös. Jöhetnek váratlan meglepetések, extra kiadások, satöbbi. A vicc az, hogy a felújítás lényegi részét még el sem kezdtük, és én máris úgy érzem, az egész világ összefogott ellenünk.
Kezdem azzal, hogy múlt héten, kissé türelmemet vesztve, összevesztem az építéshatóságon az előadóval. Ne kérdezzétek, miért, egyszerűen mert hülye vagyok, sőt szőke is, szóval, pláne. Hogy mentsem, ami menthető, alkalmaztam a régi ócska trükköt, amire nem vagyok büszke: a gyerekeimet cipeltem be a Hivatalba, hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát. No és bocsánatot is kértem. Az ügyintéző pedig megbocsátott, és visszahívott most hétfőre.Örültünk,nagyon.
De ma sem távoztam  engedéllyel a kezemben, kiderült ugyanis, hogy az egyik telekszomszédunknak haszonélvezeti jog van a lakásán, és a haszonélvezőnek is bele kell egyeznie a tetőtér beépítésbe.
Így aztán elkullogtam, az aláírást beszerzendő, amit majd szerdán vihetek vissza. Ezt az aláírást nem nagy kunszt megszerezni, de a házban a valódi tulaj szeptemberig a Balatonnál dolgozik, így nem tudom hogy fogom az összes telekszomszéddal aláíratni, hogy nem kívánnak fellebbezni az építési engedélyünkkel kapcsolatban. Amíg ez nem történik meg ugyanis, addig nem lesz jogerős építési engedély a kezünkben.
Az Axa bank, akitől pedig hitelt szeretnénk felvenni, volt kedves olyannyira alulértékelni a házunkat, hogy hitelt csak akkor kaphatunk, ha a banknak be tudjuk adni a jogerős építési engedélyt. Fincsi,mi?
Az út tehát rögös. Ami nem zavarna, ha nem az indulás előtt lépnénk kátyúba.