Nemrég olvastam egy mondatot egy blogon: “Pinterset does not devalue my creativity”, ami nyers fordításban annyit tesz, hogy a Pintesret nem értékteleníti el a kreativitásomat.

Azaz, attól hogy valamit, amiről azt gondolom, hogy az én ötletem, én találtam ki, ámde pár nappal később, meglátom a Pinteresten, nem jelenti azt, hogy már nem vagyok elég kreatív. Nem szabad, hogy ettől azt érezzem, hogy nem találok ki semmi egyedit.

Az én szerelmem azt mondja erre, hogy ha egy trend benne van a levegőben, akkor gyakran előfordul, hogy a világ más-más pontjain élő művészek, kreatívok, gondolkodók, hasonló dolgokat alkotnak meg, egymástól függetlenül.

Ezt a nyakláncot például, már ezer éve meg akarom csinálni, tulajdonképpen, már Emese barátnőmnek el akartam készíteni, karácsonyi ajándékként. De nem kaptam kicsi csavaros hurkot (én hívom így, nem tudom, ez-e a neve) Mondtam neki, hogy ha kapok, utólag is megkapja ajándékba ezt a nyakláncot. Hát most kaptam hurkot, aztán végre Orsinak is volt ideje eljönni fotózni és bámmm, mire megcsináltuk, feltette a posztot valaki más. Nem mondom, hogy nem bosszant. De ez van.  Kitalálsz valamit, azt hiszed, hogy te vagy a király, aztán jól pofára esel, hogy más is az. Vagy még királyabb. This is life, mondaná a művelt francia. (ezt meg apám szokta mondani)

Lényeg, hogy annnak a bloggernek, akitől a kezdőmondatot idéztem, igaza van. És egy másik fontos észrevétel: ha a Pintersetről tesztek fel fotót a blogotokra, vagy a facebookon osztjátok meg, ne azt írjátok, hogy via Pinterest, mert elveszitek a kreditet a gondolkodó és kreatív bloggerektől, akik kitalálnak és meg is csinálnak mindenféle jó dolgot és még a tapasztalataikat is megosztják veletek.

Ennek a posztnak a másik története pedig az, hogy tavasszal akartam ezt feltenni, amikor lekerül a nagykabát, és hangsúlyt kapnak a kiegészítők. De a beígért tűzött ágyvég kárpitozós poszt még mindig várat magára egy picit, mert a hideg garázsban dolgozva, eltörtem újabb két varrótűt (megint mehetek venni újat) és a dekopír fűrészbe is beletörtem a fűrészpengét (vihetem szervizbe, mert nem tudom kivenni a csonkot). Közben véresre szurkáltam a lefagyott kezemet és most egy picit elegem van. Pár napig nem is megyek az ágyvég felé és kész.

Most hogy jól kibeszéltem magam, jöjjön a lényeg: csináld magad nyaklánc, a gyerekek műanyag játékából. Ugye, döbbenetes? Szerintem az. De imádom!

Kell hozzá egy műanyag állat, egy kapocs, aminek csavaros az alja (mi a neve, mi a neve, mi a neve?????) sprayfesték és nyaklánc.

A nyakláncot gyöngyös boltban vettem, a csavaros izét pedig a garázsban találtam a fatiplik között.

A csavaros izét, finoman csavargatva belenyomom az állatkába. Könnyedén belement és fixen tartja magát! Utána lefújom alapozóval a felakasztózott nyakláncot, majd száradás után a színnel. Én a szokásos bronzfestéket használtam, de nyárra brutál ütős lehet neonszínekkel is például! Bár, ahogy próbálgattuk, szerintem festés nélkül is van létjogosultsága, csak legyen szép az alapanyag.

Egy tipp a téli sprayfestékezéshez: tedd dobozba a cuccot, fújd le kint a szabadban, majd nagyon gyorsan hozd be a dobozt a melegre száradni. A hidegben ugyanis valamiért elmegy a kötőanyag és a sprayfesték soha az életben nem köt meg. Nem tudom tudományosan megmagyarázni de ez tény, és tapasztalat. Na, ezért jó a pinterest helyett blogot is olvasni, mert ilyen szuper tippeket is olvashattok azoktól a bloggerektől, aki valóban meg is csinálják a projektjeiket. Igazam van? Igazam van.

Ez pedig a végeredmény:

DIY nyaklánc

U.i.: Mielőtt agggódni kezdenétek: nem, nem leszek divatblog a jövőben. De ilyeneket csinálni vicces és jó, igazán örömömet lelem benne! Ne aggódjatok, jön hamarosan a kárpitozós poszt, plusz van már a tarsolyban jó néhány DIY dekorációs ötlet, remélem, mire felkerül a blogra, nem csinálja meg valaki más, hehehe.

Fotók: Balogh Orsi  Ruha: Je Suis Belle