Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a lakásfelújítós történeteket. Vagyis inkább azt, hogyan lesz valamiből, amiben sokan nem látták meg a lehetőséget valami egészen különleges.  Amikor a történet végén létrejön egy csodaszép otthon. Lelle története ilyen, fogadjátok szeretettel!

“Közel öt év albérletezés után készen álltunk életünk első otthonának megvásárlására, azzal viszont nem számoltunk, hogy a tökéletes ingatlan megtalálása közel egy évünkbe fog kerülni.

A nagybetűs lakással kapcsolatban elég sok elvárást támasztottunk. Ezek többsége szerintem átlagosnak mondható, de elismerem volt egy pár “extrémebb” is, amivel az 1900-as évek elején épült budapesti házak többsége nem rendelkezik.

Mert hát ki akart száz évvel ezelőtt amerikai stílusban minden hálószobához saját fürdőszobát építeni?!

De lássuk, mit is kerestünk: régi polgári ház, lehetőleg szecessziós stílusban épült,13. kerület: Újlipótváros, Pozsonyi utca és Szent István park környéke.

Legyen jó elosztású, magas belterű, nagy és sok ablakos (enyhe ablak fétisem van).

Legyen kétszobás és ki lehessen alakítani hozzájuk saját fürdőszobát. Legyen külön konyha és étkező, ne egymásból nyíljanak a hálószobák, hanem elszeparáltan helyezkedjenek el, és végül, de nagyon nem utolsó sorban, legyen egy terasza, viszont ne csak olyan kilépek, és kiteszek pár virágot típusú, hanem igazi nagy napernyős, grillezős, amire mindig is vágytam. Ja, és természetesen ne kerüljön csillió millióba.

Hát kérem szépen, ilyen lakás nem volt, így jött az élet nagy igazsága, keress olyat, amiből mindezt kialakíthatod! Egy esztendő és tádámmm küldetés teljesítve.

A felújítás előtti optimizmusunkat a számunkra tökéletes kiindulási adottságok alapozták meg: három szoba plusz nappali, konyha és étkező, két fürdőszoba, magas beltér és egy 25 m2-es terasz.

Pár tényező azért belerondított a képbe.

Az egész lakásnak az a 90-es évek végén trendinek számító iroda hangulata volt. Tudjátok, azok a spot lámpás stukkók mindenhol és az a tipikus barnás-sárgás-krémes színkombináció, amitől a hideg futkos az ember hátán. A konyha elveszett egy sötét lyukban, és ezen a kilátástalan helyzeten tovább rontott a sötétbarna konyhabútor. A konyha és a vele egy térbe nyíló étkező is alig kapott természetes fényt.

A lakás nagyon nagy alapterületű, és tele volt (van) lehetőséggel izgalmas terek kialakítására. Ennek ellenére rendkívül fel volt darabolva és egyszerűen hiányzott belőle a térhatás, a térélmény. A nappali mellett lévő szobának kifejezetten átjáró jellege volt, pedig területre egyezett a nappalival és saját ajtaja nyílt a teraszra. A vendégszobának nem volt saját bejárata a közvetlen mellette lévő fürdőszobához, de lássuk be, ez egy hipp-hopp orvosolható probléma.

Az átalakítás előtti alaprajz segítségével megmutatom, hogy pontosan mit is csináltunk:

1. A legnagyobb változást a nappali, a mellette lévő “átjáró jellegű” szoba és az étkező egybenyitása jelentette. Ezzel három legyet ütöttünk egy csapásra: lett egy kb. 60 m2-es hangulatos nappalink, megszűnt az étkező elszigeteltsége, valamint a konyhával együtt sokkal világosabbá váltak.

2. A konyha egy részét lecsippentettük, és kamrát csináltunk belőle, így eltűnt a lyuk hatás.

3. A konyha egy dobogóra épült, ezt mi hosszában másfél méterrel megtoldottuk, így elértük, hogy az egész helyiség térben kintebb kerüljön, világosabb legyen és amikor sürgünk-forgunk benne, akkor rálássunk a nappalira.

4. A vendégszoba melletti fürdőszobában egy mosókonyha szekciót alakítottak ki az előző lakók. Itt tartották a mosógépet, szárítógépet, a vasalódeszkát, a különböző tisztítószereket és itt kapott helyet a gázkazán is. Ez a szuper zug viszont pont útját állta a vendégszoba és a fürdő közötti ajtó létrehozásának. A megoldást végül az jelentette, hogy a fürdőszobával szemben lévő beépített gardróbszekrényt kibontottuk, ide helyeztük át a mosófülkét. Az így felszabadult részen ki tudtuk vágni az ajtónak való helyet, az ott maradt gázkazánt pedig egy tolóajtós megoldással leválasztottuk.”

És mindez, valahogyan így nézett ki:

Konyha

Egy kicsit felismerhetetlen, de ez volt a hálószoba melletti fürdő :-)

A történet hamarosan folytatódik az otthon berendezésével.